Az elcsent röpke pillanatok, tartalmassá válnak.
Ahol érzéseink dacos ereje, ledönt minden akadályt…
S a legmeghittebb perceink is könnyet rejtegetnek.
Itt nem baj, ha sóhaj kel szárnyra a fodros habok között…
S az egymásnak súgott szép szavak, öleléssé válnak.
Mert itt minden valós gondolatunk, egy lélekben rezdül…
S a szívünkből áradó fény ragyogja be, a csillagos éjszakát.
Más ez a világ, mikor távol mindentől, Melletted lehetek.
S nem kell rágondolni a valótlanul szürke hétköznapokra…
Amik sűrű magányt tükröznek, ha nem foghatom kezed.
Mert Nekem Te lettél a biztos betonpillér, törött múltamra.
Jó lenne e világ ezerszínű csodájában végleg elrejtőzni…
Ott maradni, ahol minden pillanatunk visszahoz egy hangot.
Mely mindennél szebben játssza dallamát az érzéseink húrjain…
Mikor szorosan Hozzád bújva, újra és újra az Én szavaim hallgatod.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése