2010. augusztus 14., szombat

Mert szeretlek...





Hogy is kezdjem el..?
Ami elmondhatatlan...
Hogy is mondjam el..?

Amiért érdemes volt megszületni tán...

S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.
Ki érti meg..?
Egy Férfi és egy Nő.
Az első pillanatban játszottak csupán...

De már az első csókban benne volt a láng.

A mindent felemésztő olthatatlan vágy...
A szenvedély.
Már felednék magányos éveket...

Elvenni Téged, Tőlem már nem lehet.

Arcod közel, szemed ölel.

Végre Rád találtam, s Te Rám találtál...

Nem engedem, hogy köddé váljál.

Nincs szó rá elég, mily gyönyörű szép...

Hogy is kezdjem el?
Ami elmondhatatlan...
Hogy is mondjam el?

Amiért érdemes volt megszületni tán...

S meghalni sem nagyon nagy áldozat talán.

Mert szeretlek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése