A lélek fájdalomcsillapítói... 8. fejezet...

Természetesen van, amikor hasznos...

Vagy akár szükséges is lehet a fájdalomcsillapító. 

Van, amikor tényleg túl nagy a fájdalom...

S átmenetileg elviselhetőbb valami fájdalomcsillapítóval az élet... 

Ha tört már el nagyobb csontod...

Vagy szenvedtél már el komoly sérülést...

Akkor tudod, miről beszélek... 

Ugyanígy a lelki fájdalmaink esetében is előfordul...

Néha bizony szükség lehet fájdalomcsillapítóra...

Túl nehéz lenne még szembenéznünk a tényekkel...

Ezért áltatjuk még magunkat egy kicsit...

Azonban van egy nagy különbség...

A fizikai és a lelki fájdalomcsillapítók között... 

Testünk gyógyulásra törekszik...

Akár teszünk érte valamit, akár nem... 

Ez egy automatikus mechanizmus...

Amit fájdalomcsillapító mellett...

S annak ellenére is képesek vagyunk megvalósítani... 

A törött csont beforr, a vágott seb begyógyul...

Akár szedünk rá gyógyszert, akár nem...

A lelki sérülések azonban máshogy működnek... 

Azok maguktól nem gyógyulnak...

Csak ha kezdünk velük valamit... 

Ezért van az, hogy sokan...

Egész életükön keresztül hurcolják magukkal a terhüket...
Ami nemhogy könnyebb nem lesz idővel...
De még rájuk is telepedik.

Ezért nem érdemes túl sokáig lelki fájdalomcsillapítókat szedni. 
Hozzászokik a szervezeted, egyre csak növeled az adagot...
De az életed közben picit sem változik... 
Ami fáj, azt megpróbálhatod csillapítani...
De jobban jársz, ha szembenézel vele...

Megéled a fájdalmat, és nem hazudsz tovább magadnak...

Mert kétféle út van a padlóra kerülés után...

Egyre erősebb fájdalomcsillapítókat szedve...
Ott éled le az egész életed...
Vagy felállsz, mész tovább...
S megkeresed, mit tudsz a tapasztalataidból hasznosítani... 
Ne csak passzívan szemléld az eseményeket...
Hanem legyen értelme annak, ami történt veled...
S olyan életet élj, amilyenre a szíved mélyén vágysz...

Ezt a döntés, senki nem fogja meghozni helyetted...

                             €$@ß@