2013. január 13., vasárnap

Álmodom…


 
 

 
 

Odakint a tél megrázza takaróját, földre simulva…
 
Tisztán, bűntelen, menyegzőre készülődve...
 
Betakarván szívünk, körbe-körbe mindörökre.
Látod, Én is tudok…
 
Érted…
 
Újra lenni, bűntelen-bűnösen…
 
Én, ki oly sokat tékozolt..!
 
Naponta, újra-újra annyit tenni…
Amit a szerelem belőlem felhozott.
 
Az ártatlanság, nem terem magától…
 
Szeretet kell hozzá, féltés…
 
Csak így képes, széthinteni magvait.
Lásd, kinyílik az ember önmagától…
 
Ha van kiért élni mindennapjait.
 
Hinnem kell…
Hinni, hogy minden úgy jó...
Ahogy megadatott annyi tegnapon.
S mire belepi az új hó a régi utcát…
 
Már jobbik Önmagam adhatom.
 
                             
                               €$@ß@

 

 

Ez mind-mind, Te Magad vagy…


 
 
 


 
 
Sok ember él Benned…

De a Nő, mindegyik tud lenni...

Meg tudsz szépülni…
Meg tudsz szelídíteni, ha kell, mint a vadlovat.
S bátorítani, ha elbizonytalanodnék...
Boszorkány, mágus és Hófehérke tudsz lenni…

Akibe nem csak a Királyfi…

De mind a hét törpe szerelmes volt.

Társ…

Harcostárs...
Bajtárs…
Cinkostárs...
Sorstárs…
Anya...

Elképesztően sok szerep ez…

S ez mind-mind, Te Magad vagy…

Egy, egyszemélyes színtársulat.
 
               €$@ß@

2013. január 11., péntek

Várni...







Nincs rosszabb...
Mint várni...

Várni...
Míg hírt kapok a Kedvesemtől...

Várni...
Míg a vállamra nem hajtja a fejét...

Várni...
Míg le nem törölhetem könnyeit...

Várni...
Míg szerelmes szavaimmal kapaszkodót nem nyújthatok Neki...

Várni...
Míg csókjaim szárnyán újra felemelhetem...

S repíthetem a boldogság láthatatlan útján...
 
 
                                      €$@ß@
 
 


Az egyetlenemnek...


 
 
 
Van az üzenetem…
 
Az Egyetlenemnek.
 
Az üzenetbemen nincsenek szavak, nincsenek betűk.
Ezt az üzenetet nem hallod, nem látod, s olvasni sem tudod.
Ebben az üzenetben egyetlen dolog van csupán.
Egyetlen...
Egyetlen...
Szerelmes...
 
Szívdobbanás.
 
 
                              €$@ß@

2013. január 7., hétfő

Az Örök Szerelem titka...











Létezik-e igazi Örök Szerelem valójában..?

Vagy a szerelemnek, mint a dalban, múlnia kell..?
Mit is tanácsolhatnék Én, egyszerű földi halandó..?

(De tudom, ennél azért több vagyok...)
Azoknak, akiket elkapott, megégetett a szerelem lángja.

Egy bonyolult és összetett kérdéssel kezdeném.

Az egymás iránti felelősség vállalás, a gyermekek, a közös célok...
Mélyítik az Egymáshoz való tartozás érzését...
Vagy, csak ideiglenesen kötik össze, két ember életét..?

Szerintem ezt a mondatot, érdemes még egyszer elolvasni...

Ugye, nem is olyan egyszerű rá a válasz..?
Egy tanulmány igazolta...

Az emberek nagyobb része soha nem élte át az igazi Szerelmet.

Ritka kiváltság ez a fajta Szerelem...

Ami áldás két ember életében.

De minden bizonnyal, ha nincs szerelem...
Akkor is nagyon fájdalmas két ember szakítása.

Rövidke életünk során, különböző szerelmi érzések ragadnak magukkal...

Az első...

A megmagyarázhatatlan, a hirtelen fellángoló érzés.

Ez, az a szerelem, amit nem tudunk befolyásolni...
Egész nap másra sem tudunk gondolni, csak Rá.
Nem eszünk, nem tudunk koncentrálni...
Ha meglátjuk, remeg a lábunk...
Torkunkban dobog a szívünk.

Mint minden szerelemért...

Ezért (is) egy hormon túltermelődése a felelős...
Leírhatnám a nevét...
De mint nekem, úgy Neked is kedves olvasó...
Mosolyt fakasztana az arcodra, s egy műszaki cikk jutna róla eszedbe.
Az a szomorú helyzet, ezt a fajta túltermelését...


A szervezet, maximum másfél, két évig tudná produkálni.

A szerelem ilyen formája, a szervezetünknek akkora terhet jelentene...

Amit károsodás nélkül nem tudnánk elviselni, hosszú időn keresztül.

A történelmünk számtalan olyan eseményét tudnám felsorolni...
Ami, az ilyen féle Szerelem miatt történt...

Világunkban, szinte minden erről szólt, s erről szól. 

S már itt is a második...

A Szerelem kémiájának legáltalánosabb kategóriája...

Mondhatnám úgy is, a működő a kémia.
Olyan ez, mint amikor azt érzi az ember...
Tökéletes az összhang.
Muzsika szól a fülünkben...
Majd úgy döntünk, összekötjük az életünket.
Eltelik egy két év és bekapcsolódik a jó öreg Endorfin...
(Már megint egy hormon... )
Ami biztosítja a vágyakozást.

Aztán az is alább hagy, s jönnek a problémák.

Viták, féltékenység, amik megölik a szenvedélyt.
Kiderül, lassan beszélgetni sincsen kedvünk...
Vagy egy légtérben lélegezni...

S útjaink elválnak.

Amire mindannyian vágyakozunk az bizony nem más, mint az...

Örök Szerelem..!

Azt olvastam, létezik Örök Szerelem...

A kíváncsiságom, s ez a felettébb csábító mondat késztetett arra...
Ne, hogy már ne járjak utána...
Valóban létezik Örök Szerelem..?

Van egy hormon a szervezetünkben...

De ez, valami más, mint az eddigiek...
Aminek termelődését befolyásolni tudjuk...
Nem kell hozzá génsebész, vagy szerelmi bájital...

Csak mi magunk...

S ez nem más, mint a jó érzés kiváltásáért felelős Oxitocin.
Ha jól érezzük magunkat valakivel, az Endorfin is bekapcsolódik.
A boldogság hormon, a szerelmeskedés után termelődik legintenzívebben...
De kiválthatja egy kellemes beszélgetés is.
Ezért fontos, hogy minél több közös programban...
S egymás társaságában eltöltött, kellemes élményben részesüljünk.
De ha ez ennyire egyszerűnek tűnik, akkor...

Mi a csavar a Szerelemben..?

Gondold végig, mi is jöhet ez után...
A szerelem, a szenvedély hormonjai, nem termelődnek minden nap.
Ez, ha nem teszünk ellene...
Természetes folyamattá válik, egy bizonyos idő után...
Hiszen a szervezet beáll egy túlélő mechanizmusra.
Összekötöttük az életünket...

De a Szerelem, már múlóban van...

Eltelnek a fiatal évek, amikor még szépek és kívánatosak voltunk egymásnak...
A gyerekek is felnőnek, kiröppennek a házból.
Aztán azt vesszük észre, nincs közös cél, meghitt személyes program...

S szűnik az érdeklődés egymás iránt.

Egy szép napon arra ébredünk, mást kellene csinálni.
Talán egy fiatalabb, vagy egy gazdagabb...
Na, Az, vagy inkább Ő, majd megoldja a szerelmi gondjaikat.

De csak óvatosan..!

A hormonok szerint, ez a megoldás, csak ideiglenesen működik.
Akkor mi a Megoldás..?


Mint korábban, pár sorral feljebb már írtam...

Az Oxitocin szintünket, napi szintű gyakorolással újra lehet tölteni..!

Ami mindkettőnk számára jó, és örömteli időtöltés.

Nem mi, hanem az agyunk programozza, hogy...
Boldog vagyok önmagammal és a Társammal..!

De ahhoz, nagyon is kell a sok közös örömforrás..!

Bármi lehet az...

Lényeg, hogy együtt örüljünk harmóniában.

Nem bonyolultabb dolog...
Mindössze ennyi...
 
Az Örök Szerelem titka...
 
 
                                               €$@ß@
 
 
 
S miért pont ez a kép került felül beillesztésre..?
Azt elég, ha Én tudom... :)
Vagy, nem is csak Én tudom..?
 


2013. január 6., vasárnap

Aki méltó...

 
 



Aki méltó...
 
Magában hordja a szépet az álmélkodást...
 
Önnön visszfényét ragyogja...

magától kér feloldozást.

Aki méltatlan...

Ki e földi lét törvényének rabja csak...

Magában nem tud tündökölni...

Lerogy saját súlya alatt.

De a méltó fölkél...

Még ha testét más terhe nyomja...

Emeli vállát s szárnya nő.
 
Szerelmét lánggal lobogózza...
 
S nem érdekli, ha megőrli szívét az idő.
  
 
                        €$@ß@
 
 


2013. január 5., szombat

Megállapodni, vagy megalkudni...?




Valamilyen rejtélyes...
Számomra is megmagyarázhatatlan okból...
Volt, hogy azt képzeltem...

Az Életem, valójában egy regény.

Ahol a kezdődő, beteljesülő és elmúló szerelmek mindig mások...

S ahol, Én vagyok a regényhős.

A regényes szerelmek persze ritkák és múlékonyak...
Semmi közük egy tartós, életre szóló kapcsolathoz.
Maga a vágy, lehetetlenné teszi az igaz szövetséget.
Elrontja, kikezdi.
A lelkem mélyén tudom...

Örökké nem lehet szerelmes az ember.

Mégis ott lappang bennünk ez a különös szerelmi maximalizmus...
Más szóval a rettegés...

Megállapodunk, vagy megalkuszunk, valaki mellett..?


                              €$@ß@

Miért is..?

 
 



Az a baj, sajnos a világunkkal...

Azt, azért még az elején hozzá fűzném...

Nem igaz, hogy senki..!

De nagyon kevesen mondjuk ki, valójában mit is érzünk...

Inkább magunkban fojtjuk...

Szomorúak vagyunk...

De sajnáljuk a könnyeinket.

Vidámak vagyunk...

Viszont, elfelejtettünk örömünkben táncolni és nevetni.

Sokszor, még a mosolyunkkal is fukarkodunk.
Mérgesek vagyunk, de nem üvöltünk.
Azt hangoztatjuk, szeretünk...
De ölelni már képtelenek vagyunk. 

Mert valójában szégyenkezünk az érzéseink miatt...

Miért is..?


                            €$@ß@
 
 


2013. január 4., péntek

Végtelen szerelem...


 
 

 
 
Szeretni mindig lehet jobban...
 
Nem szeretett igazán, ki azt állítja, nem lehet.
 
Bármi mást kérhetnél, megadnám (ha tudnám)...
Csak jobban ne szeresselek...
Ezt az egyet hiába is kérnéd..!
 
S ha mégis, tudnod kell, megtagadnám.
 
Nélküled vakon bolyonganék csupán...
Nekem a világosság, a fény Te lettél.
Tőled indultak az utak, míg Hozzám megérkeztél.
 
Csak szeretlek...
 
Szerelmes szavaimon túl, lelkem úgy ölel...
Miként a világegyetem öleli a csendet.
Hát, egyszerűen így...
 
Csendben, végtelen szerelemmel szeretlek.
 
 
                                      €$@ß@


Álom álom édes álom...



 
 

Vannak álmaid..?

Ne add fel őket... 

Mert, ha még is megteszed...
Sosem érdemelted meg, hogy megvalósuljanak.


                       €$@ß@

Idő, idő, idő...


 


Az idő rohan...

Senkire nem vár.

Azt mondják...
Az idő begyógyítja a sebeket.
Ezért is van az...

Mind arra vágyunk, hogy több időt kapjunk...

Mindenre...
Időt, hogy talpra álljunk...
Felnőjünk...
Felejtsünk...

Újra Szeressünk...


                             €$@ß@
 
 


2013. január 3., csütörtök

Az igazi...





Egy igazi Nő nem féltékeny...
Hanem féltő.
Nem kételkedik...
Hanem magabiztos.
Tud érinteni...

S tudja értékelni az érintést.

Egy Igazi Nő vár.
Nem pedig elvár.

A szemével, a mosolyával, az egyéniségével hódít.

Egy Igazi Nő kinövi kicsinyes téveszméit...
Miszerint versengenie kellene valakiért.
Egy Igazi Nő tudja, hogy mikor elég...
 
Mert van benne tartás.
 
 
                                               €$@ß@

2013. január 1., kedd

A harmadik...




Valamit kérnek tőled, megtenni nem kötelesség...
Mást mond a jog, mást súg, a józan ész.
Valami mégis azt kívánja...
Nézd, tedd meg, ha teheted..!
 
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.
 
Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat...
Valakiért még egyet kellene, de tested-véred lázad.
Majd máskor, nyugtat meg az ész, a jog is józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint...
Tedd meg, ha teheted..!
 
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.
 
Valakin segíthetnél, joga nincs hozzá, nem érdemli meg.
Félsz, mi lesz ha összetöri szíved, az ész is azt súgja... Minek..?
Nagyobb lélek nyomorog benne mint hinnéd.
S a szelíd hang halkan újra kérlel...
Tedd meg, ha teheted..!
 
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet.
 
Ó az a harmadik ha egyszer első lehetne...
Diktálhatna, vonhatna, vihetne...
Lehet, elégnél hamar, valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna, s míg elveszítenéd...
Bizony megtalálnád az Életet...
 
Bízd rá Magad arra a harmadikra, mert az a szeretet.
 

                                             €$@ß@