Nekem adod, amit senki se láthat...

A földön az utak hátán, az égen a szelek szárnyán...

Ha tűz van, az épp elég, mindig úton a Szívedért.

Ha kérnéd, megmutatnám...
Ha tudnád, Én is tudnám, hogy a végtelen mennyit ér.

Nem haragszom semmiért.

Minden alkalommal, egyre jobban félsz...

Nekem meg egyre jobban kellesz, minél távolabbra érsz.

Néha fogsz és a magasba viszel...
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer kis darabra hulljak...
De aztán, újra összegyúrsz...
Újra össze gyúrnak...

Nekem adod, amit senki se láthat...

S a szívemben a képek, színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak...
De nem szerelmek...

Rólunk megfestett képek..!

Mert Szerelmem, csak egy van...

S az Te Magad vagy...

                                                 €$@ß@