2010. július 20., kedd

Szavak nélkül, szemeinkkel szólunk egymáshoz...





Szükségem van Rád, hogy lássalak, halljalak, érinthesselek.

Hogy Melletted, biztonságban érezhessem magam.
A hidat kettőnk között, amelyre nap, mint nap ráléphetünk és megvéd minket a bajban.

Érezni, hogy csak Együtt alkotunk egészet...

Hogy feltétel nélkül számíthatunk egymásra.
Szívünk együtt dobbanására.
A hullámra, lüktetésre, ami átjárja a testünk, ha távolra sodródnánk egymástól.
A hiányod csillapíthatatlan fájdalmára...

A szerelmed édes gyötrelmére...

Csak egy Nő létezik, akire szükségem van.

S az Te vagy... 

Akit Nekem teremtett a természet.
Érted kel szívemben a Nap.
A Hold ezüstös csillogása hasonló hozzád.
Egy fénysugár vagy, mely puhán megérint...
Kellemes borzongás egész testemen.
Hidd el, Én ezer közül is felismerném...
Ragyogó mosolyod és lelked.
Mindenki mást elnyomva sugárzol éltető fényt felém.

Szavak nélkül, szemeinkkel szólunk egymáshoz.

Gyönyörű érzés, hogy szerethetlek.
 

                                                        €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése