2010. június 16., szerda

Még, kérlek, még!



Karom átölel, kezem simogat, ajkam csókokkal borítja arcodat.

Kezem, melledhez ér puhán, mitől kitör belőled az Őrjítő Vágy.

Ujjaim tánca kering bőrödön, ütemükre hajladoznak a pihék.

Soha nem érzett, borzongató örömöd sikoltja ujjaimnak...

Még, kérlek, még!

Testünk indái egymáshoz simulva, megszűnik ég, föld, tér s idő.

Önfeledt vágytáncban suhan, mint viharrá korbácsolt szellő.

Fejem megpihen válladon, sejtjeimen borzongás futkos még.

Simogató, becéző szavaidtól, lassan, lassan megnyugszom Én.


                                               €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése