Szabadságot hozok...

Ahogy a felhők mögül, bújik elő a nap...
Mindjobban vágyom, hogy végre lássalak.

Kezemben lapát közben Rád gondolok...
Havat lapátolok, szabadságot hozok.

A fejem tiszta, a céljaim pontosak...
Nem lehet semmi, ami ennél fontosabb.

Szégyenkezni a múltért, már nem fogok...
Hólapátolás közben, íródnak a verssorok.

Csoda, hogy élek, csoda, hogy élhetünk...
Hamvából éledt újra a szerelmünk.

Lüktető agyamban vérrel írt verssorok...
Hó falat bontok, szabadságot hozok.

Vadlóként vágtató gyönyörű gondolat...
Lüktető sebeket kötöző mozdulat.

Szomjakat oltó, nyugtot adó borok...
Még mindig havat lapátolok, szabadságot hozok.

A tél erejétől, Veszprém jégpályává vált...
Az ember újból embernek érzi magát.

Felejtést nem tűrő, ködbe vesző korok...
Havat lapátolok, s csak a mai napra gondolok.

                               €$@ß@