Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta soha, senki más...
Hogy benne égjen, forrjon lángolón minden vágyam, mint vad villámcsapás.
Hogy érezz benne érzést, égetőt, mit hoztam Hozzád annyi sorson át...
S ez zengjen, zúgjon, mintha szélvihar búgat egy roppant égi orgonát.
Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta senki, senki se...
Hogy több legyen, mint Én s az életem, szebb, mint megannyi tündérszép mese.
Ezernyi ősöm lobbant véreként égesse, mint a billog lelkedet...
Legyen tűzcsóva, melynek fényénél, Igaz Magam, majd érted s megleled.
Egy szót szeretnék csak kimondani, úgy, mint nem mondta soha senki más...
Hogy benne zengjen minden esküvés, alázat, hit, vagy szentelt fogadás.
Egy szó legyen, de mint kohóba láng, lobogja szívem forró, vad dalát...
S acélba égve, mint örök kapocs, Hozzám szorítson minden sorson át.
Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta soha, senki más...
De lásd a szívem, ajkam tétova, megülte szörnyű idegen varázs.
Ember vagyok, nem büszke Óceán, nem szélvihar, se tűz, se égi fény...
Nem esti szellő, nem is holdsugár, egy szerelmes szív, s néha csüggedés.
Egy szót szeretnék csak kimondani, mint még nem mondta senki, senki más...
Hogy benne titkok néma éjjelén, álom ha tárul a szívembe láss!
De nem lehet! Szívemre két szemed, igézve ont le bűvös titkú leplet...
S dadogva, mint a gyermek, halk imát, súgom füledbe...
Királynőm Szeretlek...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése