Azok a hülye kifogásaid... 12. fejezet...

Ilyen helyzetben vagyok...

Végezetül bemutatom azt a kifogásod...
Amit az előző 11 után a legkönnyebb volt...
Megalkotnod, befogadnod, és elhitetned másokkal is...

Nem rajtam múlik, hanem a körülményeimen...

Elhagytak, magamra maradtam, kicsesztek velem...
Stresszes az életem, túl fáradt vagyok...
Idegesít a családom, beteg a testvérem...
Meghalt a szerettem...
A sort végtelen hosszan tudnám folytatni...
Kizárólag a fantáziám szabhat határt... 
A közös tényező az önjelölt áldozatszereped felvétele...
S pont ettől vált...

A legkönnyebben alkalmazható kifogásoddá...

Ugyanis olyan szinten megpróbálod...

Kiadni a felelősséget a saját kezedből...

A végén, te magad már nem is szerepelsz benne...

Hát igen...

A körülményeinek áldozatává vált emberre...
Mindenki sajnálattal tekint... 
Te lennél az, akinek látszólag minden oka megvan rá, hogy feladd..? 

Te, akinek nem kell küzdenie, hiszen szenvedtél már eleget...

Szegény...

Ha tényleg úgy érzed...

A körülményeid ellehetetlenítik az álmaid megvalósítását...

Akkor kegyetlennek s érzéketlennek is tűnhet a válaszom...

Igen, tudom, hogy kemény életed van… 

Na és..? 

Ha van egy lék a csónakodon...

Akkor bekuporodsz a sarokba...

S várod, hogy elsüllyedj teljesen..? 
Megértem, hogy nehéz helyzetben vagy... 

De ez legfeljebb csak annyit jelenthet...

Egyszerűen, csak lassabban vagy képes elérni a célod...

S nem azt, hogy végleg lemondj róla.

Én is rengetegszer feladhattam volna... 
Rengeteg okom lett volna az évek során...

De mégsem hagytam félbe semmit, amit elkezdtem...

Ha a céljaim megvalósítása volt előttem.

De tartós döntést hoznod átmeneti nehézség miatt nagy hiba... 

Mert valójában minden nehézséged átmeneti...

S bár a kialakulása nem mindig rajtad múlik...

De hogy mit kezdesz vele...

Az kizárólag a saját felelősséged...

                              €$@ß@