2010. január 17., vasárnap

Mire vágynak a Nők...Csak 18 éven felülieknek!

Érzékek játéka, a Női szemmel nézve...




Arra vágyom, hogy a szemembe nézzen, s azt mondja:

 Tölts velem egy éjszakát.

Azzal a feltétellel, hogy minden úgy történik majd, ahogyan én akarom.
Erre én a szemébe néznék, elmosolyodnék, s azt mondanám:

 Rendben.

Kaján vigyorral az arcán körbevezet.
Én visszamosolygok rá.
Aztán megkérdezem:

 Nos?

Ezzel elkezdődik a játék.

Életem legvágyottabb, legszebb,
legszerelmesebb és legszenvedélyesebb játéka.

Bármit mond, bármit is kér, én megteszem.

Ez az Ő éjszakája.
És az enyém.

Vele.
Megkér, táncoljak neki.
Én megteszem.
A zene lágy dallamára ringatom csípőm.
Hol közeledek felé, hol távolodom.
Csábosan játszom vele.

Ő gyönyörködik bennem.

Pofátlanul legelteti rajtam a szemét.
Mikor a dal véget ér, magához int.
Odalépek hozzá.
Arra kér, térdeljek le elé.
Megteszem.
Közben megállás nélkül egymás szemébe nézünk.
Le kell vennem a fölsőmet.

Gyönyörű vagy.

Átölel megcsókol.
Ez az első csókunk.

Finom, gyengéd, szenvedélyes, izgató.

Közben a tarkóját simogatom, ő egyik kezét a hátamon tartja, másikkal a melleimet simogatja.

Élvezi finom bőrömet, feszes mellbimbóimat.

Felállít, s lehúzza szoknyámat, apró tangámat.

Szenvedélyesen simogat.

És megkér, most én vetkőztessem le őt, s kényeztessem.
Ott térdelek hát előtte, ő egy kanapén ül.

Megcsókolom...finoman,
először az alsó ajkát, majd a felsőt, aztán beengedem számba,
s nyelveink lágyan játszadoznak egymással.

Elengedve őt, kigombolom ingét, s egy simogatással egybekötve lehúzom róla.

Egészen hozzásimulok, érzi feszes mellbimbóimat mellkasán.

A tarkóját simogatom, s a fülével játszom.
Finoman harapdálom a nyakát, a mellkasát, simogatom és játszadozom mellbimbóival.

Élvezettel hallgatom sóhajait,
érzem szapora szívverését, meredező férfiasságát.

Megkérem, dőljön hátra kényelmesen, s lehúzom nadrágját.
Az alsóján át érzem péniszét, s előbb hasát simogatom, majd a meredező kígyót a finom textilen át.
Kis étvágygerjesztés után a lábait simogatom egészen finoman, csak az ujjaim hegyével, s lábujjai között végighúzom ujjaim.
Aztán végre megszabadítom alsója szorításától.
Megkérem, feküdjön fel kényelmesen a kanapéra, s helyezze úgy lábait, hogy hozzáférhessek.
Megteszi.

Fölé mászok és megcsókolom.

Szőrszálait nyelvemmel követve lecsúszom lábai közé.
Kezembe veszem, simogatom.
Finoman megmarkolom és morzsolgatom heréit.
Közben nyelvemet rúdján járatom, majd a számba veszem a merev tagot.

Élvezettel hallgatom élvezetét.

Nyalogatom, csókolgatom, simogatom az őrület határáig.
Hirtelen megmarkolja a vállam, ellök magától, felül, s engem a kanapéra ránt.

Odafektet, s kinyit.

Fölém áll.
Élvezettel szemléli testem, s most ő mászik rám.
Finoman megcsókol, és kényeztetni kezdi a testem.

Melleimet, hasamat, oldalamat,
szeméremdombomat simogatja, csókolgatja.

Végül elér legrejtettebb zugaimhoz, s eszméletlen szenvedéllyel, gyengéden kényezteti virágomat.
Az önkívület határán vagyok, s remegve sóvárgok hímtagja után.

Lassan hatol belém, miközben a szemembe néz.

Élvezi a szűk, meleg járatot, s rám nehezedik.
Arcunk egészen közel van egymáshoz, s egymás szemébe nézünk.

Megcsókol és lassan mozogni kezd bennem.
Minden rezdülése fokozza gyönyörömet...

Te is valami ilyesmire vágysz, ugye...

                                                                                    €$@ß@

Jó, ha tudod…




Van még szerelem, van még érzés, van megértés.

Mi nyújtott még kezet Neked, de távolról int és az értés,
mint síneken lebegő suhanó, szikár zakatolás, úgy száguld:

Behálóz mindent, mi igényli ezt...

Jó, ha tudod, hogy Isten nem félt, és az angyalok itt élnek köztünk.
És bármikor mondhatod:

Győztünk!

És hogy nem hiába, még ha nincs is értelme:

Nem értelmetlen.

Mert összefut a végtelenben…
Minden tetted, minden tettem.
Jó, ha tudod, nem vagy egyedül, csak néha a szavak magadra hagynak.

S létezik minden...

S mi nem létezik, mit egy szóval sem mondanak:

Hogy a fáj, a félsz, a szerelem...

Egy perc alatt megkerüli a Földet, mielőtt visszatér beléd.

Némán, boldogan siratja el a csöndet...

                                                                  €$@ß@



2010. január 16., szombat

Így kóstold meg a Nőt...






Ha egy nő orálisan akarja kényeztetni a pasit, azt valahogy ösztönösen érzi.
Persze nagy hibákat a harapáson kívül nem is tud elkövetni.
Ezzel szemben a pasik nem ilyen szerencsések.
A nyelv és az ujj mozdulatai nem jönnek olyan természetesen, és általában a nők nem is élvezik, ha nem vagy a szakma mestere.

Szóval ők azok, akiknek kell egy kis segítség!

A nők legizgathatóbb pontjai a hüvely, a szemérem ajkak, a G-pont és az ánusz.

Ha megtanulod, ezeket hol találod, és hogyan hozhatod izgalomba, imádni fognak!

Jó ha tudod, az oralitás a nők kedvence, mind előjáték, mind a szex fő részeként.

A szeméremajkak...
A hüvely bemenete két oldalból áll, ezeket jelöli a latin ’labia’ elnevezés.
Van egy kisebb és egy nagyobb, ezeket nevezzük együttesen szeméremtestnek.

A hüvely...
Ez a terület olyan érzékeny, akár a férfiak péniszének a feje.
A hüvely bemenete fölött található ez egy kis kiálló lebeny.
A női szervek közül ez az orgazmusért felelős, ezért alapvető, hogy tudd, hogyan nyúlj hozzá, hogy beremegjen tőle.

A G-pont...
Az erogén zónák királynője.
Az ujjaddal érintheted orális szex közben ezt a borsóméretű gombocskát, ami a hüvely bemenetétől néhány centire található.

Ha ismered a célpontokat, indíthatod a támadást!

Igen, a csikló a központ, neked mégsem szabad rögtön erre rámozdulnod.
A hozzá vezető úton az összes erogén zónát érintened kell.
Csókolózás közben simogasd, masszírozd a mellét, nyalogasd a fülét, a nyakát, a lényeg, hogy mindezt érzékien!

Csak ezek után jöjjön maga a szeméremtest.
Nyisd szét az ajkakat, és a nyelveddel óvatosan izgasd.
Figyeld a nyögéseit, ez elárulja, mi a kedvenc mozdulata és területe.
Amikor már nedves, akkor hatolj belé a nyelveddel.
Nyalogasd a csiklóját, középső ujjaddal vedd célba a G-pontot.
Próbálj meg egyszerre több pontot izgatni, ne csak egyre koncentrálj.

Amikor a hüvely megfeszül, aztán hirtelen elernyed, biztos lehetsz benne, jó munkát végeztél!


                                                                                       €$@ß@

Csókolózni nem csak izgalmas, egészséges is…





Nemcsak mámorossá, de egészségessé is tesz a csók.


Aki gyakrabban érinti össze ajkát a kedvesével, ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben.
Az egyre dráguló gyógyszerek helyett, csókolózzunk többet.
Vizsgálatok során kiderült, hogy a csók egyszerre több problémát gyógyít vagy előz meg.


Sajnos életünk során, átlagosan, 
mindössze tizenöt napot csókolózunk.


Ahhoz azonban, hogy a csók orvosilag is hatásos gyógymód legyen, lelki motivációra is szükségünk van.
Az ideális helyzet az, ha a két fél szerelmes, ez által nyugodtan folytathatja ezt az élvezetes tevékenységet.


A csóknak sokkal nagyobb jelentősége van,
mint azt sokan gondolják.


Éppen ezért érdemes rendszeresen időt szánni rá.
Korábban meg sem fordult a gondolataimban az, hogy amikor csókolózom, nem csak erotikus dolgot csinálok, de közben sportolok és fogyókúrázok is.


Egy biztos, hogy ezen túl, még lelkesebben fogok csókolózni.


Mivel:


- Csókolózás közben emelkedik az ember pulzusszáma, javul a vérkeringése.
- Csókolózás közben, endorfinok termelődnek, amelyek gyógyító hatással vannak a cukorbetegségre, a magas vérnyomásra és az izomsorvadásra.
- A csókolózás, harmincnyolc arcizmot mozgat meg, ennek köszönhetően, a bőr vérellátása növekszik, és lassabban öregszik.
- A csókolózás során nyálelválasztás történik, amelyben tömény kalcium és foszfor található, ami köztudott mire jó...


Kell még valamit hozzá fűznöm, hogy végre felébredjetek…


Hogy evésen és pletykáláson kívül, másra is használjátok,
ezt a csodásan érzéki testrészeteket.




                                                                                 €$@ß@

Úrrá lenni a bajokon...






Igyekszem bölcs lenni,
ha nem lehetek vidám.
Könnyed, amikor nem örülhetek.
Megpróbálom elviselni azt,
amit úgysem lehet megváltoztatni.
És szeretnék türelmes lenni:
Amikor nincs mód, úrrá lenni a bajokon.


                                                      €$@ß@

Édesen keserű...







Ahol az ég a földdel eggyé válik,
Én várok Rád.
Szívemnek Kedves vagy szép, hazug, bár bántottál.
Ahol egyetlen percben történik meg, ami végtelen!
Mondd, miért kell dideregnem, még szerelmedért Kedvesem?!

Bíztass, hogy az út végén majd
Akárhol is lesz, Te ott leszel!
Szeretni mondd, tudnál-e hittel,
Az árulásra szeretet felel!
Óóó..Bíztass, nem hiába várlak,
S még ma éjjel lelkemben alszol el!

Ez a szerelem fáj - Nekem is!
Ez a szerelem a bűnöm - Neked is!
Miért, hogy szeretni Édesen Keserűn,
S lelkem Nélküled húrtalan hegedű?!

Ez a szerelem fáj még - Nekem is!
Ez a szerelem a bűnöm de - Neked is!
Fekete-fehér dallama fáj Nekem,
Kotta nélkül gyűlölöm, szeretem!

Mondd, mit tehet, kit az ég csak
Szeretettel áldott, s büntetett?!
Tiszta Szívvel az őrületbe...
Miért meneteltünk Kedvesem?

Ahol egyetlen percben történik meg, ami végtelen,
Ott várlak bolond, nagy hittel...
Igaz vagy bennem, úgy hiszem!

Bíztass, hogy az út végén majd
Akárhol is lesz, Te ott leszel!
Szeretni mondd, tudnál-e hittel,
Az árulásra szeretet felel!
Óóó..Bíztass, nem hiába várlak,
S még ma éjjel lelkemben alszol el!

Ez a szerelem fáj...Nekem is!
Ez a szerelem a bűnöm...Neked is!
Miért hogy szeretni Édesen Keserűn,
S lelkem Nélküled húrtalan hegedű?!

Ez a szerelem fáj...Még...Nekem is!
Ez a szerelem a bűnöm...De...Neked is!
Fekete-fehér dallama fáj Nekem,
Kotta nélkül gyűlölöm, szeretem!

Ez a szerelem fáj...Nekem is!
Ez a szerelem a bűnöm...Neked is!
Miért hogy szeretni Édesen Keserűn,
S lelkem Nélküled húrtalan hegedű?!

Ez a szerelem fáj...Még...Nekem is!
Ez a szerelem a bűnöm...De...Neked is!
Fekete-fehér dallama fáj Nekem,
Kotta nélkül gyűlölöm, szeretem!

Ez a szerelem fáj...Nekem is!
Ez a szerelem a bűnöm...Neked is!
Miért hogy szeretni Édesen Keserűn,
S lelkem Nélküled húrtalan hegedű?!

Ez a szerelem fáj még...Nekem is!
Ez a szerelem a bűnöm de...Neked is!
Fekete-fehér dallama fáj Nekem,
Kotta nélkül gyűlölöm, szeretem!




Engedj közelebb...





Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.
Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy ezerszer élek,
Akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat,
A sötétben senki se láthat.
Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy Igazi volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.
Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Legyen úgy...Ahogy nem szabad.


                                                           €$@ß@

Egyszerűen egy, és Te vagy azaz egy.



Minden, ami teljes, csodálatos.

A részleges csúnya, a teljes gyönyörű.
Ezért bármi vagy, legyél teljes benne, és teljes létezésed átalakítja magát, létezésed minőségét is.

Minden egyes nap új, minden egyes pillanat új.

Minden egyes pillanat után egy másik világba lépünk.
Felkészültnek kell lenned, hogy semmi se tartson a hatalmában.

Nem a világ legyőzése a valódi bátorság, hanem önmagunk legyőzése.

Amit meg akarsz találni, ne keresd, mert rendelkezel vele, már ott van.
Minden, amit kiagyalnak, hamis.

Az igazság már itt van, fel kell tárni, fel kell fedezni.

Nem tudod, mi az igazság...Hogyan tudnád kiagyalni?

Az életnek felajánlássá kell válnia.

Csak akkor van jelentése.

Minden, ami gyönyörű és igaz...
Meglepetésként érkezik.

Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét.
Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása.

Mindent, amit szégyellsz, elrejtesz belül, a tudattalanban.

Ekkor mélyebbre hatol a lényedben, kering a véredben, a színfalak mögül irányít.
Egyetlen pillanat örökkévalósággá válhat.

Mert ez nem hosszúság, hanem mélység kérdése.

Az idő hosszúság, a meditáció mélység.
Százszázalékos felelősséget kell vállalnod, mert mind ahányszor, ha elfogadod a százszázalékos felelősséget, szabaddá tesz.
A félelemnélküliség a legvallásosabb minőség.

Ha a szeretetben gyökerezel, valódi gyökereid vannak.

Másképpen nem lehet gyökeret verni.

A teljes elfogadás minden ajtót kinyit.

Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz.
Kívül és belül csupán hamis megosztottságok vannak.

Minden megosztottság hamis, de hasznos, mert nehéz lenne szavak nélkül beszélni.

De azután, eljutsz annak megértéséhez, hogy csupán egy van.
Nincs olyan, hogy rajta kívül vagy belül.

Egyszerűen egy, és te vagy azaz egy.

                                                                                 (OSHO)

Hogy higgyünk egymásban...




Egy gyűlölettel teli világban sem szabad lemondanunk...

A reményről.

Egy haraggal teli világban sem szabad lemondanunk...

A békességről.

Egy kétségbeeséssel teli világban sem szabad lemondanunk...

Az álmainkról.

Egy bizalmatlansággal teli világban sem szabad lemondanunk arról...

Hogy higgyünk egymásban.


                                                                                  €$@ß@

A születés és a halál...





Szüntelenül a teremtés cselekedetét gyakorlod.

Az életben és a halálban egyaránt.
Mindenki mindent, a saját érdekében tesz…
Ha megérted, hogy ez még a halálra is igaz, akkor soha többé nem fogsz félni tőle.

Te magad vagy az okozója a saját halálodnak.

Ez mindig igaz, bárhol és bárhogyan halj is meg.
Nem halhatsz meg akaratod ellenére.

Semmi olyasmi nem történik meg veled,
amit te magad ne akarnál.

Egyáltalán semmi.
Beképzelheted ugyan magadnak, hogy olyan dolgok történnek veled, amelyeket nem akartál.

Ám ez nem a valóság, és pusztán azt a célt szolgálja,
hogy áldozatnak tarthasd magad.

Semmi sincs, ami ennél a gondolatnál erősebben akadályozna a fejlődésedben.

Az áldozattá válás gondolata,
biztos jele, a korlátolt felfogóképességnek.

Valódi áldozati bárányok nem léteznek.
Egyetlen hazafelé vezető ösvény sem jobb bármelyik másiknál.

A halál sosem tragédia, hanem mindig ajándék.

A halál időzítése és körülményei mindig tökéletesek.
Mindig minden ember halála szolgálja az összes többi ember célkitűzéseit, akik tudnak a halálesetről.
Hiszen ezért tudnak róla.

Így hát soha egyetlen halál (és élet) sem "hiábavaló".

Soha senki nem hal meg "feleslegesen".

A születés és a halál ugyanaz a dolog.

Nem létezik olyasmi, hogy a fejlődés vége.

Hiszen a halál...Visszafordítható.


                                                    €$@ß@

Összetörik a férfi szíve, szakításkor…





Hogyan éljük meg a szakítást?

Miért nem merjük, mindannyian kimutatni a fájdalmunkat?
Miért menekül a „jelentős” férfi többség, ivásba, bulizásba, csajozásba, egy kapcsolat felbomlása után?
Milyen lelkiállapotba kerülünk egy nem mindig hosszú, de mély kapcsolatot követő elváláskor?

A szakítást követő lelkiállapotot nagyban befolyásolja, hogy melyik fél kezdeményezte a kapcsolat lezárását.
Ha a mi, úgy az elválás mindenképpen megkönnyebbülést okoz, hiszen a kapcsolat már csak börtönt, vergődést jelentett számunkra.

Természetesen ekkor is marad bennünk kudarcélmény,
hiszen nem úgy vágunk bele egy házasságba,
de még egy együtt járásba sem,
hogy majd úgy is vége szakad.

Amennyiben nem mi kezdeményeztük az elválást, úgy „általában” igyekszünk erősnek mutatni magunkat a külvilág felé, még akkor is, ha majd megszakad a szíve.

Több, kevesebb sikerrel.

Lehetnék a kivételekre példa Én is.

Olvashattátok, milyen kontrolálatlan érzelmi kitörés okozhat az emberből, egy váratlan szerelmi csalódás.
Az, hogy „elfojtjuk” érzelmeinket egy szakításkor, annak nevelési okai vannak.

Sajnos a „legtöbb” fiúba, gyermekkorától belenevelik,
hogy ő nem sírhat, s hogy mind az a rossz,
ami vele történt csupán „katonadolog”.

A tapasztalat azonban az, hogy akiknek engedték megélni az érzéseiket, sokkal jobban föl tudják dolgozni az őket ért csalódásokat.
Ahogy sokkal mélyebben, őszintébben merjük átélni a pozitív élményeket, így a párkapcsolatot, a családi életet is.

Az érzések szintjén semmiféle különbség nincs,
a nők és a férfiak között, csupán a reakciók mások.

Hiszen míg a lányokat úgy nevelik, hogy ők érzékenyek, velünk fokozatosan próbálják elhitetetni, hogy „kemények” vagyunk (leszünk).
Aminek az ellenkezőjét talán az is bizonyítja, hogy ilyenkor fokozottan igényeljük baráti társaságunkat, meg szeretnék osztani másokkal is a fájdalmunkat.

Ez így van!

Egy ilyen „alkalomkor” jellemző,
hogy „leisszuk” magunkat,
hiszen ez a társadalom által is elfogadott „macsó” dolog.

A másik, hogy sokan, nagyon sokan, ész nélkül elkezdenek „csajozni”.
Sok, ámde felszínes, érzelemmentes kapcsolatba, bonyolódnak bele.

Jellemző még ugyanakkor az is,
hogy a „többségnek” minden szakítás után,
rosszabbodik a női nemről alkotott képe.

Amit itt leírtam, az napjaink férfi társadalmára jellemző.
De szerencsére, nem mindenkit nevelkedett, katonásan egyformán.
Ezért is van az, hogy mondani valóm, egyes részét, idézőjelbe helyeztem.

Ezen kiemelt részek, távol álnak tőlem.

Büszke vagyok rá, hogy nem akarta soha, senki kiölni belőlem az érzelmeket.

Az utóbbi időszak csalódásait,
hogyan élem meg, s dolgozom fel?

Azaz Én, nyilvánosság elé tárt, Magánügyem.

Mondom...Magánügyem!


 
 
 
                                                                        €$@ß@

2010. január 15., péntek

A Lelked a Sarkcsillagod...





A Sarkcsillag a legállandóbb, legmozdulatlanabb csillag.

Minden szüntelen mozgásban van, ez az egyetlen csillag, amely nem mozog.

A szeretet a sarkcsillag.

Minden mozog, kivéve a szeretetet.
Minden változik, csak a szeretet marad állandó.

Ebben a változó világban, a szeretet az egyetlen,
változatlan szubsztancia.

Minden más áramlás, átmenet.

Csupán a szeretet örök.

Tehát ezt a két dolgot nem szabad elfelejtened.

Az egyik a szeretet, az egyetlen dolog, ami nem illúzió.

Az egyetlen valóság.
Minden más álom.

Ha szeretetteljessé tudsz válni, valódivá válsz.

Ha eléred a totális szeretetet, önmagaddá válsz, az igazsággá.

A szeretet az egyetlen igazság.

A második dolog, hogy amikor sétálsz, emlékezz arra...
Valami benned sosem sétál.

Ez a lelked.
A Sarkcsillagod.

Eszel, de valami benned sosem eszik.
Dühös leszel, de valami benned sosem lesz dühös.
Ezer és egy dolgot csinálsz.
De valami benned, tökéletesen túl marad a cselekvésen.

Az a sarkcsillagod.

Tehát séta közben, emlékezz arra, ami sosem sétál.
Mozgás közben, emlékezz a mozdulatlanra.
Beszéd közben, emlékezz a csendre.
Cselekvés közben, emlékezz a létezésre.

Mindig emlékezz arra, ami tökéletesen állandó.

Ami sosem pislákol.
Sosem ingadozik.
Ami nem ismer változást.
Ez a változatlan benned, a valódi.

A szeretet az eszköz ahhoz, hogy rátalálj.

A Sarkcsillagodra...


                                                              (OSHO)

Egyszer fent, egyszer lent...





Figyeld meg az óceán hullámait!
Minél magasabbra tör fel egy hullám, annál mélyebb lesz az őt követő hullámvölgy.

Az egyik pillanatban a magasba emelkedő hullám vagy.
A másikban pedig a mélybe merülő hullámvölgy.

Élvezd mindkét állapotot.
Ne ragaszkodj egyikhez sem!
Ne mondd, hogy:

 Én mindig a csúcson szeretnék maradni!

Ez lehetetlen.
Egyszerűen be kell látnod, hogy ez lehetetlen.
Ilyen eddig soha senkivel nem történt, és nem is fog.
Ez egyszerűen nem lehetséges.
A dolgok természete már csak ilyen.
Akkor mit lehet tenni?

Élvezd, amikor a csúcson vagy.

És élvezd azt is, amikor a völgy következik.
Miért olyan rossz, lent lenni?

Az egy ellazulás, egy pihenés.

A csúcs, izgalmi állapot.

Lehetetlen állandóan, izgalmi állapotban lenni.


                                                            (OSHO)

A Fájdalom...





A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen.

Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek...

A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé válj.

Mert az emberek, csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket.
Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel?
Akkor ki törődik az éberséggel?
Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség.

Amikor a szerelmed elhagy...

Azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy...

Annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte.

És most hirtelen nincs többé veled.

Magányosságod sírásában… ott a lehetőség.

Ha jól használod, tudatossá tesz.
A nyíl hegye fájdalmasan éget.
Használd fel.

A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen.

Hanem azért, hogy tudatosabbá válj!

És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.

                                                
                                                      (OSHO)



Hölgyválasz...Tangó







Ebben a táncban benne rejlik az egész életünk.

Jellemünk, kapcsolat rendszerünk, a világgal és önmagunkkal.
Nem tudok még egy táncot, ami ennyire az érzelmeinkről szól.

Esélytelen a megtanulásában azaz ember,
aki érzelmi sivárságban szenved.

Gyanítom, hogy ez az a tánc, ami az emberben vagy benne van, vagy esély sincs rá hogy elsajátítsa.
Valamiért a csoki jut róla az eszembe.
Az igazi csoki elolvad, selymesen szétárad, kicsit fanyar mégis édes.

Lágy, szenvedélyes, bársonyos.

A tangó mindezt egyesíti plusz:

Izgató, erotikus, csábító.

A megfelelő partnerrel oly heves:

Felér egy aktus, gyönyörével.

Minden mozdulat egy-egy történetről szól.
Megbabonáz.

A szerelem tánca.

Istenem!

Az élet tánca.


Mennyire szeretnék a mozdulataiban megtestesülni.






                                                     €$@ß@

Páros és páratlan...

Világunkban párban !



Képelemzés kedvesen.

Ha ismersz, tudod mennyire jó felvétel, mit most rólunk látsz.

A kép magáért beszél.

Királynőm, fény, álmodozás, vonzerő, mi meghatározza, tengernek, földnek, életciklusát.

Olyan erő, mi madaraknak irányt mutat, költőhely, szerelem felé, majd az élelem, élet felé vezető utat is ő határozza meg.
Erő, mely halvány fényt adó, nem uralkodó, és mégis az életet szelíden uraló.
A fa:

Kapaszkodó, földdel egyesülő, termést nevelő, megújuló.

Ez lennék jómagam.
Mindkét elem önmagában teljes.

A csoda maga.

Majd kiléptünk a létezés eme formájából.
Magunkkal hozva meghatározó szimbólumainkat.
Emberként megtestesítjük azokat.

A hold ereje, nagysága, változása, Királynőmben rejtezik.

A fa dús koronája, változékonysága, megújulása,
termékenysége, az én feladatom.

A fa negatív vonása is bennem van.

Keménység, rugalmatlanság, kapaszkodás életbe,
földbe, anyaságba.

Majd ha túl nagy a szél, a vihar, akkor már nem megy a hajlongás, eltörök.
Ketten a teremtés ellentétes pólusai vagyunk.
Mindig különbözünk.
Kicsi és nagy váltakozik bennünk.

Mi olyan pár vagyunk, aki megtartotta az egyén szabadságát,
a tökéletességet, mi mindenkinek sajátja.

Közösen kiegészítjük egymást.
Fantasztikusan megsokszorozzuk a másik által a saját erőnket.

Aki néz minket, értetlenül áll a jelenséget látva,
mert két ennyire ellentétes anyag,
elképzelhetetlen mitől válik egésszé?!

A magyarázat oly egyszerű.

Tőlünk.

Ha nem érted nem baj.
Vannak dolgok, miket nem lehet felfogni, csak érezni.

Mi ilyenek vagyunk.

Hold, páratlan élmény, a fa ritka erő, az emberpáros csoda.

Aki minket lát, harmóniát érez, összetartozást, szerelmet.

Ez a kép nekem erről mesélt.

Mindenkinek mást mond, ettől lesz a világ,
oly változatos, gyönyörű, varázslatos.

A szemünk és agyunk a kapott információt ezer képen dolgozza fel.
Az emberiség megújulásának, fennmaradásának titka nem csak változatos DNS kombinációkban van.

A gondolkodás és érzékelés csodái vagyunk.

 
 

Ketten...





 
Aki ismer minket, az tudja, mit is lát a képen!
Királynőm - a Fa - Ő a parton áll.
Én pedig - a Víz.
Visszatükrözöm Őt.
Teljes pompájában,
Láthatja magát bennem.
Én táplálom. 
Ő pedig valóságossá teszi
Azt, amit visszatükrözöm. 
 Szerelmet, a Szerelmünket.
Ő az, aki megszünteti unalmasságomat.
Mozgalmassággal, szépséggel tölti meg az életem.
A kép harmóniája, kapcsolatunk békéjét adja vissza.
Egy idő után annyira eggyé válunk, hogy magad sem tudhatod
Hol kezdődik a valóság?
Hol folytatódik az álom?



                                                                                    €$@ß@