A lélek fájdalomcsillapítói... 5. fejezet...

Mások lehúzása...

Vannak, akik nem befelé rombolnak, hanem kifelé... 

Nem önsajnálatba merülve...
Vagy betegségben szenvedve...

Hanem úgy, hogy mások életét keserítik meg... 

Ennek nagyon egyszerű oka van... 

A saját értéküket próbálják növelni... 

S ahelyett, hogy önmagukat fejlesztve emelnék a valós értéküket...
Inkább másokat maguk alá tiporva...
A relatív értéküket próbálják nagyobbnak éreztetni...

Olyan emberek ők...

Akikben a gyengeség érzéketlenséggel párosul...

Így vagy fel sem tűnik nekik, hogy kártevővé váltak...
Vagy baromira nem érdekli őket... 
Az egész viselkedészavaruk olyan irányt vett...

Kiben milyen aberrációt okozott a gyermekkori neveltetése... 

Mert ha ott nem lett volna valami nagyon elcseszve... 

Akkor nem váltak volna másokon keresztülgázoló seggfejjé... 

Hanem odafigyelnének embertársaikra...

                                €$@ß@

A lélek fájdalomcsillapítói... 4. fejezet...

Amikor már a kifogásokból kotyvasztott fájdalomcsillapító is gyengének bizonyul...

Akkor jön a következő szint a...

Menekülés

Sokféle módja van ennek is...

De a leggyakoribb az önpusztítás...

Azon belül is a tudat alatt választott testi betegségek...

S a tudatosan választott szenvedélybetegségek....

Társadalmunk az első csoportot sajnálni szokta...

Míg a másodikat nagyon könnyen megbélyegzi...

Pedig senkinél sem rosszabbak ők...

Csak gyengék...

Túl sokáig éltek fájdalomcsillapítókon...

S már annyira legyengültek...

Úgy érzik, képtelenek megbirkózni a valósággal... 

A menekülés már nagyon erős fájdalomcsillapító...

Annyira erős...

Sokan bele is halnak...

Csak egy apróságról ne feledkezzen meg senki...
A lelki fájdalomcsillapítók...
Nagyon hasonlóan hatnak gyógyszerként kapható fizikai társaikhoz. 

Tünetet kezelnek, de a fájdalom okát nem szüntetik meg... 

Sőt, még el is fedik azt... 
Rövidtávon működőképesnek tűnnek...
Ezen fejezet záró soraként annyit fűznék még hozzá...

Amit elnyomnak, az előbb-utóbb úgyis kijön...

                                                                €$@β@

A lélek fájdalomcsillapítói... 3. fejezet...

               


A lelki fájdalomcsillapítók következő csoportjának alkotója a... 

Kifogások...

Amikor a valóságból való meneküléshez...

Már nagyobb adag szükséges...

Amikor már nem elég pusztán nyafogni a dolgok miatt...

Na akkor jönnek az érvek... 

Az okosnak vagy meghatónak tűnő magyarázatok...

Amelyeket azért fabrikál magának a langyos kakiban ücsörgő...

Valahogy, ne érezze a bűzt annyira...

Persze időről időre így is megcsapja az orrát...

Ezért szép fokozatosan...

A kifogás válik saját kis világának valóságává... 

Ezzel kel, ezzel fekszik...

Zsebből húzza elő bármikor, amikor tenni kéne valamit...

De ez picit sem változtat a tényen...

Míg ő azt magyarázza...

Miért lehetetlen megcsinálnia valamit...

Addig van, aki megcsinálja azt...

S néhány ismerősen csengő mondattal had zárjam...

Melyeket a mögöttem lévő hónapokban...

Nem igazán tudtam vagy akartam értelmezni...

Megérteni, tudomásul venni...

Én ilyen vagyok, már nem tudok változni...

Mit fognak gondolni rólam..?

Nem is olyan fontos ez...

Ehhez béna vagyok...

Még túl korai...

Már túl késő...

Ez nekem túl sok...

Mi van, ha nem sikerül..?

Már annyiszor próbáltam...

Túl sok időbe telne...

Félek...

Ez lehetetlen...

Ilyen helyzetben vagyok...

S még annyit...

Ha valamit igazán el akarsz érni...

Akkor találsz rá módot...

Ha nem...

Akkor találsz rá kifogást.

                                               €$@β@

A lélek fájdalomcsillapítói... 2. fejezet...

Kezdem az enyhébb fájdalomcsillapítókkal...

Azzal, amellyel az emberek többsége is kezdi...

Amikor beleütközik a ténybe...

Az élete nem éppen olyan, ahogyan azt elképzelte...

Ilyenkor jön a...

Panaszkodás...

A lelki szemét kontrollálatlan kiöntése...

Melynek bár látszólag segítségkérés a célja... 

Valójában nem szól másról, mint önsajnálatról és kényelemről...

Igen, fontos az érzelmeink kifejezése... 

Fontos, hogy ne fojtsuk magunkba azt, ami nem jó... 

Hanem kezdjünk vele valamit... 

Csakhogy ez a valami nem feltétlenül azt jelenti... 

Fogjuk és emésztetlenül kiköpjük... 

Aztán nézegetjük, hogy ez milyen gusztustalan... 

Ennél azért jóval többre képes az emberi agy...

Aki valóban változást szeretne... 

Az nem elégszik meg a tényekkel, hanem megoldást is keres rájuk... 
Ha pedig egyedül nem talál... 

Akkor úgy kér segítséget... 

A megoldásban maga is közreműködik... 

Aki csak panaszkodik, az még nem szenvedett eleget... 

Annak még jó úgy, ahogy van... 

Jobb, mint tenni a változásért... 

A panaszkodás egy mentális hintaszék... 

Ami megadja a cselekvés illúzióját.... 

De haladni nem lehet vele semerre...

A gyakori reakció erre persze az... 

Sajnos van, amin nem tudunk változtatni... 

Erre pedig Én csak azt mondom, hogy valóban így van... 

Tényleg van, amit egyedül... 

Vagy akár összefogva sem tudunk megváltoztatni...

Egyetlen emberéletnyi rövid idő alatt... 

Még tettekkel sem, de panaszkodással pláne nem... 

Ezért ajánlom minden panaszkodónak szeretettel...

Az alábbi sorokat... 

Ha valami nem tetszik, változtasd meg..!

Ha nem tudod megváltoztatni, változtass a hozzáállásodon..! 

De Nekem ne panaszkodj..!

                          €$@ß@

Amíg Vele nem találkozom, nem bánom, hogy egyedül vagyok…

Ő lesz az...
Akinek átvitt értelemben, de majd minden ajtót kinyitok...

S megfogom kezét... 

Aki, ugyanúgy tudni fogja mi a különbség...

Ha valaki szájon, vagy homlokon csókol... 

Akinek kérnie sem kell, hogy terítsem rá a kabátom, ha fázik…

Várni fogom azt...

Aki be mer mutatni a szüleinek, testvéreinek... 

Akinek soha nem leszek sok...

Ciki, harsány, unalmas... 

Vagy akármi, amit már ezerszer hallottál mástól...

De nem Tőlem...

Az...

Akire a barátaid rá mosolyognak majd a bemutatkozáskor...

“Áh, már sokat hallottunk rólad..!”

S persze zavarba jövök...

Hiszen Te, már mertél mesélni Rólam...

Sokat...

Várni fogom azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteimre...

Nem tilt le egyetlen közösségi oldalon sem...

Aki felhív a nap végén...
Úton vagyok-e már...
S vigyek-e valamit...

Akinek majd magától eszébe jut...

Az apró dolgok teszik szebbé az életünk...

A kapcsolatunk...

Megismétlem még egyszer...

A kapcsolatunk...

A nap végén pedig megkér...

Üzenjek rá, biztonságban hazaértem-e...

Aki majd magától is ráébred...

Én vagyok az egyetlen, aki nem akarta megváltoztatni Őt... 

Eszében sem jut számon kérni, miért és mennyit dolgozom...

De ha fáradt vagyok azt szóvá teszi...

“Pihennem kéne…”

Mondani fogja majd kora reggeleken...

S tudni fogom, igaza van...

Várni fogom azt...

Aki nem feltétlenül gondolkodik mindenben, mindenről ugyanúgy...

De meghallgatja a véleményem...

Tudom, érdemes egyedül maradnom, míg meg nem ismerem Őt...

Aki nem játszik velem, hanem őszinte...

Akkor is, ha fáj...

Mert Ő lesz az, aki betartja amit ígér...

Emlékszik arra amit megbeszéltünk...

Tudni fogja, az Én időm is drága...

Mellette nem leszek második...

Mellettem a szó, hogy “egyenrangú” Számára értelmet nyer...

Mekkora könnyebbség lesz...

Ha valaki olyannal leszek együtt, aki belátja, ha hibázott...

Aki önfeledten tud beszélgetni...

Elmondja, ha valami bántja...

Még akkor is, ha az a “valami” Én vagyok...

Aki mellett a hétköznapok szép lassan megszelídülnek...

Ha nincs is mindig szenvedély...

Akkor is tudni fogom...

Nem kell azon filozofálnom, ugyan hűséges-e...

Mert őszinte...

Mert ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani...

Érdemes addig egyedül maradnom...

Amíg azzal nem találkozom...

Aki a legjobbat akarja kihozni belőlem...

Aki motivál és értékel...
Mint ahogy Én belőle, Én Őt...

Ha kell, minden nap...

Aki tudja, hogy értékesek vagyunk...

Várt Rám, s Én is vártam Rá...

Mert tudni fogjuk...

Milyen nehéz volt rátalálnom...

S ha már eljött, megbecsülöm Őt..

Nem engedem meg, hogy bizonytalanná váljon...

Mert Rám várt...

Mert Egymásra vártunk...

                                 €$@ß@

Szerelem nulladik látásra..?

Az ismerkedés régebben szemezéssel kezdődött a házibulin...

Napjainkban...

Megböknek a Facebookon...

A táncparkettet felváltotta a chat room...

Az én időmben, még a fiú felkérte táncolni a lányt...

Manapság, ha egy pasi meg akar ismerkedni egy nővel...

Nem megszólítja...

Hanem, képet küld neki a farkáról...

Persze a kiváltó ok nem a lopott pillantás...

Hanem a tükör előtt készített erotikus fotó...

Vagy a mély dekoltázs...

Nem ez a baj…

Sokkal inkább az, hogy ebben a selfie orentált világban

Az igazi életünk az lett...

Amit nem élünk...

                                                               €$@ß@

Július 25. időn kívüli nap...

Ez az év is teli érdekes és furcsa napokkal, bolygóegyüttállással, meglepő napokkal.
Július 25-én is egy ritkaságnak lehetünk tanúi.
A Maja naptár egyik különlegességéről van szó.
A majáknál az év (13 holdhónap) első napja:
Július 26-a.
Az ezt megelőző év pedig július 24-ével zárul.
Így a két nap közötti nap, július 25-e egy úgynevezett “időn- és téren kívüli”, vagy “mátrix” nap.
Ez egy nagyon egyedi nap és hihetetlenül erős spirituális energiák szabadulnak fel ilyenkor.
Ezen a napon alkalmunk van arra, hogy megszabaduljunk azoktól a tévképzetektől, melyet a karmánk tükörként tart elénk.
Saját magunk helyét, a világban elfoglalt helyünket megtalálhatjuk, levethetjük gátlásainkat, melyek akadályoznak a célunk elérésében.
Az energiák segítségével új terveket szőhetünk.
Ez a nap tökéletes a kreativitásunk megélésére, és rengeteg új inspiráció érhet bennünket.
Ezen a napon nemcsak az egyedi, egyéni érdekek érvényesülnek.
Az összefogás, a kollektív szintek megélésére is lehetőség van.
Ez leginkább a szociális érzékenységünk megnövekedésének megnyilvánulásával járhat, mely a világ jobbítására is”bevethető”.
Érzékenyebben, befogadóbbak, megértőbbek lehetünk.

Hogyan éld meg ezt a különleges napot

Az Időn Kívüli Nap a Galaktikus Szabadság Napja:
Ilyenkor mindenki számára megadatik a lehetőség, hogy szabaddá váljon gondolatai korlátaitól!
Hogyan tudsz aktívan tenni azért, hogy kihasználd e nap energiáit és kilépj  korlátaid közül, hogy letedd a múlt terheit és a jövőtől való félelmeidet?
A következők segíthetnek:

Tisztítsd meg a szíved minden negatív érzéstől: az irigységtől, rosszindulattól, bosszúvágytól.
Ha másnak rossz, neked nem lesz jobb!
Viszont negatív tetteid és érzéseid folyamatosan visszahúznak, így energiát vesztesz és a pozitív dolgok is elkerülnek.

–Békülj ki haragosoddal, engeszteld ki azt, akit megbántottál!
Lehetőséged szerint segíts a rászorultakon.

–Álmodd meg a jövőd, gondold el, hogyan szeretnél élni! 
Relaxálj, meditálj, tiszta szívvel gondolj a terveidre, álmaidra.
Félelem nélkül.

-Ez az éjjel lehetőséget ad számodra arra, hogy kommunikálj a szellemvilággal, a felsőbb létezőkkel.
Nem kell konkrét kérdéseket feltenned, elég, ha csak átadod magad a pillanatnak...

-Mivel ez a nap “időn kívüli”, a “most“-ot megtapasztalhatod segítségével...
Ennek a megélése a legfontosabb, de egyben legnehezebb feladat is...
Most élvezd a mostot...

Légy Őnmagad...

Mosolyogj...

Ragyogj...

Bárhova mész, bárkivel is állsz szemben...

Ne fogd magad vissza...

Ha felkel a nap, üdvözölj mindenkit hangosan...

Hallasd a hangod, törd meg a csendet...

Mint ahogy Nekem...

Neked se legyen a 

Jó reggelt...

Csak egy kötelező köszönés...

Kívánd szívből...

Úgy, ahogy Én...

Vigyél életet, ahová csak betérsz...

Rázd meg az embereket...

Rázd meg őket soha nem nyugvó energiáddal...

Hiteddel és optimizmusoddal...

Tedd félre a rosszat, győzd le jóval...

Adj reményt...

Libbenj, sugárzod az erőt...

Mutasd meg, hogy így is lehet...

Az élet akármilyen kemény is olykor.

Mert másnap reggel mindig feljön a nap...

S vár Rád egy új ébredés...

Csakis rajtad áll, melyik lábaddal kelsz...

S lépsz az Élet útjára minden nap...

Nem számít, mit beszélnek Rólad...

Nem számít, hogy ismeretlenül megítélnek...

Nem számít, ha szórakozottnak vagy bolondosnak néznek...

Csak valósítsd meg az álmaid...

Légy jó...

Légy szabad... 

Légy Önmagad...

                          €$@ß@

  

A lélek fájdalomcsillapítói.... 1. fejezet...

Nincs még egy élőlény a Földön...

Amelyik annyit hazudik önmagának, mint az ember...

Azzal ámítja magát...
Jó okkal teszi...

Ki szeretne a valósággal szembenézni..?

Ami bizony, nagyon fájdalmas tud lenni... 
Hiszen ki élvezné azt, hogy bevallja magának...
Nem a megfelelő emberrel van együtt...
Élete jelentős részét értelmetlen dolgokra pazarolta...

Kihasználta az, akitől őszinte szeretetet, szerelmet remélt...

Lemondott a gyermekkori álmairól, egy megalkuvó élet miatt...
De az is lehet, mindez egyszerre igaz...
S belül mélyen úgy érzi...
Összességében rendkívül szánalmas életet él...
Te, bemernéd ezt vallani..?

De, inkább hazudunk továbbra is Önmagunknak... 

Eleinte csak kisebb dolgokban... 

Aztán ahogy süllyedünk egyre mélyebbre és mélyebbre... 
Kénytelenek leszünk tovább növelni az adagot... 

Pont úgy, mint a fájdalomcsillapítót...

Ha valami fizikailag fáj... 

Egyből fájdalomcsillapítóhoz nyúlunk... 
Nemcsak a bevált orvosi gyakorlat támogatja ezt...
Hanem az a modern kori hitrendszer is... 
Mely szerint, nincs idő a betegségre... 
Rohannunk kell.. 

Mintha lenne hová... 

Helyt állni és teljesíteni...

Bármi áron, az egészségünk is feláldozva... 

S minél hamarabb elnyomni azt, ami rossz...
Még ha újra és újra elő is jön az...

Tipikus sportolói mentalitás...

Ugyanezt csinálja lelki fájdalmaival az emberek többsége is... 
Amint kezdi rosszul érezni magát a bőrében... 
S választania kell...
Változtat az életén...
Vagy önmagának hazudva marad ugyanott... 

Te is, mint legtöbben ez utóbbi mellett döntenél..?  

A dolog keserű iróniája...

Fel sem tűnik, hogy válaszút elé kerültünk... 

Mert csak egyetlen utat látunk...

Azt, hogy fájdalomcsillapítón éljünk... 

Vagy inkább létezzünk..?

Mert Életnek, Én mást hívok... 

De el sem hiszed...
Lehet ezt másképp is csinálni...

S hogy mik ezek a lelki fájdalomcsillapítók..? 
Van belőlük bőven... 
Mert az emberi kreativitás...
Nemcsak a valós életünk fejlesztésében...
Hanem annak elfedésében is szépen megmutatkozik... 

Az agyad, csodálatos dolgokra képes...

S, hogy ez csodálatos fejlődés, vagy csodálatos rombolás lesz...

Az kizárólag Rajtad múlik.

                          €$@ß@

Válaszd az életet…

Mi az a válaszd az életet..?

Ez egy 80-as évekbeli kábítószer ellenes kampány szlogenje volt…

Mindig hozzátettünk valamit…

Mondok egy példát…

Válaszd a dizájnér fehérneműt…

Hátha sikerül életet lehelned a döglött kapcsolatodba…

Válaszd a retikült…

Válaszd a magas sarkút, a kasmírt, a selymet, hogy érezhesd...

Amit úgy hívnak boldogság…

Válaszd az IPhone-t...

Amit Kínában rakott össze egy nő, aki kiugrott az ablakon…

S dugd a dzsekid zsebébe, amit egy dél ázsiai pincében varrtak…

Válaszd a facebook-ot, a twittert, a snapchat-et, az instagram-ot...

S ezer másik oldalt ahol büntetlenül fikázhatsz ismeretleneket…

Válaszd a profilod frissítését..

Hogy tudja meg a világ, mit reggeliztél…

S reméld, hogy valahol valakit érdekel…

Keress rá a volt csajaidra…

Remélve, hogy te nem nézel ki olyan szarul, mint ők…

Válaszd az élő blogolást az első recskától a halálodig…

Az emberi kommunikáció mára egyszerű adatcser lett…

Válassz 10 dolgot, amit nem tudtál a plasztikázott celebekről…

Válaszd az abortusz harcot...

Válaszd az erőszak vicceket, az áldozat hibáztatást…

A bosszú pornót, és a nőgyűlölet végtelen depresszió hullámát…

Válaszd, hogy 911 meg sem történt...

De ha mégis, akkor a zsidók műve…

Köss nulla órás munkaszerződést…

Utazz két órát a melóba és válaszd ugyan ezt a kölykeidnek...

Vagy még rosszabbat…

Ha nincsenek akkor meg próbálj örülni neki, hogy nincsenek…

Aztán dőlj hátra és nyomd el a fájdalmat valami ismeretlen cuccal..

Amit valaki, egy kibaszott konyhában kotyvasztott, bazdmeg…

Válaszd a megszegett ígéreteket...

Amiket mai fejjel már betartanál...

Válaszd, hogy sohasem tanulsz a hibáidból…

Válaszd az önmagát megismétlő történelmet…

Válaszd, hogy lassan belenyugszol abba...

Neked csak ennyi jutott…

Ahelyett amiben mindig reménykedtél…

Érd be kevesebbel és vágj hozzá jópofát…

Válaszd a csalódást…

Válaszd, hogy elveszíted a szeretteidet...

S ahogy távolodsz tőlük, benned is meghal valami…

Amíg meg nem látod, hogy egy nap a jövőben szépen lassan mindannyian eltűnnek…

És semmi nem marad belőled, se élő, se holt…

Válaszd a jövőt…

Válaszd az életet…

                      €$@ß@