Örök szerelem...

Királynőm...

Úgy csókolj, olyan vággyal...
Hogy sistergő kénkövek szikrái lobbanjanak lángra az izzásig felhevült vérünkben.
S mikor tüzében érzéki szenvedélyünk átszellemülve lobog...

Tépd le az érzés láncait, s gyors röptű sasként, szállj Velem a láthatatlan térben...

Hol, Egymásért esengő szívünkben, apró rezdülésként ad jelet a túlcsorduló mámor.
Mikor testünk parányi sejtjei, bódító illattal ontják magukból a gyönyört... 
S azt, csábító gondolattal váltják igaz valósággá...

Akkor lesz a szerelmünk valójában földöntúli érzés...

Mely minden formájában, lélekből jött vallomásként öleli át a mát...

Utat törve a holnapnak, melyben örök nyomot hagy, Kettőnk igaz szerelme...

                                               €$@ß@