Csoda az élet...

Amikor néha ébren álmodozom, csodára várva, hűvös hajnalokon...

Vinne a szomorúság, de egy hang szól rám és kér, hogy mondjam el, mi a baj, mért fáj.

Na, gyere mondd csak el mi a baj, mért fáj...

Hol van a boldogság..? Hisz itt van, ami kell..!

Mondd meg hol..! Gyere, ébredj fel..!

Ha mindig valami mást keresel, tudod, hány gyönyörű napot vesztesz el..?

Csoda az élet, már mást nem is érzek, itt vagy, ez bőven elég, ennél nincs is több!
A Föld és az Ég, Te meg Én mire vágynék..?

Minden, amit akarok, rég az enyém.

Otthonról minden reggel elrohanunk, és közben néhány földrészt körbefutunk.
Valamit hajszolunk, nem is tudjuk már, miről is szóltak álmaink, hajdanán.

Sohase kellett más... Csak Te, és Neked Én..!

De bármily szép... Nem is látjuk rég..!

Mert folyton keresünk és kutatunk, pedig minden itt van, amit álmodtunk.

Csoda az élet, már mást nem is érzek...
Lehet, hogy néha fel se tűnik, ami jó, oly nyilvánvaló..!

S ha itt van már, miért futnál, mondd valami más után..!

                                        €$@ß@