Kedvesem...
Érdekes világban élünk…
Arra vagyunk nevelve, hogy bűntudatot érezzünk…
Ha nem mások elvárásainak megfelelően cselekszünk.
Észrevetted már..?
Soha, senki nem kérdezi meg tőled…
Mit érzel a szíved legmélyén..?
Képzelj el egy olyan világot, ahol mindenki őszinte.
Ahol nem vagyunk még negyven-ötvenévesen is…
Szófogadatlan, rossz gyereknek bélyegezve…
Ha épp nem szüleink, párunk, vagy...
Barátainknak remélt embertársaink elképzeléseinek megfelelően értelmezzük az életet.
Mi történne, ha kilépnénk végre a "jó kislányság-jó kisfiúság" szerepéből…
Amelyet azért építettünk fel magunknak…
Hogy kipréseljük, születésünk által kapott rokonainkból...
Az irántunk való szeretetüket...
De milyen szeretet az, amely feltételeket állít elénk..?
Amelyek arról szólnak, hogy váljunk apácává, pappá, hamissá csak azért…
Hogy elfogadást nyerhessünk ott...
Ahol a feltétel nélküli szeretet volna a természetes..?
A jól-neveltség szerepköre rendkívül romboló.
Nemcsak azért, mert félrevezet még bennünket is…
Hanem, mert minden elfojtás megbetegedéshez vezet.
Ha nem vagy hűséges Önmagadhoz, nincs esélyed arra, hogy boldog életet élj.
A szabadságáért a harcot mindenkinek magának kell megvívnia...
Aki Őszinte Igaz Életre vágyik…
S nem csupán annak erőszakos utánzatára.
Ez a fajta forradalom pedig kölcsönös sebzéssel jár…
Hiszen a másik fél egója nehezen tűri…
A korábban megszokott alázat helyett érkező Öntudatot…
Amely által előfordulhat, hogy nem reményei szerint alakul az adott helyzet.
Felejtsd el, hogy bárki más érzéseiért felelős lehetsz.
Az, aki változásaidat érzelmi zsarolással kívánja visszafogni…
Nemcsak önző, hanem saját vérszívó hajlamának is áldozata.
Ha megadod magad pusztító szavainak, hazugságra kényszeríted mindkettőtöket.
Ennek nincs köze a szeretethez, csak a függéshez.
Amíg élsz, és amíg élnek, szüleid gyermeke maradsz.
Ne akard velük szemben felvállalni a megmentő szerepet…
Mert hiteles ebben sosem lehetsz.
Minden gyerek...
Aki megváltóként kíván helytállni azok életében, akik világra segítették őt…
Bukásra van ítélve.
Ugyanis a szülő egója minden esetben képtelen elfogadni a segítséget…
Ő csupán birtokolni vágyik...
Magányát oldani szülöttje szüntelen jelenléte által.
Merthogy ő is elfelejtett felnőni...
Ö is szüleinek szeretetéért koldul, születése óta...
Attól függetlenül, hogy élnek-e, vagy sem.
Ennek hiányát akarja pótoltatni, általad.
Erről szól a birtokló párkapcsolat...
S erről a követelőző barátság is.
Ám a kölcsönös függés, a világ legtermészetellenesebb állapota...
Ami mindig szenvedést hoz.
Akkor is, ha mást hazudtok önmagatoknak, vagy egymásnak.
A szabadság az egyetlen út a boldogság felé.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése