Egyfolytában...

 

 

 

 

Mi volt Benned...

Olyan mulatságosan, megvesztegetően, lefegyverzően jelentéktelen...
Amire rögtön oda kellett figyelnem...
Az érdekes, szép, hangos és rikító nők között..?

Valami volt Benned...

Valami szótlan és sugárzó.
Rádpillantva...
Egyszerre megértettem...
Eddig didergtem...
De most már elég odaülni melléd....
S már nem fázom.
Igaz...
Nem perzsel különösebb forróság a környezetedben...
Nem lángolsz...
De melegítesz...
Mint egy cserépkályha...
Mely tél elején illatos fahasábok lángjától langyosodott át...
S csendesen parázslik tavaszig.
Ezért melléd ültem...
Különösebb remények vagy igények nélkül...

S Te azóta is melegítesz...

                             €$@ß@