A szerelem képes arra, ha egyszer megérint, egy egész életre megmarad.
De ez az érzés, nagyon kevés embert kísér el egy életen keresztül.
Egy évvel ezelőtt, 42 évesen, Minket Ámor nyila szíven talált…
Mi volt a célja Velünk..?
S miért pont Mi lettünk a kiszemelt áldozatai..?
Ezek olyan kérdések…
Amikre felesleges keresnünk a válaszokat…
Mert talán nincs is.
Ma éjszaka a hullócsillagok éjszakáján…
Miközben az égboltot figyeltem…
Több is elsuhant előttem.
Vagy inkább becsukta a szemét…
Kívánhattam volna örökké tartó szerelmet, soha nem szunnyadó lángot…
De miért is..?
Ezekkel már megajándékozott Minket az a kis nyilas…
Hány és hány kézzel fogható kívánság hangozhatott ma éjszaka el…
Emberek százezreinek tekintete tapadt ma a csillagokra…
Talán gyarlóságból…
Mert ilyenkor akarva-akaratlan…
Az emberekben megfogalmazódik valamilyen kívánság…
Mint ahogy Bennem is…
De most, valami egészen más jellegű…
A múlt év szeptemberében megbántottam egy Férfit…
Egy Férfit, aki egyben Apa és Férj is…
Szerelmes lettem a hozzá legközelebb álló, számomra csodálatos Nőbe.
S Ő viszont Belém.
Nem kívánom, hogy legyen a legjobb barátom…
Habár volt egy idő, amíg voltak ilyen törekvéseim…
Nem kell felnéznie Rám…
Elég, ha Én felnézek Rá.
Nem kell visszaköszönnie…
Ettől Én még tiszteletem jeléül, köszönni fogok Neki.
Nem kell a szemeimbe néznie…
Ettől Én még a szemeibe nézek, s nem átnézek Rajta.
Nem kell a közeledésnek bármilyen jelét adnia…
De egyszer szívesen meginnék Vele egy sört…
Mindenféle indulat és gyűlölet nélkül.
Talán idővel halványulnak azok a sérelmek…
Talán..!
De kicsi ez a Veszprém város…
S Mi valamiért mindig összefutunk valahol…
Lehet, hogy oka van..?
Csak még nem állunk készen rá..?
Pedig jól esne meginni Vele egy sört…
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése