Álmod vagyok ezüst éjben, nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágy teli álom, amilyenre oly sokáig vágytam.
Álmod voltam, s lettem...
Szerető, mindig csak, utánad epedő…
Ágaskodó, sóvárgó kivárás, csókokban ébredő kívánás.
Álmod lettem, mely átölel, tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad…
Sokáig, csak epedtem utánad.
Fogom, szorítom két kezed…
Nézem, szerelmet sugárzó szép szemed…
Suttogok, szép szavakat Neked…
De volt, hogy csak itt a Blogban tehettem...
Mert a gondolaton kívül, alig jutott valami Belőled Nekem..
Szeretném, ha életed minden perce, boldogságban telne...
Szeretném, életedből a szomorúságot, száműzni mindörökre...
Szeretném, hogy minden álmod, egyszer valóra váljon.
Egy örökkévalóságnak tűnt a küzdelmem…
Míg végre elértem, hogy álmaid tengerén, Veled hajózhatok Én.
Szeretem fogni két kezed…
Szeretem nézni szép szemed…
Szeretem füledbe suttogni…
Szeretlek…
Szeretem kedves mosolyod, mely rám ragyog, mint a napkorong...
Szeretem mindazt, ami Benned van…
Szeretlek, ezért vagy éppen ezért, a szívemben vagy…
€$@ß@
