Szívdobbanás...

 

Először, csak tompa dübörgés, azután dobolásra emlékeztető, monoton zaj...

Ami egyre hangosabb lett...

Mintha valamilyen óriási teremtmény jönne, lassan...
Egy sötét és ismeretlen erdőn keresztül, s közben hatalmas dobot verne.

Majd felhangzott egy másik dob hangja...

Mintha egy másik óriás közeledne rögtön utána...
S mindegyik a saját dobjára figyel...
Akkor, még ügyet sem vetve a másik ütemére.

Mind erősebb, ritmusosabb lett a hang...

Míg végül nemcsak a hallásomat, hanem minden érzékemet elöntötte...
Ajkamon és ujjaimon, halántékomban és ereimben éreztem a dobolást.

A dobolást, ami lassan eggyé vált...

Mindketten tudtuk és éreztük...

Az egyik dob az Te szíved, a másik pedig az Én szívem volt.

                                        €$@ß@