Találkozások...

Mint ahogy relativitáselmélet vagy a valószínűség számítás...
Úgy a szeretet, a félelem, s a hit is megértendő erő.

Életünk alakulásának meghatározó jelenségei.

Csak gondold egy kicsit tovább...
Tegnap az életed még egy, adott irányba haladt.
De mára egy másik irány, másik cél lebeg a szemed előtt.
Tegnap még úgy hitted, sosem tennél meg olyat...

Amit ma már megtennél.

Ezek az erők, újrateremtik az időt a teret...
S aszerint módosítják, akinek képzeled magad.
Életed választásait, pillanatonként érted és éled meg.

Minden egyes találkozás egy új irány lehetőségét kínálja.

                             €$@ß@

 

 



Fejezd Te be gondolatok...

 

 

Nagyszerű dolog, ha az emberre Valaki gondol...

S a gondolataival vigyázz rá.
Aki szeret, ezt teszi.
Gondol s vigyáz...
Rá.
Akit nagyon szeret.
Gondolataival...
Érzéseivel...
Szívével.

A szívében őrzi, védi, oltalmazza.

S engedi élni.
Néha fájdalmas dolog ez.
Mert néha úgy kell engedni élni, ha tudod, nem lehetsz a közelében.
Csak távolról csodálhatod, távolról figyelheted.

Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, szabadon szeretni.

Engedni, úgy élni, ahogy szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb.
Ahogy szüksége van rá.

Elengedni, de nem elhagyni...

Messziről figyelni, messziről vigyázni.
A szíveddel...

Gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel.

S hinni, hogy egy napon...
Bízni benne, érezni, hogy...

Létezik ilyen szeretet.

 

                               €$@ß@

 

 



Tükörkép...

 

 

 

 

Valahol, a lelke mélyén Mindenki keresi...

De kevesünknek adatik meg, hogy elmondhassuk...
Rátaláltam...

Arra a lelki társra, aki tökéletesen illeszkedik hozzánk.

De az igazi lelki társ az nem több, mint egy tükör...
Aki megmutatja, mi az, ami Téged visszatart.

Ő az, aki felhívja a figyelmed Önmagadra...

S megérteti Veled, itt az idő, hogy végre változtass az életeden.
Az igazi lelki társ valószínűleg a legfontosabb személy...
Akivel csak összehoz az élet.

Mert Ő az, aki ledönti, a saját magad emelte falakat...

S életre pofoz.

                          €$@ß@

Ismerős..?

 

 

 

 

 

Amikor gyermek voltál, az éjszakáid rémisztőek voltak...

Mert azt hitted szörnyek rejtőznek az ágyad alatt.

Az idő múlásával, ezek a szörnyek másmilyenné váltak...

Önbizalomhiány, magányosság, megbánás...

 

Ismerős..? 

 

Habár idősebb és bölcsebb vagy, de még mindig félsz a sötétségtől.

 

Hát ne félj, hiszen...

 

               Dalom dalod...
                Hangom hangod...
                 Tükörképed varázsom.

                  Magányom magányod...
                   Sóhajom sóhajod...
                    Bánatom bánatod...
                     Hajnalom hajnalod...
                      Ábrándom ábrándod...
                       Dallamom dallamod...
                        Félelmem félelmed...
                         Kérésem kérésed...
                          Lépésem lépésed..
                           Légzésem légzésed..
                            Kérdésem kérdésed..
                             Érzésem érzésed..

                              Tükörképem tükörképed...
                               Egybeolvadó, látható...
                                Nyugalmat, békét árasztó...
                                  Örökké tartó lüktető..
                                    Lágy hullámaiból feltörő.

 

 

                                          €$@ß@

 

 

 

Harcolni..?

 

 
Harcolni..?

Érdekes gondolatmenet…
Mit is jelent az, hogy harcolni Valakiért..?
Annak van értelme és mondanivalója, hogy…

Szeretni Valakit valamiért…

De miért is kellene harcolni.
A szerelem nem arról szól, hogy harcolj, és ne add fel…

 

Tarts ki, vagy szerezd meg Őt minden áron.

Nem..!

A szerelem egészen más…

Amikor találkozik két ember...

 

Néha elég egy pillantás, egy érintés, egy mosoly…

 

S Ők úgy döntenek…

Együtt akarják folytatni…

 

Az Életnek nevezett Csodálatos Utazást.

 

Harcolni valakiért..?

Annak mi értelme..?

S ha megnyered a harcot..?

Akkor elég lesz Neked az, hogy Veled van..?

Ki az, aki képes megelégedni ennyivel..?

Csak azért van Velem...

Mert kiharcoltam.

 

Ez ilyen szerelem, nem szerelem…

 

Inkább nevezném önzésnek, kisajátításnak...

Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja…

Távolság, család, barátok, vallás…

Mert akkor a másik a legfontosabb a világon...

Nincs semmi, de semmi, ami akadály lehetne…

Ha mégis, akkor az csak kifogás.

 

Szerelembe Mindenkinek szabad akaratából...

Feltételek nélkül kell lépnie...

 

Csak akkor az igazi.

 

                      €$@ß@

 

Csupán ennyit kívánok Neked...

 

 

Olyan társat keress, találj, válassz, szeress...

Aki nem csak szemével lát, de a lelkével is érez.
Kezei simogatása mellett…
Élvezd, szerelmes szavainak gyengéd érintését.
Mikor átkarol, az több legyen, mint ölelés…
Öleljen féltő szeretettel.
Aki nem egy telefonban tárolja neved...
De vésse szívébe szívedet...

Aki soha nem múló vággyal kíván...

Kinek, ha belenézel a szemébe…
A lelkébe is betekintést nyersz...
S ragyogva tündöklő szemeiben...
Láthatod Saját, gyönyörű lelkedet...

Csupán ennyit kívánok Neked...

                   €$@ß@

Ez mind Én vagyok...

 

 

 

 

 

 

Voltam már féltékeny, halk, hangos, magamban mérges...

Tudok vidám lenni, szomorú, na meg őrült.

 

Tudom mit jelent gyűlölni, gyűlölve szeretni...

 

Az átlagnál érzékenyebbnek lenni.

Hol befordult, de inkább nyílt vagyok...

Vannak szavak amiket útálok...

De a békesség a legjobb érzés.

 

Mondataimban keresem a rímet a dallamot...

 

Ez is mind-mind Én vagyok.

Van, hogy be nem áll a szám, máskor csendben figyelek csak Rád...

Nem vagyok a nagyok között, egyik rétegbe sem tartozom...

Különcként tekintek az életre...

 

De ember vagyok..!

 

Köztetek lépkedek...

S nem csak egy szobában tanultam az életet...

De ne hidd, hogy hiszékeny vagyok...

Láttam sok mindent, élek...



Talán vannak akik szeretnek és itt vagyok...

 

Igen, ez mind Én vagyok...

 

                             €$@ß@

 



Hasonló a hasonlót vonzza...

 

 

 

Ne is kérd, meg sem próbálnám megmondani mit csinálj...

Mert az nem segítség, hanem beleszólás lenne.

Hallottál már kiabálni, mert szerintem nem...

Számomra az nem természetes, inkább unintelligens.

Ha valaki kétségbe vonná a boldogsághoz vezető utam...

Azt nem véleménynek, hanem ítélkezésnek tartanám.

Nem szidok senkit a háta mögött...

Valakinél itt kezdődik az őszinteség, szerintem meg a kétszínűség..

Nem mondom azt, hogy mindenki hibás, csak Én nem...

Mert az nem igazság, inkább felelősséghárítás.

 

Nem keresem másban a szálkát...

Így nem adok okot arra, hogy azt mondják magamban a gerendát sem...

Volt, hogy az életem romokban hevert...
S nem mondtam, hogy Velem semmi baj, mert nagyon is volt.

Az életem, s a tetteim azt tükrözik, akinek mondom és mutatom magam.

Mindenkit úgy sem csaphatnék be.

Te se tedd...

 

Az álszentség álszent barátokat  és meghasonulást...

Magányt és boldogtalanságot hoz.

De ezt legbelül Te is tudod...

 

Hisz a hasonló a hasonlót vonzza...

 

 

                              €$@ß@

 

 

 

A Másik...

 

 

A Szeretet a Másik által válik igazán szeretetté Benned.

 

S amihez, Neked az idők végtelensége sem elég...

 

Ahhoz Neki elég, egy pillanat.

 

A pillanat, amikor meglát, felfedez, megérez...

Amikor szüksége lesz Rád.

 

Mindarra, ami Benned van.

 

Ami érték, ami szerethető.

Aminek létezését így Ő fogja bizonyítani.

A Másik.

 

Aki létezik.

 

€$@ß@

 

 



A lélek szava...

 

 

 

 

Mindig a lélek határoz meg egy kapcsolatot.

 

A test, csak a kifejezés eszköze.

Egymással szemben ülve, szavak nélkül is értjük egymást.

 

Pillantásunk, arcunk, mosolyunk, mozdulatunk mindent elárul.

 

Mert a lélkünk beszél ilyenkor egymással.

S ha ez szemtől-szemben igaz...

Akkor igaznak kell lennie akkor is...

Ha távol vagyunk egymástól.

 

Lelkeink akkor is találkoznak, beszélnek.

 

Mert ők szabadok.

 

                                    €$@ß@

Hinni, mondani, remélni...

 

 

 

 

Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet...

 

De amikor válaszút elé kerülünk, és döntenünk kell...

Kivétel nélkül mindannyiunk abba az irányba indul el...

 

Ahol a nagyobb boldogságot véli.

 

Ez az, ami tetteinket előidézi.

Lelkünkben számos, egymással ellentétes erő él...

Különféle hitek, elképzelések, nosztalgiák, ambíciók...

Sokféle "szeretném ha", "jó lenne ha"...

 

De végül, mindig a Tett lesz az eredő.

 

Ez mutatja meg utólag, mi volt bennünk a legerősebb...

Mi volt az a "boldogság"...

 

Amiért minden más irányú késztetést áldozatul odadobtunk.

 

Békés Karácsonyt...

 

 

 

 

Az igazi Karácsony, tele van melegséggel.

 

Nem tárgyakról...

Figyelmet és szeretetet helyettesítő eszközök átnyújtásáról szól...

 

Hanem együttlétről, békéről, odafigyelésről.

 

Arról, hogy az élet csodálatos...

Vagyunk egymásnak...

 

S meg tudjuk osztani létünk csodás pillanatait.

 

Létezésünket emberi kapcsolataink minősége határozza meg.

Amikor együtt vagyunk, energiát tudunk cserélni...

A figyelem az odafigyelés energiáját.

Számomra a Karácsony, egy villanykapcsoló.

 

Emlékeztet arra...

 

Az év minden napján úgy tudjak szeretni, mint Karácsonykor. 

 

Mert soha nem tudhatom...

Szeretteim meddig lesznek életem részei...

S meddig tudom őket úgy szeretni, hogy ez az energia...

 

Gazdát cseréljen.

 

Lehet, hogy ma van az utolsó nap...

Lehet, hogy holnap.

Soha nem tudhatom.

 

Békés Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek...

 

 

                                €$@ß@

 

 

Látomás...

 

 

 

Csapzott arccal nyomkodom azt a fránya telefont…
De így is hangosan zörög.

A zuhany a hátamat perzseli…
Mint ajkamat az elszenesedett pirítós.

Így szól a lány… Gyere már..!
Jó, csak egy pillanat még.

A fogkrém is az arcomra fagy… Na, merre vagy..?
A tubuson nyomok még.

Ne tépd a szádat angyalom… Ma rád hagyom.
A lelkem így is fáj nagyon.

Hisz, balról fújt a szél egész nap…
Ezt nem gondoltad át..?

Egy édes szóval, eltalálsz... Ha rám találsz.
Az ágyban megtalálsz.

Az első tócsa pont a lábam alá vándorolt...
Persze kigáncsolt.

A sárga ingem zöldre vált...
A lámpa is más színt adott. Egy jelzőlámpa volt.

Szól a lány... Hol vagy már..?
Jó, csak egy pillanat még

E szép nap pírja még az arcomon ég... Na, merre vagy..?
Az esőre várok Én.

Míg álmodozva, máshol vagyok...
Hol a gyalogkakukk sem ússza meg szárazon.

A préri farkas szerencsés flótás...
De ez csak egy kép, más.

Ezért kérlek, hagyd meg nekem ezt a látomást.
  

                   €$@ß@

Vannak vágyaink......

 

 

Vannak olyan rejtett vágyaink...
Amiket, még mi magunk sem ismerünk...

Egészen addig, amíg meg nem mutatja nekünk valaki azokat.

                           €$@ß@

Csók ha csattan...

 

 

Mint mikor gyönge áramot vezetnek belénk.
Nagyon finom és édes ízű.

Szerintem a csók az maga a szeretkezés.

A Nő nagylábujjának csókolgatása...
Szexuális túlfűtöttséget okozhat és orgazmust válthat ki...
Mivel a lépmeridián a nagylábujjtól átszalad a nemi szervekig.

A csók élettanilag is egészséges, fokozza az immunitást.

Olyan, mint a gyógyszer...
Naponta többször ajánlott.

Talán a legismertebb csók...
A Júdás-csókja, ami igen bonyolult következményekkel járt.
A Francia csóknál nincsen izgalmasabb.
A kéz csókja a tisztelet puszija.

Intim testtájékra adott puszit nem mindenkinek adunk...
Főleg nem olyanoknak akik úton útfélen szembe jönnek velünk.
A nyelves puszinál a két fél a saját energia körét kapcsolja össze egy egésszé.

Ezért akkora élmény, ami tényleg maga a szerelmeskedés.

                                      €$@ß@

Félelem, hit, szeretet…

 

 

 

Félelem, hit, szeretet…

 

Sokak úgy gondolják, ezek csak érzések...

Pedig sokkal, de sokkal többről szólnak...

Ezek olyan Erők...

 

Amik meghatározzák életünk kimenetelét.

 

Hiszen jóval születésünk előtt jelen voltak...

S az után is itt maradnak, mikor mi már nem.

Az életünk nem csak a sajátunk…

 

Mind össze vagyunk kötve…

 

A múltban s a jelenben egyaránt.

 

S minden egyes jótettünk vagy bűnünk gyökeret ver a jövőnkben.

 

 

                                             €$@ß@

 

 



A múltunk a múltunk...

Nem a múltunk érdekel, hanem az...

Kivé válunk Egymás mellett.

Szeretjük Egymást, ezért is választottunk úgy, ahogy választottunk.

Mert nem véletlenül a múltunk a múltunk.

Tudtuk, hatásait nem iktathatjuk ki az életünkből...
De mégis megváltunk tőle…
Elbúcsúztattuk…
Magunk mögött hagytuk…

Ahogyan Én is, úgy Te is.

A Boldogság egyik titka talán az…
Ha nem hánytorgatjuk fel a múltat.

Hanem megtanulunk a pillanatban élni, azzal foglalkozni.

Egyébként is felesleges…
Megtörtént.
S ami már megtörtént, az elmúlt.
Az egyetlen dolog, amit szebbé tudunk tenni…

Az a most.

                                         €$@ß@

A szavaknak súlya van...

Az élet nem egyszerű, van mi jobban fáj...
Lelkem is gyűrődik, nem bír úgy már.

Figyeld a szemem, látszani hagyom..
Én csak Téged akarlak, vigyázok Rád nagyon.

A szavaknak súlya van, s némelyik teher...
Lelkem tőle összeroppan, romokban hever.

                           €$@ß@

Jöttem, lettél...

Jöttem színarany éjnek, jöttem fekete napnak...
Évek tengeréből, robbantál pillanatnak.

Lettél színarany éjem, lettél fekete napom...
Kagylóhéjába zárt, merülő pillanatom.

Szememben nyílsz azóta, szobámba hoz a reggel...
Távoli esték partján, lecsuksz a két szemeddel.
  

                                €$@ß@

A lehetetlen...

A lehetetlen...

Csupán, egy semmit mondó szó.

Amelyet a kis emberek tettek naggyá...
Mert számukra, könnyebb egy készen kapott világban élni...

Mint felfedezni magukban rejlő erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény...

Mindössze egy elhamarkodott vélemény.

Nem kinyilvánítás...

Hanem kihívás...

Lehetőség...

Egy múló pillanat.

Így hát számomra nem is létezik..!

                             €$@ß@

Ez a boldogság...

Lelkem a lelkedé...
Virágaim, térden állva nyújtom át neked.

Verset írok, felolvasom...
S Te verdeső pillákkal élvezed.

Kebled hullámzik, pír önti el arcodat, kezed nyújtod...
Érinteni nem merem, mert tudom elveszíteném fejem.

Nem, nem lehet...
Talpra szökkenve, menekülnék a szabad levegőre.

Hiába a jeges fürdő...
Te ott állsz, s csak vársz órákon át, kinyújtott kézzel.

Hullámozó kebleiddel...
Tested testemmel ringatod.

Hát ez a boldogság.
Ez a szerelem..!

                                   €$@ß@

Szabadon...

Ha valakit igazán szeretünk...

Nem akarhatjuk, hogy örökre ugyanolyan maradjon.

Engednünk kell, hogy szabadon változhasson.

                                              €$@ß@

Mint ha...

Azt mondják, egész életünkben csak keresünk...

De ez nem igaz..!
Nem mindig.

Csak addig, míg rá nem találunk arra...

Ki ugyan úgy szeret, mint mi.

S ha végre rátaláltunk...
Már csak azt kellene megtanulnunk...
Ne csak néha...
De minden napunk úgy éljük...

Mint ha nem lenne már több időnk.

                              €$@ß@