Az álmok nem fogynak el...

A szerelmünk ellen, nem lehet, nem lehetett védekezni...

Váratlanul jött, mint a forgószél...
S mire észbe kaptunk...
Már le is terített.
Kicsalogatta lelkünket a rejtekhelyéről, elhalványította még a nap sugarait is...

Boldogságban úsz(t)unk...

Minden perc ajándék számunkra, amit együtt tölthet(t)ünk...

Az fel sem merül(t) bennünk, hogy elmúlhat...
Két kézzel kapaszkod(t)unk egymásba...
Az álmainkba, mert az álmok nem fogynak el...

Nem önzőségből tesszük, hogy csak a másik jár a fejünkben...

Hanem azért, mert léte beleivódott a lelkünkbe...

Szeme meleg fénye, kaján mosolya...
Mindennap, mindenhová elkísér...

Nem is próbálunk védekezni ellene...

Mert nem is lehet..!

A Szerelmet nem lehet kitörölni és meg nem történté tenni...

                                                     €$@ß@