Te légy most...

Domboldalán hanyatt fekve napos reggel...

Senki se zavar, karunkon nincsen vekker.

Csak mi és a tücskök együtt ciripelünk...

Míg mások keményen dolgoznak, mi boldogan éhezünk.

Csak te légy most karomban kincsem...

Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk...

Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.

Csak a szél fésüli bozontos hajkoronánk...

De fentről valaki a Nap sugarait szórja ránk.

S a pitypangokról lefújt ejtőernyősök...

Ők a mi katonáink, ó az igazi hősök!

Csak te légy most karomban kincsem...

Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk...
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.

Guruljunk le patakparti víztükröt lesve...
A kis fahídon menjünk át halakat keresve.

Olcsó hippik vagyunk, még te is az lehetsz...
Ahogy hullnak a virágszirmok... Szeretsz vagy nem szeretsz?

Csak te légy most karomban kincsem...
Aludj el nyugodtan, nincsen felhő most felettünk...
Mint gyermekek egymásba úgy szerettünk.