Talán azért van a távolság...
Mert vannak dolgok, mik attól szépek...
Mert érinthetetlenek.
Messziről szabad csak nézni őket.
Különben veszítenének a hamvasságukból...
Letörne a szárnyuk...
Elszállna az illatuk...
Látszódna a hibájuk...
Letépnék az arra járók.
Így megmaradnak annak, aminek születtek.
Nem lesz rajtuk ujjlenyomat...
Nem veszítik el ragyogásukat...
Nem lehet átalakítani, elrontani, vagy javítani rajtuk...
Igába fogni, megszelídíteni sem lehet.
Ne akarjuk használni, esetleg kihasználni...
Hasznot húzni belőlük.
Ne tegyük őket magunk számára praktikussá...
Ne rángassuk az égből a földre őket...
Mert fenn van az otthonuk.
Ott van a gyökerük.
Mi csak a virágjukban gyönyörködhetünk.
Így megmaradnak, a hétköznapokon ünnepnek...
Isteneknek.
Akiknek a lélek emel oltárt.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése