Látom ma is arcodon, gyűröttnek tünik az árnyék...
Megint nyomot hagyott a hétköznap ott, a lelked mélyén s ez fáj még.
Ez az arc már, olyan ismerős, találkoztam vele párszor...
Tudom segít egy jó, egy őszinte szó, s ha kell Én elmondom százszor.
Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet...
Kell hogy érezd, fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál hát ne kérdezd.
Kitalálom e mondd, mire gondol szíved mikor így nézel pont...
Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, csak nevetnél végre már.
Kitalálom e mondd, mire gondol szíved épp, mire pont...
Hisz nem néz soha más így Rám, hogy már szinte fáj, a lelked ér hozzám.
A könnycsepp ma is arcodon, elárul mindent, mit érzel...
Mikor valami bánt, a szíved ne zárd, Előlem már soha így el.
Mert nem vagy egyedül ma már, Én segítek majd hogyha kéred...
Igen történhet bármi egy életen át, Én itt leszek nem kell félned.
Úgy szeretlek ahogy jobban már, nem is lehet kell, hogy érezd...
Fél szavakból rég értem már, ha Te máshol járnál, hát ne kérdezd.
Kitalálom e mondd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése