Csak szeress...

Csak szeress...

De, ne kérdezd, hogy miért...

Ha nem Magamért, hát Magadért...

A jövőnkért, egy napunkért...
Azért a tündöklő mosolyért...
Mit ízlelhet az ajkam...

Ennyiért..!

Ki, vagy Mi vagy Te, mit gondolsz..?
Az, mit a szív, mit az agy...

S mit a szemed kintről kölcsönbe kap..!

Ne félj kinyílni...
Szabadabb leszel, csak...

Minden porcikáddal gazdagabb...

De nem csak Velem...

A világgal..!

                        €$@ß@

A változás szele...

Amikor a változás szelei fújtak...
A kétkedők, falakat húztak föl...

De Én az optimizmusomnak köszönhetően, vitorlát.

                                   €$@ß@

Ismersz..?

Mielőtt elítélsz...

Vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat...

Érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet...

Tedd meg a lépéseket, amelyeket Én megtettem...
S botladozz meg minden kövön, amelyen Én megbotlottam...
De mindegyik botlás után állj fel és menj tovább...

Úgy ahogy Én tettem.

Csakis ezután ítélkezhetsz Rólam, Felettem.
Akkor mondhatod, hogy ismersz..!

Ismersz..?

                                   €$@ß@

Ha megkérdeznél...

Ha megkérdeznél...
Azt mondanám...

Csak Téged szeretlek..!

Ahogy begombolod a kabátod, s vitatkozol Velem...
Ahogy a nyakamba bújsz, s könnyeid végigfolynak melleden...

Mert szeretsz, s Én szeretlek..!

Ha megkérdeznél...
Azt mondanám...

A kezedet szeretem...

A tenyeremen állva, szédülsz hirtelen...
Markom bezárul, vonásaimba ágyazva alszol védtelen...

Mert megóvsz, s Én megóvlak...

Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...

A szemeidet figyelem...

Ahogy arcom elsuhan benne, egy szombat reggelen...
Ahogy fáradtan, lecsukódik Benned a világ minden éjjelen...

Mert benne élsz, s Én Benne élek..!

Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...

Néha, túl bonyolult vagy Nekem...

A hangodba bújva, egy pillanatnyi csend terem...
Megnyugszom, nem akarok más ember lenni...

Mert bennem élsz, s Én Benned élhetek.

Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...

Nem kérdezel sosem...

Mert szeretsz... Ahogyan Én szeretlek...
Mert megóvsz... Ahogy Én is óvlak...

Mert hiszel Bennem...

Ahogy még Én sem hiszek.

                                 €$@ß@

Jónak lenni...

Egyáltalán mi az, hogy "jónak lenni"..?

Ki az, aki kimondhatja erről a végső szót..?
Ki állítja fel az irányelveket..?
Ki alkotja meg a szabályokat..?

Bizony mondom...

Mi, saját magunk szabjuk meg a szabályokat...
Mi magunk állítjuk fel az irányelveket...
S mi Magunk döntjük el, jól cselekedtünk-e...
Vagy jól cselekszünk-e.

Mi vagyunk az egyetlenek, aki eldönthetik...

Kik és Mik vagyunk valójában, s Kik és Mik akarunk lenni.

Mint ahogy ítéletet is csak Magunk alkothatunk Magunkról.

                                 €$@ß@

A Te utad az Én utam...

Kedvesem...

A világ tágas, s ha körülnézel, minden zuga tele van fájdalommal...

De szerencsére, örömmel is.

Az előbbi tart minket a növekedés ösvényén...

Míg a második, segít elviselni az utat.

                                   €$@ß@ 

Mint Én...

Ha elszántad rá magad, csak úgy teheted, mint Én...

De azt tudnod kell...

A holnap nem ígéret, csupán egy esély..!

                                    €$@ß@



Ébresztő....

Ha azt akarjátok, hogy ti álmotok is valósággá váljon...

Semmi mást nem kell tenni...

Csak felébredni..!

S nem pedig álmodozni tovább és tovább. 

                                 €$@ß@

Dórának...

Ahhoz, hogy megtaláld az igazi boldogságot...

Előbb magadban, magaddal kell békét kötnöd...

Mert a lélek békéje nélkül, nincs boldogság.

                                €$@ß@

 

Adni...

Sokan azt hiszik...

A szerelem azért van, hogy valamit kapjunk...
Pedig, ez igen csak téves szemlélet...

Azért ér el minket, hogy lehetőségünk legyen adni.

                                        €$@ß@

Szabolcs, a neved kötelez......

Kisfiam, Szabolcs..!

Mert Nekem mindig is az maradsz..!
Én tudom, s remélem Te is...

Nomen est Omen..!

Vagyis…

A név kötelez..!

Mint ahogy az Én nevem, úgy a Te Neved is előjel…
Hűen tükrözi személyiségedet és a sorsodat, amit kirótt Neked az élet.

Megmutatom, mit tartogat Neked a sors, neved betűinek jelentése alapján…

Kezdjük is az első betűvel...

"S"  Bölcsességet, ősiséget, csábítást, érzékiséget...
Egy fajta hullámzást, lüktetést mutat.
A szélsőségek embere az, akinek nevében az "S" gyakran szerepel.
De ezt nem kell feltétlenül rossz értelemben értelmezni.
(Sasvári Sándor például zenész, színész, lovas, üzletember.
Egy igazán sokoldalú személyiség.)

"Z" Az őszinteség, a nyitottság, betűje...
Mutatja a verbális képességeket a törekvést a jó kommunikációra.

"A" A házad védelmezője, amit a betű formája is mutat.
A védelmet, a tested is jelképezi.
Ha leírod, figyelj, hogy mindkét "lába" a földet érje...
Kívánom, mindig biztos védelmet nyújtson neked ez a ház.

"B" A házasság betűje, a kapcsolatoké, az érzéseké, a szerelemé.
A "B" a birtoklást is jelöli...
Ahogy a betű hasa öleli a világot, a tárgyakat vagy a partnert.
(Gondolj csak Barbie-babára...
Aki földi javainak tömegével a fogyasztói társadalom női ideálja lett!)

"O" A kör, a teljesség, a karikagyűrű jelképe, a házasságban, a munkában...
Vagy bármilyen cselekedetben.
De lehet, bezártságra utaló jelentése is. 
A végtelen kör, mely fogva tart, ugyanakkor lehetőségekhez juttat.

"L" Az intellektus, egy fajta szellemi kényelmesség betűje…
Olyasvalakit jelöl, aki a tudásával szerzi meg a javait, kényelmét...

"C" Női jelkép, a "cica farka", nyitottság, szeszélyesség, változékonyság...
A Hold analógiája mivel egy félholdra is hasonlít.
Nyitottságot mutat, nőiességet, befogadást.

"S" Leírhatnám mégegyszer, mivel ezzel kezdődött a neved...

De inkább olvasd el ezt a három jótanácsot...

1. A kezdőbetűk duplán számítanak...
Vagyis erősebben nyomnak a latban.

2. A dupla betűk nyomatékot kapnak.
Nem csak akkor, ha egymás mellett állnak...
Hanem akkor is, ha azonos név tagban kétszer szerepelnek.
Mint ahogy a Te nevedben, két dupla betű is szerepel.


3. A beceneved érdemes lehet külön is megvizsgálni, értelmezni...
Ez mutatja meg választott éned, küldetésed.

                                                             @P@

Fától az erdőt...

Gyakran azért nem találtok a hercegre, vagy a hercegnőre a fehér lován...

Mert a lovat figyelitek, s nem a lovast.

                                       €$@ß@

Cholnoky MMS...

Cholnoky MMS
Limbó

Limbó...

Mondom Én, nem a ruha teszi az embert...

Hanem mi Magunk tesszük azt, amire az általunk viselt ruha kötelez..!

                             €$@ß@

Valaki...

Néha úgy érzem, valaki sakkozik az égben...

Velem..!

De nem Én ülök vele szemben...
Mert Én a sakktábla egyik figurája vagyok.

Kiszolgáltatott szerepnek tűnik.

Olykor, lázadozom ellene.
Pedig valójában, társasjátékot játszunk.
De nem ő dobálja a kockát, hogy mennyit lépjek előre a játéklapon...
Hanem Én.

Rám bízza a játék mámorát.

Igaza volt Einsteinnek...
"Isten (már ha létezik) nem kockázik a világgal.
Csak figyel...

S talán, reménykedik...

                               €$@ß@

88/2

Én nem töprengtem azon a tényen...
Miként is kellene megélnem a boldogságot..?
Szembejött életem rögös útján...
Fogadtam köszönését...

S egyszerűen nem hagytam tovább állni...

Megmarkoltam...
Nem engedtem...

Ennyi Nekem is, Neked is jár.

                                  €$@ß@

Igen vagy nem...

Tenni, vagy nem tenni..?
Merni, vagy nem merni..?

A legtöbb ember nemmel szavaz akár bátornak tartja magát, akár nem.

A bizonytalanság és a kudarc lehetősége nagyon rémiszt?

Az emberek zöme inkább a boldogtalanságot választja...

Mint a bizonytalanságot.

                            €$@ß@

Szükségem van rád...

Van egy gyönyörű mondatunk…

„Szükségem van rád.”

De hogyan?
S miért?
Pedig a válasz egyszerű...

Azért, mert vagy, létezel, élsz.

Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed.
Nem lehet megmagyarázni, hogy miért.
De nem is kell.
Önzés ez..?
Egy picit, talán az.

Azért van szükségem Rád, mert a bennem lévő szeretetnek van szüksége Rád.

Téged választott, Téged akar szeretni.

Neked akar adni minden szépet és jót, amit addig összegyűjtött.

S mikor ez megtörténik, ez számomra mindennél több.
Valóban, ebben van némi önzés, hiszen mindez, engem (is) boldoggá tesz.

Ha Te boldog vagy, Én is az vagyok.

Ám ha Te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés...

Akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat.

S elhihetitek, létezik ez a mondat.

                                    €$@ß@

A szeretet vaksága...

Attól még lehetsz hűséges, ha elszöksz valakitől...
Vagy ha ha odafutsz valakihez.

A hűség  nem is igazán erény, inkább csak a szeretet vaksága...

S ez elöl nincs menekvés.
Előbb vagy utóbb ez a fajta hűség mindenkit utolér.

Ezért kell nagyon alaposan meggondolni mire is esküszünk...

Mert minden, ami hűséggel kezdődik árulással ér véget.

                                            €$@ß@

Ami nem öl meg, az megerősít...

A türelem az, ami a legértékesebb dolgokhoz szükséges.

Kivárni egy rózsa nyílását.
Megvárni egy gondolat szavakká érését.
Megalkotni egy sejtelmes mosolyt rejtő képet.

Rímbe foglalni a gondolataimat, ami csak hozzád repít.

Mind-mind türelem, idő, kitartás.
S ami a legfontosabb...
Hit.

Hit a szerelemben, a szépségben, a csodában.

Hit a türelem gyümölcsében.
Mert a türelem a legszebb gyümölcsöt termi...

Azt, amire vágyunk.

Lehet az akár egy rózsa, egy mondat, egy mosoly, egy dallam…

Te Kedvesem.

Akire oly sokáig vártam...
S vágyom mind a mai napig, minden pillanatban. 

Türelemmel.

                                       €$@ß@

Ami elmúlt...

A múlt felhánytorgatása...

A legjobb módja annak, hogy tönkretegyük a jövőt.

Mert az egyik a másikra épül.

Azt, ami elmúlt, tökéletesen el kell temetnünk...

S be kell ültetnünk a vezeklés virágaival.

                                 €$@ß@

Kedvesem...

Van egy szó…
Egy gyönyörű szó.

"Kedvesem"

Mennyi gyengédség, meghittség, intimitás...
Mennyi szeretet lakozik ebben a bájos szóban.

S mennyi-mennyi érzelem...

Ezt a szót az emberek nagy többsége, már nagyon ritkán használja.
Legalábbis, ha komolyan...
A benne lakozó érzelemnek megfelelően akarjuk kimondani.
Mert ezt a szót, csak egyetlen embernek mondhatjuk.

A Kedvesünknek.

Annak, aki szívünk számára a legkedvesebb.
Aki a szívünkben él.
Nem szerető, nem barát vagy barátnő, nem partner.

Hanem Társ.

Az egyetlen.

A legkedvesebb.

Én ezért is mondom nap mint nap Neked... 

Kedvesem.
 
 

                                 €$@ß@

Emberül...

Valahogy mindig félúton vagyok, remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg valahonnan, bárhova jutok, valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok, úton a múltból a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek omolnak a lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok, néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog egy furcsa érzés, hiába megyek, minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok, mondják... az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt önmagam, hisz minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok, mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek, hát próbálok úton maradni...

Emberül.

                                          €$@ß@

Ha lett volna még egy holnapod..?

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap...
De Te magadban tartod, amit el kellett volna mondanod..?

Mondd, mit teszel, mikor nem teszel semmit...
De megtehetted volna, s a tétlenségtől fáj minden gondolatod..?

Mondd, mit teszel, ha újra és újra hibázol...
De nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd..?

Mondd minek, mire vársz...
Hisz csak egy lépés kell, hogy boldog lehess.?

Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár...
Mit érnek az évek, ha nem (mindig) hiányzik, aki vár..?

El tudnán mondani, mit kellett volna tenned, s mondanod...
Ha lett volna még egy holnapod..?

                                  €$@ß@

Nem keresni, megalkotni kell...

Ne keressétek a tökéletes szerelmet...

Úgy sem találnátok rá..!

Mivel azt nem keresni, hanem megalkotni kell.

 

                                   €$@ß@

Miért is..?

A nevemet tudhatjátok, de az életem nem ismeritek...

Hallhattatok arról, hogy miket tettem...

De fogalmatok sincs róla, mit és miért is csináltam.

                                   €$@ß@

Ha nem lennél...

Tudod Kedvesem...

Ha nem lennél...

Ha soha se találkoztam volna Veled...

Akkor most nagyon keserű lenne az életem.

Néha mutatónak belém kúszik az-az érzés...
De Nélküled eluralná az egészet, s örömtelen lenne az életem.

Mindent meg lehet szokni, azt hiszem...

Csak egyet nem...

A szeretetet nem lehet megszokni sohasem.

Legyen bármennyi a gond, bármennyi a fájdalom...

A szeretetben a lélek akkor is ünnepel, ha a szív megszakad közben.

Mert a szeretet, csodákra képes.

                                             €$@ß@

Mi, ketten...

Öregedjünk meg együtt...

A sors bármit is rendel.

Így állunk elébe mi...

Ketten egy szerelemmel.

 

                                John Lennon

 

Szerintem...

Azt mondják...
Jobb bölcsen szeretni, mint esztelenül.

De szerintem, esztelenül szeretni még mindig jobb...

Mint nem szeretni egyáltalán.

                          €$@ß@

Válaszd a másodikat...

Ne gondolkodj a megoldáson...
Ha bebeszéled magadnak, hogy egyszerre két embert szeretsz...

Válaszd a másodikat...

Mert ha az elsőt igazán szeretted volna...

Nem szerettél volna bele a másodikba.

                                        €$@ß@

Mondanád..?

Mernéd-e mondani a tűznek, hogy ne égjen..?
Dühöngő áradatnak, hogy kitérjen..?
Mondanád-e a lángnak, hogy kihunyjon..?
S a viharnak, hogy Miattad csituljon..?
Mondanád a fagynak, a szélnek, ne hozzon havat a télnek..?
S a Napnak, ne ragyogjon, lázas elméd megnyugodjon..?
Vándorló lelked ne keressen..?
Szerető szíved ne szeressen..?

Én mondanám..!

Hát mondd Te is a tűznek, hogy ne égjen..!
Dühöngő áradatnak, hogy kitérjen..!
Mondd a lángnak, hogy kihunyjon..!
A viharnak, hogy csituljon..!
Mondd a fagynak, a szélnek, ne hozzon havat a télnek..!
S a Napnak, ne ragyogjon, lázas elméd megnyugodjon..!
Vándorló lelked ne keressen..!

De azt hiába is mondanánk, szerető szívünk ne szeressen.


                                                                      €$@ß@

Jó ilyennek lenni...

Szeretek álmodozni...
Talán azért, mert romantikus vagyok.

Valóra is váltom az álmaimat...
Emiatt, még Én is Őrültnek tartom Magamat.

Nagyon tudok szeretni...
Mert jó szerelmesnek lenni.

Hát ne okozz csalódást...
Mert az elszomorít.

De talpra tudok állni, mert ember vagyok...
S ezt az erőt, nem veheti el Tőlem senki.

                                     €$@ß@

Tengered vagyok...

Hangod vagyok, mi torkodból tör fel...
Édes álmod, mely éjjel átölel.

A legszebb pillanat, mely esténként jön el...
Érzés, mi testeden át a lelked kapuját veri fel.

Orkán, ki elragad s tépett levelekkel takar...
Óvva édes valóságod, de az egekik felkavar.

Dallam, mi zengedezve besurran füledbe...
Szemeiddel táncolva, mámorítón ringat el.

Szívedben taktus, mely dobol-dobol ütemre...
Tengered, mi vadul vagy lágyan, de átölel.

Vagy, csak egy röpke gondolat...
Árnyékod, édes tested megett.

Veled boldog, holtomiglan, holtodiglan...
S nem, mint az álom, mi ébredéskor tovaillan.

                                 €$@ß@

No Comment...

Ne foglalkoztasson az más mit gondol Rólad, vagy hogyan néz Rád...

Hiszen baja csak annak lehet Veled...

Aki magával sincs megelégedve.

                                                          €$@ß@

Az örök szerelem...

Ki vagy Te..?
Talán csak egy Nő..? 

Vagy inkább, A Nő..!

Talán egy barát..?
Egy régi szerelem..?
Talán a múlt..?

Vagy a jövőm...
Az örök szerelem.

Talán egy ismerős arc..?
S van, kinek a legnagyobb ellenség.

Egy komoly érett Nő..!

Vagy csak egy szeleburdi Kislány..?
Mindenkinek mást jelentesz...
S, hogy Nekem mit...?
Talán azt, akit minden kétséget kizárva...

A legjobban szeretek.

Azt, aki fájdalmat okozott, s kinek fájdalmat okoztam.
Azt, aki mindig mellettem volt, van...
Azt, aki szeret, nem szeret... 

Aki Örökké szeretni fog...

                                         €$@ß@

Ne kérdezz... Csak használd..!

Használd a magányt arra, hogy megtanítson az együttélésre...

A háborút, hogy megmutassa a béke értelmét...
A tétlenség unalmát pedig arra...

Legyen ami ráébresszen a kaland fontosságára.

A csöndet, hogy megtanítson a szavak felelősségére...
A fáradságot, hogy megértsd az ébredés értelmét...

A betegséget, hogy ráébresszen az egészség fontosságára.

A tüzet, hogy a vízről tanítson...
A földet, hogy megértsd a levegő értékét...

S a halált, hogy értékeld az élet fontosságát.

                           €$@ß@

Szabadság...

Igaza van Müller Péternek...

"Senki sem mondhatja meg, kit szerethetünk."

Még saját magam sem utasíthatom magamat...
Mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér...
Ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli magasságban...
Ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek...

De még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.

Lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.

A szeretetnek egyetlen törvénye van.

S azt úgy hívják...

Szabadság.



Szólj...

Szólj, s ajkadra öltöm vágyam...
Felruházom nyelved, szóvirágos ágyban.

Paplant is húzok Reád melegedjen meg benne...
Minden apró szavad, mintha szavam lenne.

Csak szólj, s megfürdök dallamában...
Szólamodba dőlök, mély sóhajjá válva.

Úgy szólok majd vissza, mint kit megforgatnak...
Mézes-mázos hangon igémmé fogadlak.

Hát szólj, s Én mást többé meg sem hallok...
Másnak ajakáról, bármilyen szó csillog.

Csak a Te szavaddal, mondhatom el szebben...
Mit képtelen voltam, ebben az egy versben.

                                €$@ß@