Hideg az este, támad a fagy, ropog a hó a talpad alatt...
Búcsúzol, most ennyi elég, értem végre, nincs még vége.
Körülölel a fény és a zaj, nem is bánom, ha mást nem akar...
Mert olyan jó, hogy vagy Te Nekem, minden rendben, védesz engem.
S már nem bánt a szó, itt a szívemben régen...
Ami nem kimondható, mert vár a holnapom, megmutathatom...
Mind azt, ami jó.
Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.
Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.
Egy rövid üzenet az asztalon, írod, hogy sietsz, és hogy szeretsz még nagyon...
Ha jön a holnap, itt leszek még, bárhol jártam, csak Rád vártam.
Mindig új vagy és mindig más, de Nekem bejön ez a változás...
Nem is tudod, ki vagy Te Nekem, már minden rendben, mert védessz Engem.
S már nem bánt a szó, itt a szívemben régen...
Ami nem kimondható, mert vár a holnapom, megmutathatom...
Mind azt, ami jó.
Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.
Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.
Akkor már nem bánt a szó, Ami a szívemben úgy régen...
Ami nem kimondható, csak Én hallhatom, Én láthatom...
Mindazt ami jó.
Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.
Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.
Szívemben ég...
Csak Te vagy az aki a Szívemben ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése