Fekszem, csukott szemmel.
Ébren talált a hajnali fény.
Írnék írnék erről a hajnalról, írnék arról a fényről, ami átdereng a behúzott függönyökön…
Írnék az ébredő világról, a rigófüttyről, a természet ébredéséről…
Írnék Neked Szerelmem az égről...
Amit bár felhőfoszlányok tarkítják már kora hajnalban, de mégis megérkezik a reggel…
De most inkább írok a hiányodról...
Az Utánad való vágyódásomról.
Hogy mit is jelent ez nekem?
Hogy mit is rejt ez a szó.
Azt a sok álmatlan éjszakát, a sok ébredő hajnalt...
A visszafojtott vágyaimat és a sok szétmaszatolt könnyemet.
A hiányodat, a csókjaid ízének hiányát, az ölelésed hiányát...
A tested közelségének hiányát…
A simogató kezed hiányát…
A szemeid hiányát, hogy elmerülhetnék bennük…
Még egyszer, még egyszer, és újra és újra…
Te ülsz a csendben, a csend pedig bennem…
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése