Karácsony van...

 

Hát igen....
A tobbségi társadalom számára a karácsony...
Nem több, mint az év azon három napja....
Amikor megpróbálnak úgy tenni...
Mintha szeretnék egymást.

Én viszont úgy gondolom...

Ha Augusztus tizenharmadikán, vagy akár December ötödikén...

Vagy épp ebben a pillanatban...

Két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni...
Az azt jelenti...

Karácsony van.

                                                                €$@ß@

István... De nem a király...

 

 

 

 

 

István…

 

Karácsony ide, vagy oda...

Neved olyan személyiség kialakulását takarja…

Aki sokat és keményen dolgozik…

 

Magadra ismersz..?

 

Szereted a rendet magad körül.

Állítólag inkább vagy reál, mint humán beállítottságú.

Az életre sokszor szkeptikusan tekintesz…

Mint egy született materialista.

Elképzeléseid önállóan, ötletesen és türelmesen valósítod meg.

Habár túlságosan pozitív, és határozott ötleteid megfogalmazása miatt…

Többek szemében barátságtalannak és fennhéjázónak tűnsz...

De ez téged egy cseppet se zavarjon…

 

Hiszen…

 

„Nem minden szarka farka, tarka a szemekben…

  Nem mindegy honnan jön, vagy, hogy honnan ment…

  Nem minden csillag csillog, szépen a szemekben…

  Nem minden arany, ami fénylik a sötétben…”

 

 

                                                   €$@ß@

 

 

Az élet értelme...

 

 

 

 

 

Amikor egy vallási tan azt állítja...
Direkt nem írom le a nevét...
Szóval annak, aki állítólag teremtett minket...
A szerelmet és a nemi vágyat csupán a fajfenntartás céljából eszelte ki...
Nyilvánvaló, sem a szerelmet...
Sem a nemek vonzásának mélyebb, okát nem ismerte.
Mert bizony mi nem fajfenntartani akarunk...
Hanem egyszerűen csak szeretni...

Egybeölelni azt, ami kettéhasadt.

Mert van értelme így szaporodni és sokasodni..?
Ha nincs értelme az egésznek..?
S ami szép benne, az is átverés..?
Csak azért, hogy sokan legyünk..?
Nem...
De nem ám...

Férfinak és Nőnek legfőképp egymást kell szeretni.

Aki a szerelmet nem ismeri...
Nem tudhatja azt sem, mi az, hogy szeretni.
Nem ismeri sem a másik embert...

Sem élete értelmét.

                              €$@ß@

 

 



* *

 

Meggyötörten állsz a fagyos decemberi ködben...
Csodát vársz a csillagtalan néma csöndben...
Titkot kutatsz az ablakra karcolt jégvirágban...
Eltűnődsz a hajnalok szívet melengető homályában...
Próféciák nyomán hitre cseréled a kételyt...
Csillagjelet látsz a legsötétebb éjben...

S elkezdesz hinni a szívedben születő Fényben.

 

                                     €$@ß@

 

 

 



Vicc..? Vagy valóság..?

 

 

 

 

A november, csak látszólag dögunalmas hónap...

Valójában teli s tele van izgalommal...

Az egész világ, óriási készülődésben van...
Persze, csak titokban.
Ott vannak például, azok a nagy bajuszú fejszés emberek...
Akik, az éjszaka leple alatt, kivagdalják a fenyőcsemetéket...
(Az erdőszélről...)
Aztán, az áruházi eladók...
Akik új, de borsos árcédulákat aggatnak...
A márciusban már leakciózott téli ruhákra.
A csoki-gyárosok...
Na, nem a beosztottak...
Hanem azok...
Aki a nagyobb nyereség érdekében...
Ügyesen kivonatják az ízt az étbevonó masszából...
Amiből csoki-mikulásnak felöltöztetett húsvéti nyulak készülnek...
Majd beszivárognak az iparművészeknek keresztelt...
Műanyag fröccsöntő kisiparosok...
Akik kék műfenyővel próbálnak elkápráztatni minket...
A dejót nagyüzemi bejglikbe belecsempészők...
A Jingle bells-re versengve hangolódó rádióadók...
Az útmenti só készleteket feltöltő akadálymentesítők...
A mikulássapkát húzó hajléktalanok és plázacicák...
A berúzsozott nózijú rénszarvasok...
Eközben otthonainkban levél íródik a Jézuskának...
Melyet nekünk, Apukáknak kell majd kézbesítenünk...
De nem szabad ám elolvasnunk...
Mert titok.
A párjaink meg nagytakarítást terveznek...
Mert mégiscsak Karácsony lesz...
Meg leszaladnak lezsírozni a cukrásznál a bejglit...
A kifőzdésnél a halászlét...
Vagy ott a pálinkát szokták..?
A fodrásznál az időpontot...
A nagymamák előveszik a spórolós borítékot...
A nagypapák meg az új elemet a táncoló télapóba...
Míg mi...
A zenélős fényfüzér körtécskéit csavargatjuk...
Mindeközben azon elmélkedünk, vagy mélázunk...
Bizony milyen gyorsan elrepült ez az év is...
S, hogy tavaly ilyenkor is pont azt tervezgettük nagy titokban...
Mármint, hogy milyen sorokban fogunk ácsorogni...
Meg kinek mit és mennyiért...
Melyik rokonunkhoz melyik nap...
Ki legyen meghívva...
Kinek legyen csak írva...
Kit fogunk majd etetni...
S kit elég csak itatni...
Aztán az utolsó pillanatban...
Elmenni, kiválasztani majd aranyárban megvenni...
A két hónappal ezelőtt frissen kivágott fát...
Természetesen a nagy bajuszú, fejszés embertől...
S felkötni a nagyszoba ablaka alá...
Eldugni a pince mélyén, a spájzban...
Meg ne lássa a gyermekünk...
Hiszen azt az angyalka hozza.
S este Kedvesünkkel a tévét bámulva arra gondolni...
Persze csak titokban...
Miért is van, hogy az ember már novembertől stresszel...
Miközben...
S most, hogy megint eltelt egy év...
Megint az a fránya november van...
S ugyanúgy ülve a tévé előtt...
Abban reménykedve titokban...

Nem kéne idén is pont ugyanazt gondolni és tenni...

De minden elmélkedés ellenére...
A karácsony meg csak készülődik...
Nem stresszel, mert úgy van vele...
Ő bizony akkor is lesz, ha leég a bejgli, vagy bezár a bazár.
Fénygömböket aggat a fák ágaira...
Zúzmarát szór a játszótéri padokra...
Szétfújja a fahéjas bor illatát a levegőben.
Elmegy az iskolai ünnepségre...
Újra meg újra megnézni a három királyokat...
S nem titok...
Picit meghatódik, az igaz...
Szívből jövő ölelést láttán.
Az ajándékok kibontását viszont minden évben végig mosolyogja...
Mert tudja...

A valódi ajándékot, úgysem lehet becsomagolni.

                                       €$@ß@

 

Hópihe...

 

 

Bár az idén, sokat váratott magára az első havazás...
Azért nagy nehezen csak megérkezett ez a téli csoda.
Rohanó világunkban...
Ritkán szakítunk időt megcsodálni a természet nagyszerűségét...
De mint mindig...

Ebben az esetben is megéri lelassítanunk pár pillanatra...

S kicsit közelebbről megnézni ezt a csodát...
Akár ennyire közelről...
Hatalmas türelemmel érdemes célba venni a téli tájat...
Célkeresztben  pedig a legérdekesebb hópehely formákat.
A makró fotók készítése közben...
A legkevésbé sem szabad bánni, hogy...
Egy-egy jó képért a földön kell csúszni-másznia a csípős hidegben...

Hiszen a gyönyörű végeredmény megéri a fáradságot.

A kép láttán...
Egyszerűen lenyűgöz a finom hópelyhek összetett geometriája és sokszínűsége.
S hogy mit tanulhatunk ebből a nézelődésből..?
Talán csak ennyit...
Az univerzum legapróbb sarka is tele van csodával...

Ami csak arra vár, hogy felfedezzük...

                                                     €$@ß@

Mind-mind...

 

 

Szeretem a szemeid köré gyűlt apró barázdákat...

Melyek, Hozzád hű örök csodák...

Nap mint nap, gyönyörködve figyelem'' amint...

Arcodra mintázzák éveid szelíd nyomát.
Szeretem kezed érintését, benne nyugszik az életem...

Sóhajokká simítod a múltat...

S hagyom, hogy szép álmokba ringasson a jelen.

Csodálom, ahogy az út körbefonja...

Lépteid könnyed mozdulatát...

Minden, mi Belőled indul, s hozzám megérkezik...

 

Mind-mind, lelked mosolyából fakad.

 

 

                            €$@ß@

Csillagom...

 

 

Ha Te is ebben a ragyogóan tiszta...
Novemberi éjszakai égboltban gyönyörködnél...
Mint most Én...
Akkor megértenéd azt...
Amit Én...
Minden csillaghoz egy okot kötöttem...

Miért is szeretlek.

A hideg ellenére egész jól szórakoztam mindaddig...
Míg el nem fogytak a csillagok...

 

                       €$@ß@

 

 



Tökéletes..?

 

Nem akkor alkotunk tökéletest...
Ha már nem tudunk mit hozzátenni...

Hanem, amikor már nincs mit elvenni belőle.

 

                            €$@ß@

Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek...

          



 



http://youtu.be/WA8j_b5WTys

 



           

Ahonnan jöttél elillan, amerre tartasz sehol még...

Az élet a kettő között van, a Sors furfangos ajándék.

Születsz, hogy mesés álmokat építs, de inkább leépülsz...

Ott állsz egy sorban feladni, belehalni készülsz.

 

Szeretlek, bármit tehetnél, szeretlek’ másképp mondani...

Nem lehet, nem is tudom miért, szeretnél többet hallani.

Bocsáss meg mindent magadnak, hisz egyszer úgyis elévül...

Semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül.

 

Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...

A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni.

Ha fejjel vagy a homokban...

Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.

 

Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...

Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.

Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...

Mindenbe, mit ad...

 

Születsz, hogy tanulj, amíg lehet, felnősz azt mondod, hogy te már...

Túl vagy, majdnem mindenen, rád már nem sok dolog vár.

Bocsáss meg mindent magadnak, hisz egyszer úgyis elévül...

Semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül.

 

Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...

A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni...

Ha fejjel vagy a homokban...

Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.

 

Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...

Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.

Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...

Mindenbe, mit ad...

 

Már megint hülye vagy, Én meg úgy szeretlek...

Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.

Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...

Mindenbe, mit ad.

 

Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...

A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni.

Ha fejjel vagy a homokban...

Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.

 

Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...

Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.

Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...

Mindenbe, mit ad...

 

Már megint hülye vagy, Én meg úgy szeretlek,

Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.

Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg

Mindenbe, mit ad.

 

 

Halloween..?

 

Legyetek büszkék arra, hogy Nőnek születtetek...

S minden egyes reggelen...
Amikor lábatok a földhöz ér...
A pokol megremegjen és a gonosz felszisszenjen...

A francba felkelt..!

                        €$@ß@

Semmit...

 

 

 

 

Ha valaki pár évvel ezelőtt megkérdezte volna tőlem...

Mit jelentesz nekem..?

Egy pillanatra zavarba jöttem volna...
De tudom...
Nem tudtam volna azonnal felelni...
Csak nagy sokára mondtam volna...
Semmit..!
Csak egy elmúlt szerelmet.
Senki sem vette volna észre, hogy hazudtam...
S azt sem, hogy könnyes a szemem.
Ha most megkérdeznék tőlem, mit jelentesz nekem...
Lehajtott fejem felemelném...
S annyit mondanék...
Semmit..!

Csak az életem...
  

                                  €$@ß@

 

 



Tőlem, Neked...

 

 

 

A naplemente, Nekem mindig gyönyörű...

De valamiért, mégis olyankor a legszebb...
Mikor szabálytalan felhők borítják az eget.
Mert csak így tárul elém az a sok szín...

Melyből egy álmodozó versei születnek.

                    €$@ß@

Még mindig bennem élsz...

 

 

Még mindig bennem él…

Az a pillanat...

 

Mikor nem tudtam Melletted csak úgy elmenni...

 

Képtelen voltam rá…

Megláttalak, s egyszerűen csak éreztem...

 

Közöm van Hozzád.

 

Nem tudtam a hogyant...

Csak éreztem...

 

Hozzám tartozol, bele az életembe.

 

Nem kellett keresnem a pillanatot...

Jött az magától.

 

Beszáguldott az életembe, s szebbé tette azt.

 

Érte éltem, s élek...

Azokért a percekért...

 

Amikor valami megmozdul.

 

Olyankor minden más.

Nem csak hittem, hogy vannak csodák...

De, be is bizonyosodott, hogy léteznek.

Amikor a Véletlen...

Egyetlen pillanatban találkozott a Sorssal...

Akkor az a pillanat...

 

Képes volt teljesen megváltoztatni és felülírni az életem..

 

S a Tiéd is.

 

                      €$@ß@

 



Egyfolytában...

 

 

 

 

Mi volt Benned...

Olyan mulatságosan, megvesztegetően, lefegyverzően jelentéktelen...
Amire rögtön oda kellett figyelnem...
Az érdekes, szép, hangos és rikító nők között..?

Valami volt Benned...

Valami szótlan és sugárzó.
Rádpillantva...
Egyszerre megértettem...
Eddig didergtem...
De most már elég odaülni melléd....
S már nem fázom.
Igaz...
Nem perzsel különösebb forróság a környezetedben...
Nem lángolsz...
De melegítesz...
Mint egy cserépkályha...
Mely tél elején illatos fahasábok lángjától langyosodott át...
S csendesen parázslik tavaszig.
Ezért melléd ültem...
Különösebb remények vagy igények nélkül...

S Te azóta is melegítesz...

                             €$@ß@

 

 

 



Mert Te Én vagyok...

 

 

 

 

Ha van lelkünk, az a szerelmünkből van…

Amit nem halványít az idő…

S nem tép szét a halál…

Mindig is kerestelek…

Tudtam, egyszer majd velem leszel…

Mert ismertelek…

Hiszen Te…

Én vagyok…

 

                             €$@ß@

A Teremtés, Éva szemszögéből...

Édeni történet...

Egy napon az Édennek nevezett kertben...
Így szólt Éva az Úrhoz...

Uram...

Gondban vagyok...

Tudom, miként teremtettél s ajándékoztál meg...

E gyönyörű kerttel...

Eme csodás állatsereglettel...

Még azzal a mocskos kígyóval...

De ennek ellenére, nem vagyok boldog.
Miért Éva..?

Szól a hang fentről.
Uram...

Egyedül vagyok...

S elegem van már az almából is.
Ebben az esetben Éva...

Tudok egy megoldást.

Megteremtem neked a Férfit.
Mi az a Férfi..?
E teremtményt tökéletlenre teremtem, számtalan hibával...

Hazudni és csalni fog...

Hiú lesz és dicsekvő.

Nagyobb és erősebb Nálad...

Igaz, örömmel fog vadászni és ölni.

Viszont, vicces látványt fog nyújtani, ha izgalomba jön.....

Na de mivel panaszkodsz...

A kedvedért úgy fogom megalkotni,hogy...
Kielégítse testi szükségleteidet.

Igaz, kissé bolondos lesz...
S számtalan felesleges dolgokkal fog foglalkozni...

Úgy, mint a birkózás, s különböző labdajátékok.
De ne aggódj miatta...

Nem lesz egy briliáns elme...
Nem úgy, mint Mi...

Szüksége lesz a tanácsaidra...

S neked fő feladatod...
Helyes irányba terelni gondolatait.
Szuper..!
Mondta Éva...

S ironikusan felhúzta a szemöldökét...
De hol itt a gubanc, Uram..?
Ahogy mondtam...
Beképzelt lesz, arrogáns, léha és egoista.

Tehát el kell hitetned vele...
Őt teremtettem először.

Ne feledd...
Ez a Mi titkunk marad...

Tudod...

Köztünk...

Nők között..!

                              €$@ß@

Nem csak ígéret...

 

Az eljegyzés, a házasságra való ígéret...

A házasság előszobájának is tekinthető.
Régebben fontosabb szerepe volt...
Manapság kevésbé meghatározó a jelentősége.

Eljegyzés nélkül is lehet házasságra lépni...

De a felkészülés...
Az egymás komolyabb megismerését szolgáló időszak...

Sok esetben igen hasznosnak bizonyulhat.

Az eljegyzési szertartás keretében...
A jegyesek általában jegyajándékot adnak egymásnak.
Ezek különfélék lehetnek...
Okirat, ajándék, gyűrű.
Leggyakrabban vagy jegygyűrűt adnak egymásnak...
Ami általában kettő darab egyforma...

Nemesfémből készült karikagyűrű...

De néhány esetben csak a férfi ad gyűrűt a nőnek.
Ez a hagyomány az angolszász kultúrkörből ered...
Az ilyen gyűrű általában ékkövet tartalmaz...
S kísérőgyűrűnek hívják.

                         €$@ß@

 

 



Mint megannyi...

 

Egy-egy jól megfogalmazott gondolat...

Néha többet ér, mint megannyi könyv.
Az érzés miközben szétárad benned...

Megtermékenyít, eggyé válik veled, segít élni.

Egyszerre csak azt veszed észre...

Jobban megismered önmagad, a társad...

S talán az életed is.

                                        €$@ß@