Most, vagy már, megint írok... Neked..!
Beleégtél a szívembe, s kitépni Téged, onnan már nem lehet...
Mint fuldokló a vízben, kapok utánad két kézzel...
Görcsösen beléd kapaszkodva, hogy élhessek még...
Általad...
Érted.
Minden távolság ellenére, közelebb vagy hozzám...
Mint bárki más az életemben, s ez soha nem is fog változni.
Már most rohannék Hozzád...
S nem érdekel a körülöttünk élők véleménye.
Kis betűkkel, halkan, suttogva, magamban mondom...
szeretlek...
Hiányzol...
Hiányzik az érintésed, a hangod, a gondoskodásod...
Hiányzol, Te magad.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése