A szerelem olyan, mint a tiszta csend...
Mely megigéz, majd csordultig betölt.
S ha józanságra parancsol a rend...
Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört.
A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj...
Kábulatban csókol, becézget, imád.
Majd amikor elmúlt... Kínoz, gyötör, fáj...
Őrületbe kerget, hogy halálod kívánd.
A szerelem olyan, mint a végtelen...
Hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny.
De önmagát tagadni a szív képtelen...
Még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.
A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra...
Egy puszta érintéstől, lángokba borít.
Kiismerhetetlen, akár a lélek titka...
Ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése