Azok a hülye kifogásaid... 12. fejezet...

Ilyen helyzetben vagyok...

Végezetül bemutatom azt a kifogásod...
Amit az előző 11 után a legkönnyebb volt...
Megalkotnod, befogadnod, és elhitetned másokkal is...

Nem rajtam múlik, hanem a körülményeimen...

Elhagytak, magamra maradtam, kicsesztek velem...
Stresszes az életem, túl fáradt vagyok...
Idegesít a családom, beteg a testvérem...
Meghalt a szerettem...
A sort végtelen hosszan tudnám folytatni...
Kizárólag a fantáziám szabhat határt... 
A közös tényező az önjelölt áldozatszereped felvétele...
S pont ettől vált...

A legkönnyebben alkalmazható kifogásoddá...

Ugyanis olyan szinten megpróbálod...

Kiadni a felelősséget a saját kezedből...

A végén, te magad már nem is szerepelsz benne...

Hát igen...

A körülményeinek áldozatává vált emberre...
Mindenki sajnálattal tekint... 
Te lennél az, akinek látszólag minden oka megvan rá, hogy feladd..? 

Te, akinek nem kell küzdenie, hiszen szenvedtél már eleget...

Szegény...

Ha tényleg úgy érzed...

A körülményeid ellehetetlenítik az álmaid megvalósítását...

Akkor kegyetlennek s érzéketlennek is tűnhet a válaszom...

Igen, tudom, hogy kemény életed van… 

Na és..? 

Ha van egy lék a csónakodon...

Akkor bekuporodsz a sarokba...

S várod, hogy elsüllyedj teljesen..? 
Megértem, hogy nehéz helyzetben vagy... 

De ez legfeljebb csak annyit jelenthet...

Egyszerűen, csak lassabban vagy képes elérni a célod...

S nem azt, hogy végleg lemondj róla.

Én is rengetegszer feladhattam volna... 
Rengeteg okom lett volna az évek során...

De mégsem hagytam félbe semmit, amit elkezdtem...

Ha a céljaim megvalósítása volt előttem.

De tartós döntést hoznod átmeneti nehézség miatt nagy hiba... 

Mert valójában minden nehézséged átmeneti...

S bár a kialakulása nem mindig rajtad múlik...

De hogy mit kezdesz vele...

Az kizárólag a saját felelősséged...

                              €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 11. fejezet...

Ez lehetetlen...

Az a helyzet, valamire azt mondanod, hogy lehetetlen...
Nemcsak kishitűség...

Hanem nagyfokú arrogancia is...

Igen, jól olvasod...

Arrogancia...

Ha, egyáltalán tudod mit jelent...
De, nem írom ide a jelentését...
Keress rá magad, ha tudni akarod...

Ha olvasod ezeket a sorokat, úgy is megteszed...

Mert amikor azt mered állítani valamire, hogy lehetetlen... 
Azzal azt próbálod elhitetni magadról, másoknak...
A te tudásod határtalan...
Mintha olyan jól ismernéd a világegyetemet, hogy...
Biztosan kijelenthesd bármiről is, hogy az lehetetlen... 

Pedig még önmagadat sem ismered igazán...

Sem anatómiailag, sem lelkileg...
S ebbe beletartoznak azok az érzékszerveid is...
Amelyekre hagyatkozva határozottan ki mered jelenteni, hogy...
A te érzékelésed helyes...

Én többet tudok, már most rólad...
Mint amit te valaha, tudni fogsz önmagadról...

Még ha jelenlegi tudásod szerint...

Senkinek sem sikerült megvalósítania egy adott dolgot...
Tudod vagy sem...
Az is csak annyit jelent...

Az Emberiség jelenlegi tudása nem ismer rá példát...

A legtöbb célod viszont...
Amire a lehetetlen érkezik kifogásodként...
Azt bizony valaki már megvalósította... 
Ilyenkor persze jön a folytatás...
De ő nem normális...
Szerencséje volt...
Erre csak azt tudom mondani...

Akkor Te se legyél normális...

De ne úgy, ahogy te a haverjaid a barátnőid gondoljátok...

Adj te is esélyt a szerencsének... 

Mint ahogy Én tettem a múltban...
S teszem jelenleg is minden egyes napomon...
Meg fogod látni...
A szerencse, szeret olyan helyekre bekopogtatni...

Ahonnan munkaszagot érez... 

A lehetetlen, előttem gyenge kifogás...
Ugyanolyan üres, mint a többi kifogásod...
Én a helyedben megjegyezném az utolsó mondatom...

Az én szememben a lehetetlen nem tény, hanem vélemény...

                                 €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 10. fejezet...

Félek...

Tudod, vannak, akik nyíltan bevallják...
S itt vagy te, aki megpróbálja elrejteni magában...
D a félelmed megbénít...
Ezért nem küzdesz az álmaidért...

Csak hagyod magad sodródni az árral... 

A félelmed evolúciós szempontból nagyon hasznos érzés...
Sokszor segít...
Így talán nem adsz pacsit az állatkertben egy grizzly medvének...
Nem sétálsz a viaduktunk korlátján...
Nem kortyolsz bele az evolúciós szempontból kevésbé hasznos kőolajba... 

Vagy mégis..?

Nincs a félelemmel semmi baj, egészen addig...
Amíg Te kontrollálod azt, és nem fordítva történik ez... 
Mert onnantól kezdve...
Ha utat engedsz az irracionális félelmeidnek...
S hagyod, hogy megbénítsanak...
Az a folyamat már nem érted zajlik, hanem ellened... 
Már szó sincs az életed és az egészséged védelméről...
Mindössze egy fölösleges falat húzol fel a célod és önmagad közé...

Félsz belevágni... 

Félsz, hogy mi lesz... 
Félsz a változástól... 

Ez teljesen természetes...

Közben azt a süket dumát nyomod...
Te már nem tudsz megváltozni...

Csak egy valamibe nem gondolsz bele...

A változás, maga az élet... 

Az állandóság hosszútávon sokkal veszélyesebb, mint a változás... 
Ösztönösen az állandóságra próbálsz törekedni...
Pedig a természetben ilyen nem létezik... 
Sem a Nap elektromágneses tevékenysége...
Sem a bolygók mozgása...
Sem a természeti jelenségek nem mutatnak állandóságot...

Nincs két egyforma Napkelte vagy Naplemente... 

Még a legkeményebb szikla is formálódik...
A kontinenseink is folyamatosan mozgásban vannak... 
Minden változik...

Csak pont te nem..?

Tudomásul veszed, vagy sem...
De változunk Mi Emberek is...
S Én örülök minden pozitív változásnak...

Mert lehetőségem van azt tudatosan irányítani... 

Fejlődni vagy visszafejlődni...
Te melyiket választanád..?

Meg sem fordult a fejedben a választás... 

Számodra, Én csak Április 30-ig voltam kihívás... 
Ne a változástól félj...

Hanem az állandóság illúzióját tartsd magadtól távol... 

Mert változás mindenképpen lesz...

Csak nem mindegy, hogy milyen...

                                     €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 9. fejezet...

Túl sok időbe telne...

Ezt a kifogásod azért szeretem...
Mert ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés...
Sietsz valahová..?

Soha nem mondj le az álmodról azért...
Mert sok időbe telne beteljesíteni azt...
Az idő, amúgy is el fog telni....

Az pedig már rajtad múlik, hogyan telik el az itt töltött időd...
Keseregve, beragadva a langyos pocsolyádba...
Irigykedve azokra, akik a céljaikért küzdenek...

Miközben te, "azon kívül" másra nem is vagy hajlandó koncentrálni...

Vagy pedig haladva előre...
Minden este úgy térve nyugovóra...
Ma is tettél valamit, amitől azt érzed...

Igazán élsz...

De amikor az Igazán élsz-re gondolok...
Az nem az amit most művelsz...

Annak semmi köze az Igazi élethez...

Gondolj csak bele...
Valójában mit is jelent az...
Ha azért nem teszel semmit...
Mert túl sok időbe telne elérned a célod... 
Maga a tény, hogy megszülethetett egy ilyen kifogásod...
Nagyon jól mutatja...
Az eredmény-orientált nevelésed...
Vagy inkább, elferdült gondolkodásod egyik legnagyobb hibáját...
Már csak az eredmény számít, semmi más... 

Még egy kipipálva...

Már nem tudod értékelni azt az utat, amit odáig megteszel... 
Csak görcsölsz, mikor lesz már látható eredménye annak...
Amit teszel...

Belegondolsz néha, valójában mit is teszel..?

S közben elfelejted hogy az élet nevű játékot nem az nyeri meg...
Aki minél hamarabb célba ér...
Főleg úgy, hogy magadat használod céltáblának...

Hanem az, aki az egész utazást értékelni tudja... 

Én azt mondom...
Ne foglalkozz azzal, hogy mennyi ideig tart a célod megvalósítása...
Nem számít... 
Ne törődj az eredménnyel...

Inkább tanuld meg élvezni magát az utazást...

Megéri...

Írhatnám azt is...
"Megérdemled, hogy boldog életet élj..."
De azt is tudom...

Ez a mondatom, nem lenne őszinte...

Annál te jóval nagyobb csalódást és fájdalmat okoztál...
Nekem...

                                           €$@ß@

Kalandor...

https://youtu.be/2vnhY_JqPXs

Vesszők helyett néha, pontot kell tenni...

Ha hátrálnál inkább, csak előre menni...

Kéne, mert vágyakból nem épült semmi...

Nem kell csak bátorság, egy kis mákszemnyi...

Hát hajózzunk együtt most, kalandor szívek...

Majd rájövünk egyszer, hogy nehéz az élet...

De annak éljünk, hogy lesz majd még egyszer...

Elképzelt hajnalból, valódi reggel...

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...

Inkább bolondként, haljak meg holnap...

Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...

Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...

Inkább bolondként, haljak meg holnap...

Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...

Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...

Lesznek még felhők, és lesznek még rossz álmok...

Mégsem kell félned most, én mindig itt állok...

Szunnyadó alkonyban, bíborszín szárnyakkal...

Bánatban boldogság, reménnyel, vágyakkal...

Hát most még ülj mellém, csendben a tornácra...

Hallgasd, a szél hívja, fák lombját násztáncra...

Ennyi csak, fényűzés, többé már nem kell...

Mert így lesz a hajnalból, valódi reggel...

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...

Inkább bolondként, haljak meg holnap...

Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...

Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...

Inkább bolondként, haljak meg holnap...

Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...

Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...

                                                               €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 8. fejezet...

Már annyiszor próbáltam...

Az előző kifogásod egyenes következménye... 

De nevezhetném így is...

Ez a te következő lépcsőfokod...

A kudarcokba való belefáradás...

Mert amikor, a bukástól való félelmedet legyőzve...

Hajlandó voltál belevágni a céljaid megvalósításába...

Könnyen jutottál el oda, hogy...

Néhány sikertelen próbálkozás után feladd...

Gondolj csak a fölösleges fogadalmaidra...

A soha el nem végzett képzésre, vagy inkább tanfolyamra...

A félbehagyott fogyókúrákra...

Vagy a tönkrement kapcsolatodra...

Hiába is tagadod, ez bizony az volt...
Mert ha valami elsőre nem sikerül...

Vagy esetleg két vagy három próbálkozás után sem...

Akkor az a fejedben már teljesen elérhetetlennek tűnik...
Pedig van valami nagyon hasznos a kudarcokban... 

Amiről sokan elfeledkeznek... 

Ezek a legjobb tanítóink... 

Jegyezd meg ezt a pár mondatom...

Mindegy mennyiszer próbálkozol... 

Mindegy hányszor buksz el... 

Nem számít... 

Próbáld újra..! 

Bukj el újra..! 

Bukj el még jobban..! 

Én soha nem tanultam annyit a sikereimből... 

Mint a kudarcaimból... 

Így, sajnos vagy nem, de belőled is tanultam...

Épp ezért nem is cserélném el semmire sem a kudarcaimat...

Nélkülük sikereim sem lettek volna soha... 

Minden egyes kudarcod értelmet nyer...

Ha tanulsz belőlük... 

Fejlődj, és próbáld újra...

Egészen addig, amíg el nem éred a célod...

De ésszel...

S ne eszetlenül, mint ahogy eddig tetted...

                               €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 7. fejezet...

Mi van, ha nem sikerül..?

Mi lenne..?

Semmi...

A kudarctól való félelmed...

A megfelelési kényszerhez hasonlóan...

Egy gyermekkorodban beléd nevelt tulajdonságod...

Mint mindenki másnak...

Vagy siker, vagy kudarc...

Ezt tanultad te is én is, sőt mindenki...

Erre épül az egész kibaszott oktatási rendszerünk...

S nagyon sok szülő nevelési stratégiája... 

Ha valami nem sikerül, büntetés jár érte...

Miért is..?

Csak, hogy az élet nem így működik... 

A siker és a kudarc valójában nem két különböző út...

Mindkettő ugyanazon az úton található meg... 

Valódi, jelentős és tartós sikert...

Minden esetben kudarcokon keresztül tudsz csak elérni...

De neked ezt, mint sportolónak, tudnod kell nagyon is jól...

Mi lett volna, ha annak idején kisbabaként...

Az első pofára esés után feladod..? 

Még mindig kúszva közlekednél egy rácsos ágyban..? 

A kudarc jó...

Nem kell félned tőle... 

Csak annyit jelent...

Van hová fejlődnöd... 

Bukj el nyugodtan aztán kelj fel és haladj tovább a siker felé...

Nekem elhiheted...

Mindig megéri...

                                   €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 6. fejezet...

Már túl késő...

De, mihez is..?

A még korai, típusú kifogásokból...

Gyakran születik meg, a már túl késő...

A halogatásodból lesz az utólagos sajnálkozás...

Persze az is elképzelhető...

Nem csak halogatásról van szó a te esetedben...

Egyszerűen most jutottál el életed azon szakaszába...

Amikor egy új lehetőség adódott...

Általa egy új cél jelent meg a szemed előtt... 

De már túl későnek érzed az alkalmat..?

Bár, szerintem a túl késő...

Nálad inkább, a nincs hozzá kedvemmel egyenértékű...

Öreg nem vagy, gyenge sem... :)

Vagy másokhoz képest...

Lemaradottnak hiszed magad ahhoz, hogy...

Végre megvalósítsd az álmaid..?

Pedig amikor az álmaidról van szó...

Akkor nem számít, mások hol tartanak a sajátjaikkal...

De még az sem...

Te magad milyen határidőt képzeltél korábban önmagad számára...

Egyedül az számít, ha befejezed végre a telefonod nyomkodását...
Felállsz...
S elkezdesz-e igazán élni...

De az élni, már ne azt jelentse, amit eddig annak hittél...

Mert amíg van akár egyetlen ember is...

Aki 85 évesen kezd el rendszeresen sportolni...

Vagy 105 évesen korosztályos világcsúcsot úszik...

Addig a már túl késő jellegű kifogásod...

Egyszerűen nevetségesen hangzik... 

Ahhoz, hogy most elkezdd, soha nem késő...

Viszont ha csak holnap kezded el, az lehet, hogy már késő...

                                 €$@ß@

A harmadik fél tényleg jobb, vagy csak egy álszent pótlék..?

Voltam már harmadik fél egy kapcsolatban... 

Pofátlanul én kavartam fel az állóvizet... 

De ahova befértem harmadik személyként...

Ott már valami rohadt...

Most viszont egykori harmadik félként fogom elmesélni...
Az Én volt harmadik felemnek...

Miért ne bízz mindig a pótlékként funkcionáló plusz szereplőben... 

Először tisztázni szeretnék valamit az elején... 

Harmadik félről nem csak akkor beszélek...

Ha a páromon kívül valakivel összejárok...

A párzást gyakorolni vagy romantikázni...  

Harmadik fél lehet bárki...

Aki egy olyan funkciót pótol, amit a páromtól szeretnék megkapni...

Tehát, amikor leülök Massenger elé a tiszteletbeli "Hugomnak"...
Vagy Neked kiönteni a lelkem...
Azért, mert életem párja történetesen nem akar meghallgatni...

Vagy a homokba dugja a fejét...
Akkor már el lehet kezdeni gondolkodni...

Ugye mennyivel másabb ebből a perspektívából..? 

Sok ember ugyanis hajlamos arra...

Ha hiányzik pár apró részlet a kapcsolatából...
De egyébként minden rendben van...
Akkor nem akarja eldobni az egészet...
Helyette inkább elkezd máshol kunyerálni... 
Olyan ez, mint ha elkérnéd a szomszéd kenyérpirítóját...
Mert a ti konyhátok még nem teljes...

Ugyanis, ha túl sokszor kéregetsz...

S eszed ágában sincs megteremteni a saját kapcsolatodban azt...

Amire szükséged van...
Akkor idővel könnyen megfordulhat a fejedben a váltás lehetősége...
Megjegyezném...

Nem tartozom a sok ember közé...

Sosem tartoztam közéjük...
Harmadik félként az érzelmeim mindig is...

Tiszták és őszinték voltak...

S akkor is, amikor annak a harmadik félnek Én kerültem a célkeresztjébe...
Sajnos, vagy nem...
De Én nagyon szerelembe tudok esni...
S rohadt nehezen tudok kilábalni belőle...

Csak tudod, harmadik félnek lenni jóval komolyabb...

Szórakozni az érzelmeimmel, több mint nettó gerinctelenség...
A Részemről, ezt nem észrevenni pedig több mint vakság...

S itt jöttél képbe te, az Én álszent pótlékom... 

De miért is voltál tökéletes, mint az Én harmadik felem..? 

Mert neked megvolt mindened, ami nekem hiányzott...

Hangsúlyozom, ami nekem hiányzott... 

Nem pedig a valódi tökéletességedről beszélek... 

Ezt viszont addig nem vettem észre...
S nem is akartam észrevenni...
Amíg mellettem volt a párom...

S, hogy miért nem..?

Mert könnyebb volt a reménykedés illúziójában élnem... 

Mint az otthoni problémákon gondolkodnom... 

Ezért istenítettelek, téged aki meghallgatott s kiönthettem neked a lelkem.... 
Aki ráadásként még romantikázott is velem...
A többiről nem is beszélve... 
S közben toltam el magamtól még jobban a párom... 
Te, aki most ezt olvasod, s tanulni akarsz az Én hibáimból...

Félre ne érts... 

Nem azt akarom mondani, hogy ki kell tartani valaki mellett... 

Aki nem akar elég időt és energiát áldozni ránk... 
Eszem ágában sincs erre ösztönözni... 

S mindenféle hülye indokokkal, elfojtani magadban a hiányérzeted...

Én sem tettem, s holnap sem tenném másképp... 

Csak gondolkozz el, hogy kitől mennyit kapsz...

Mert, ha az a másik csak ideig-óráig akar veled maradni...
Mint az Én esetemben...

Neki csak a torta egy szeletét kell tökéletesen elkészítenie... 

Szóval, mielőtt azért az egy szeletért eldobnád a másikat...
Mint ahogy Én megtettem...
Tegyél fel magadnak néhány kérdést...
Nem lehetne inkább a meglévőt helyrehozni..?

Mit akarsz a harmadik féltől..?

A pótlék jobb, mint a párod, vagy csak kiegészíti azt..?

Én is feltettem ezeket a kérdéseket Magamnak...

S a válaszaimat elég ha az Én álszent pótlékom tudja...

Beleégettem egy életre az emlékezetébe...

Ezek megválaszolása után elkezdhetsz gondolkodni...
Továbbállsz vagy maradsz..? 

De hidd el, a legjobb dolog, amit tehetsz, ha valami már menthetetlen...
Az, hogy kilépsz a kapcsolatból, mielőtt egy újba kezdesz... 

Te se tarts több vasat egyszerre a tűzben...

Mert azzal csak a saját lelki szegénységed bizonyítod... 

                                   €$@ß@