"Csak lennél a helyemben egy napig..."

Nem figyelünk egymásra...

Azt mondják minden tartós kapcsolat, valahol kölcsönös lemondással jár...

De a lemondásnak nem arról kell szólnia...
Egyikünk a családfenntartó, másikunk a házvezetőnő-szerep jelmezét ölti magára...
Hányszor hallja egyikünk a másikunktól...

"Csak lennél a helyemben egy napig..."

Ott vagyok..!
Több mint három hónapja...
Tudom "és"-sel nem kezdünk mondatot...
De most kikívánkozik belőlem...

És akkor mi van..?

Kicsit megszaporodtak a dolgaim...

De már nem rohannék a Viaduktnak...

Csak a feltűnés kedvéért...
Pedig az élet ismétli önmagát...
Legalább is, mindig akadnak olyanok...

Akik nem tanulnak mások hibáiból...

Pontosan tizenegy hónappal ezelőtt, kaptam a fejemre annyi mindent...
Azért amit akkor tettem...

De úgy látszik jó tanítóvá váltam...

A Hülyeség, Valahogy Mindenkire Mindig Jobban Ragad...
Rám is..!

Vagy ezek olyan Férfi dolgok..?

Akkor viszont miről is beszélünk..?
Visszatérve a tőlem nem jellemző, ominózus "és"-el kezdődő mondatomra...

Egy párkapcsolat is, akár egy munkahely...
Akkor válik unalmasan megszokottá...

Ha az ember hosszú évek alatt, monoton ugyan azt csinálja...

Számtalan házasság azért fut zátonyra...
Mert az, akivel összekötöttük az életünk...
Hosszú évek alatt sem veszi észre...
Sőt, bátran állítom...

Sejtelme sincs arról, mi is zajlik a másik emberben.

Mi pedig ostobák vagyunk...
Mert ahelyett, hogy elmondanánk...
Inkább féktelenül, nevetve magunkon, vagy kisírt szemmel...

De szép lassan a saját vesztünkbe sietünk...

Bízva abban, újra kezdve talán tanulunk a saját hibáinkból...

Én, azon vagyok..!

                              €$@ß@