Poharadon ajkam íze éget, tüzes csókom kortyonként feléled...
Pálinka sem űzi el az illatom, mit adventi ölelésem ott hagyott.
Poharadban látod csillogó szemem, ajkadhoz emelve szemhéjad megremeg...
A méz illata az orrodba száll, édes nedűtől kedélyed helyreáll.
Lassú percek közt jöttömet várod, S míg szíved ablakát kitárod...
Halk sóhaj, vágyódva elképzeled, amint csókolva, újra egyé válsz Velem.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése