Azok a hülye kifogásaid... 13. fejezet... Zárszó...

Kifogásaid jelentős részét gyermekkorodból hoztad...

Úgy is fogalmazhatnám...

A sikertelen felnőtté nevelésed melléktermékeként...

Megtanultál lemondani az álmaidról...

Korlátozni önmagad...
S másokat is...

Saját gyengeségeidet kivetítve rájuk...

Mert bizony vannak...
Sajnos, nagyon is észrevettem benned...
Te meg döbbenten áltál előttem...
S nem akartad elhinni, hogy ilyen is létezik...
Mert létezik a tieddel ellentétben egy olyan világ...

Ami az odafigyelésről a törődésről a szeretetről szól...

Ahol nincs önzés...
Ahol a Mi a fontos...
Nem pedig az Én...
Tudnám még ragozni...
De minek..?

A mai nap bebizonyítottad, teljesen felesleges...

Egy rövidke időre megtapasztalhattad...

S velem együtt élvezhetted minden egyes pillanatát...

Ez a világ káros szenvedélyektől mentes...

Sportoló létedre tudhatnád...

A drog nem megoldás semmire...
Főleg neked nem lehetne megoldás...
De te mégis..!

Az Én szememben nem érdemli meg az életet az...

Aki bárkit is képes rávezetni erre az elfajzott mocskos útra...
Kihasználva a hiszékenységed, elesettséged, tehetetlenséged...
S te meg hagytad magad sodródni az árral...

Olyan büszkén mesélted...

Ennyire megérte..?

Úgy érzed, ők azok az embernek nem nevezhető lények...
Akik között boldog lehetsz..?
Az újonnan felvett zenei irányzatod is erről árulkodik...

A tudatlan repülésről...

Tudod az út amin elindultál nem emelkedőhöz...

Hanem lejtőhöz hasonlít jobban...

Mert tudod, engem letaglózott ezen fellengzős mondatod...

Na meg azok a fotók, amik nyilvánosan keringenek rólad a Facen...

Talán cenzúrázhatnád, mit oszthatnak meg rólad a haverjaid...

Nem biztos, hogy mindenki kíváncsi a repülésedre...

Vagy inkább a beavatásodra...

Beletörődtél egy olyan életbe...

Amit nem magad választottál...
De talán nem is melléktermék ez a nevelésedben...

Hanem maga a cél...

Mert tudod, ha nincsenek igazi céljaid...

Csak befejezetlen fellángolásaid...
Esztelenül infantilis megnyilvánulásaid...
S nem próbálod a saját utad járni...

Akkor könnyen irányíthatóvá válsz...

Azt teszed, amit mondanak...

Függetlenül attól, hogy ez jó neked, vagy sem....

A szófogadó kislányból, látszólagos lázadó...
Majd szófogadó mintapolgárrá akarsz válni..?
Tudod, ha nincs konfliktus, nem lesz lázadás sem...
Nem lesz önálló véleményed...
S nem fogsz létezni Te magad sem...

Akár egy sorszámot is kaphatnál...

Mint ahogy Én megkaptam tőled...

A valódi nevelés azonban nem ezt jelenti....
Nem szabályokra kellett volna nevelni téged...

Hanem arra, hogy figyelj a Másikra...

Mert ha ezt tennéd...

Nem is lenne szükség szabályokra sem...
Ami pedig a kifogásaidat illeti...
Szerintem nem érdemes tovább őrizgetned őket...

Tudom, sok munkád volt bennük...

Részben szüleid, nevelőid...

Más részt te magad által...
Míg látszólag stabil menedékvárrá építetted...
De nem kell menekülnöd sehová...

Önmagad elől úgysem tudsz....

Ahelyett, hogy megmagyaráznád...

Miért is nem vagy képes elérni a céljaid...
Inkább állj fel és valósítsd meg azokat...
Mert végül nem az fog számítani...
Miért nem úgy Élted az Életed...

Ahogyan igazán szeretted volna...

Hanem csak az...

Tettél-e érte valamit, vagy sem...

Tudod Baby, ez ilyen egyszerű...

Ha valamit igazán el akarsz érni...

Akkor találj rá módot...

Ha nem, akkor csak válassz egyet...

A tucatnyi kifogásod közül...

Mint ahogy eddig tetted...

                                        

                               €$@β@