Kedvesem...
Sokat gondolkodtam azon...
Kihez, vagy mihez tudnálak igazán hasonlítani...
Amit most ide leírok, azt ne vedd zokon...
Inkább olvasd végig...
S ha nincs igazam...
Cáfolj meg.
A történet, amit most elmesélek, sok-sok évvel ezelőttre nyúlik vissza.
Egy alkalommal gyermekeimmel sétáltam a szülőfalum melletti erdőben...
S a kisebbik fiamnak Szabolcsnak, aki már akkor is nagy állat barát volt...
Egyszer csak, nagy csodálkozásunkra, lett egy utitársa...
Egy pillangó.
Ez a kis pillangó, kilométereken keresztül szórakoztatta a fiamat.
Hol a vállára szállt, hol felreppent, majd újból megpihent gyermekemen...
A fiam nem akarta elkapni, vagy megérinteni, csak várt türelmesen...
Míg ez az apróság, újból és újból elfoglalta a biztonságot nyújtó helyét...
Mint aki tudta, érezte, hol talál nyugalmat.
Leginkább, Te is egy ilyen pillangóhoz hasonlítasz.
Ha megpróbálnálak birtokolni, kisiklanál a kezeim közül...
Ám, ha szabadon engedlek...
Mint ahogy eddig is tettem...
Örökké hozzám repülsz vissza...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése