2013. február 6., szerda

Szeretni és szeretve lenni...

 
 
 
 
 
 
 
Melyik fontosabb, a szeretet, vagy a szerelem a kapcsolatunkban..?
S vajon milyen árat kell fizetnünk érte...
 
Ha lemondanánk az egyikről a másik javára..?
 
A szeretet, sokkal magasztosabb és stabilabb érzés...
Mint maga a szerelem.
Ami sajnos időnként elvész...
Hiszen a szerelem a szeretet egy felfokozott, extrém változata.
De nagyon törékeny...
Számtalan külső tényező befolyásolhatja.
 
Bennem, az alábbi szavakba öntött érzések törnek felszínre...
A Szerelem érzésétől...
 
Vágy, boldogság, rajongás, szenvedély, hiány, adrenalin, öröm...
Tisztában vagyok vele...
Szavaimmal csak körülírni tudom...
 
Mert magát az érzést pontosan megfogalmazni, talán nem is lehet.
 
Főleg, mivel relatív s talán mindenki másképp éli meg.
Egy, azonban biztos...
 
A szerelem olyan érzés...
 
Ami ha egyszer elkapja az embert...
 
Akkor bizony nem ereszti el.
 
Pont ez az intenzitás az...
Amire mindannyian vágyunk és nagyon is akarunk átélni.
Legalább is Én, ha csak rajtam múlna...
 
Minden pillanatban szerelmes lennék.
 
Viszont a szerelem vak és vakká is tesz...
 
S pont ez a legnagyobb szépsége...
 
De minden szépség mellé időnként párosulhat sötétség is...
Akár a legkisebb negatív külső behatástól is képes lecsillapodni...
S van, hogy akár el is vész.
Ez lehet munkahelyi vagy családi probléma, betegség, haláleset...
Sőt, akár egy gyerek születése is..!
 
Akkor most had mutassam be a kistestvért, a Szeretetet...
 
Aki csak látszólag kistestvér...
S most megint, szavakkal körülírt érzéseimről mesélek...
Megismerés, bár ha már a szeretetről beszélek, az akkor már ismerés...
Bizalom, hűség, őszinteség, kitartás, támasz, elkötelezettség...
Odaadás, nyugalom, segítség...
 
Szebbnél szebb érzések...
 
S ha jobban odafigyelsz Kedves Olvasóm...
Láthatod...
Ezek a szavak kevésbé tüzesek, mint a szerelem jelzői...
 
De pont a kimértségük adják meg egy kapcsolat stabilitását.
 
A szeretet, lassabban bontakozik ki, mint a szerelem...
S inkább hasonlít egy barátságra.
Gondoljatok csak bele...
 
Maga a barátság a legtöbb esetben tartósabb a szerelemnél...
 
S leginkább azok a párkapcsolatok bizonyulnak stabilnak... Melyekből, barátság után alakult ki a szerelem.
Sokan, talán épp emiatt félnek váltani...
 
Attól tartva, ezzel a barátságot is kockára teszik.
 
A szeretet a kapcsolat parazsa, vagy ha úgy tetszik a háttere.
Hiszen ha időnként a szerelem érzése elpárolog...
 
Akkor a szeretet rövid, vagy középtávon...
 
De képes fenntartani két ember között a kapcsolatot.
S ezt az előző mondatom, nem akármiért emeltem ki...
Látszólag úgy tűnik, a szeretet fontosabb a szerelemnél.
De ez óriási tévedés..!
 
A szeretetnek és a szerelemnek igen is egyszerre kell jelen lennie...
 
Egy harmonikus párkapcsolatban.
Fogalmazhatnám így is...
 
A szerelem egy állapot, a szeretet pedig maga a döntés.
 
Az azonban nem elegendő...
Ha csak a szeretet létezik  egy párkapcsolatában.
 
Mert akkor a szerelemben rejlő csodálatos érzéseket nem éljük meg.
 
Viszont ha a szerelem hiányzik...
Vagy csak kevésbé hangsúlyosan van jelen.
Akkor a szeretet hosszú távon nem képes önmagából...
Szenvedélyt, vágyat, boldogságot formálni.
Ha viszont csak a szerelem az, ami hatást fejt ki ránk...
De hiányzik a szeretettel járó bizalom, hűség s a többit ne is említsem...
Akkor az alapvető kapocs fog hiányozi...
 
Ami gyors felismeréshez és szakításhoz vezet...
 
Letisztulva látjuk a másik számunkra nem feltétlenül előnyös oldalát.
Végezetül, mit is fűzhetnék még hozzá...
 
Nem mondhatunk le senki kedvéért a szenvedélyről...
 
Megelégedve a szeretet érzésének táplálásával...
Társunk felé vagy felől.
A szerelem mindent elsöpő erejét is meg kell mindenkinek tapasztalnia.
S a szerelem sem pótolhatja mindazokat az őszínte és tiszta érzelmeket...
Amit a szeretet ad.
 
Mindkettőre szükségünk van.
 
 
                               €$@ß@
 
 


2013. február 4., hétfő

Két lélek egy testben...




 


Észrevetted már..?
Mert Én már igen...

Két Nő lakozik Benned...

Az egyik, meg akar ismerni minden kalandot...

Át akar élni, minden örömet és szenvedélyt.

A másik viszont, hétköznapi életet szeretne...

Biztonságot, nyugalmat, boldog családot.

Két lélek egy testben...
Akik egymás ellen harcolnak.
Találkozásod önmagaddal egyszerre játék és komoly kockázat.

Egy mindent elsöprő tánc.

Amikor megtalálod önmagad...
Két kozmikus erő csap össze benned...
Két galaxis ütközik össze.

S ha a találkozásból, hiányzik a kellő alázat...

Az egyik elpusztítja a másikat...


                               €$@ß@


 

Mond, akarsz-e..?







Akarsz-e eggyé válni Velem...
Halkan, vad érzelemmel suttogni a nevem..?

Akarsz-e új tereket átszelni...
Nem törődve semmivel, játszani csendesen..?

Akarsz-e csillag lenni, végtelen egeken...
Fáradhatatlan úszni hatalmas tengeren..?

Életem lenni, lelkedért cserében...
Csókjaidat adni, szerelmemhez mérten..?

S ha egyszer, vagy talán már holnap...
Mikor már jelenünk, nem lesz ily kesze-kusza.

Érezni fogod, ott leszek veled...
Halkan, vad érzelemmel suttogom majd neved.



                        €$@ß@



 

2013. február 3., vasárnap

Mikor átölelsz...

 
 
 
 
Mikor átölelsz...
Megszűnik az idő...
Védtelenné válik, ölünkben a vágy.
 
Mint a vízesés...
Önnön robajától...
Különválasztódik, múltunktól a mánk.
 
Mikor átölellek...
Félelmet old a lélek...
A perc tüzében, vágyunk elveszni.
 
Mosoly, remény...
Változik az élet...
Kínzó lelkünk dühét, szerelmünk elfedi.
 
 
 
                                            €$@ß@
 
 
 

2013. január 30., szerda

Kívül-belül...





 
 

Az Igazán Nő, akkor is izgalomba hoz egy férfit...
Ha télikabát van rajta.

Mert a személyiségével, a stílusával, a kisugárzásával hódít.

Ebben különbözik másoktól.
Nincs szüksége magamutogató, kirakati megjelenésre.

Elég, belenézni a szemébe...

Hallani a hangját...
Ő akkor is, mint mindig...

Maga a harmónia...

Kívül-belül...

                        €$@ß@
 
 
 


Szeretve szeretni...

 
 
 
 
 
Különleges..?
Vagy inkább,  csodálatos érzés...
Mi tűzként, belülről éget.

Hiány..?
Nem..! 
Szerelem az, mit szívemben érzek.

Keresnélek..?
De minek..!
Bármerre tekintek, mindenben Téged látlak.

Álmodom..?
Akkor, ébren álmodom..!
Gondolataimban is a szavaid járnak.

Érzékellek..?
Érezlek..!
Testemben érzem, selymes bőröd illatát…

Folytassam..?
Kérned sem kell..!
Szeretve-szeretni születtünk erre a világra.
 
 
                                    €$@ß@

2013. január 29., kedd

Tudod, csak Te meg Én...


 
 
 
Az egész Életem, segítségnyújtásról szólt, szól, s tudom szólni is fog…

Az élet minden területén..!

Kezdhettem volna kevésbé drámaiabb módon…
De nemet, nem igazán szoktam mondani…
Mert ez, számomra akár hiszed, akár nem Kedves Olvasóm…

Valahol, kihívás is…

Nem csak valami hétköznapi cselekedet.
Először azt akartam írni,” jócselekedet”…
De az nem tükrözné a valóságot…
Mert ami Nekem, vagy Neked jónak tűnik…

A mögött, olykor-olykor akad valaki, aki mélyebb összefüggéseket sejtet…

Pedig az Élet maga…
Hihetetlenül egyszerű…
Megszületünk… Élünk… Meghalunk…
S hogy a két véglet közötti részt mivel töltjük meg, vagy ki…

Az nem több és nem kevesebb, mint az Életünk.

Van, akinek e szavak, mondatok nem sokat jelentenek…
(Megint egy újabb…)
Viszont vannak olyanok, akiknek sokat…
S talán akad olyan is, akinek…

Mindent.

Nagy felelősség tanácsot adni, segítséget nyújtani...
Vagy csak egyszerűen meghallgatni…
Sokan, nem is merik felvállalni…

„Nem elég az Én problémám, most vegyem a Tied is a vállamra..?”

Talán az egyik legegyszerűbb mondat…
Amivel minden felelősséget elháríthatunk magunkról.

De magyarázkodni sem jó…

Mert az, valahogy, valakinek, előbb vagy utóbb, mindig kínos…

Neked sem esne jól...

Ha megosztanád velem legféltettebb titkaid, álmaid, vágyaid…
Vagy akár másra nem tartozó problémáid…

S Nekem, egyszer majd számot kéne adnom valaki előtt róla.

Ilyenkor mindig eszembe jut…
Salamon Béla szállóigévé vált mondata…

„Ha én egyszer kinyitom a számat…”

De félre a tréfával…
Azon kevés Férfi közé tartozom…
Akiknek vannak Női barátai…

Bizalmas Női barátai…

Nem több, nem kevesebb.

Ebben a Blog-ban mind kitüntetett helyet érdemeltek…

Szeretnéd tudni kik Ők…

Hát olvasd végig, ha kíváncsi vagy rájuk…

S, miért pont Én vagyok Nekik az..?
A magyarázat egyszerű…

Mert ezek a Barátnők azonos szempontok alapján választottak férfi barátot...

Mint ahogy párt kerestek vagy keresnek maguknak.
S, hogy megtarthassátok számukra e fontos köteléket...

Ismerniük kell a gyenge pontjaimat.

Ha pedig többre vágynának…
(Ami kizárt…)

Akkor is..!

Azzá váltam, akivel megoszthatják minden bánatukat és örömüket.
Akit felverhetnek akár az éjszaka kellős közepén is...
Sírva, zokogva, vagy akár önfeledten örülve...
S aki mellett...
Még ha párkapcsolatban is állnának...

Komoly kiváltságokat élvezek.

Az ilyen barátság általában csak addig tart...

Mondom általában..!

Amíg, ezen Hölgyek, nem találnak olyan partnert...

Akiben a barát és a szerető briliánsan ötvöződik.

Onnantól kezdve ez a bizonyos harmadik...

Nevezetten Én...

Feleslegessé, jobbik esetben, mellőzötté válok.
Hiszitek vagy nem, ezen Nők, férfi barátaikat...
Ugyanolyan tudatossággal választják ki...
Mint potenciális lovagjaikat.

Legyen szó barátságról vagy szerelemről...

Én is, mint mindenki…

Figyelemre és gyengédségre vágyom társaságomért cserébe.

Semmi többre...

                                €$@ß@







2013. január 27., vasárnap

Amilyen, valójában vagy...

 
 
 
 
 
Szinte mindig így történik...
Akik összekötik az életüket...
 
Azoknak gyermekük, gyermekeik lesznek...
 
De ugyanakkor...
 
Ők maguk is gyermekiekké válnak...
 
Mert a köztük kibontakozó szeretet...
Elfogad.
Nem támaszt egyik féllel szemben sem követeléseket.
A szeretet nem mondja...
Légy ez...
Légy az...
Egyszerűen csak annyit mond...
 
Légy önmagad...
Jó vagy úgy, ahogy vagy...
Mert így vagy Csodálatos.
 
Hirtelen nekiállsz eldobálni az ideáljaidat...
A kellenék-et, a személyiségeket.
 
Ledobod a régi énedet, és újra gyermek leszel.
 
A szeretet fiatallá teszi az embert.
Minél jobban szeretsz, annál fiatalabb leszel, maradsz.
Mert aki nem szeret, elkezd öregedni...
Elveszíti kapcsolatát önmagával.
A szeretet nem más...
 
Kapcsolatba lépni önmagaddal a másik révén...
 
Olyasvalaki révén, aki elfogad...
Aki olyannak tükröz vissza...
 
Amilyen, valójában vagy...
 
 
                            €$@ß@
 
 

 

2013. január 26., szombat

Miért is kiabálunk egymással..?

 
 
 



Miért is emeljük fel a hangunkat, amikor dühösek vagyunk egymásra..?
 
Hát, jó kérdés, de mint mindenre, erre is van ésszerű magyarázat…
 
Pedig mondhatnánk sokkal halkabban is.
 
De akkor, abban a pillanatban, észre sem vesszük, hogy…
 
Ott állunk egymás mellett.
 
Mikor két ember között megszűnik az összhang…
A lelkük eltávolodik egymástól.
S, hogy leküzdjék ezt a távolságot, felemelik a hangjukat…
Mert azt hiszik, csak így hallják meg egymást.
Minél mérgesebbek, annál hangosabbak…
Csak is így képesek leküzdeni a köztük lévő távolságot.
 
De mi is történik a szerelmeseknél..?
 
Ők nem kiabálnak...
Halkan, szinte észrevétlen beszélnek…
Mert a lelkük nagyon is közel van egymáshoz.
Köztük lévő távolság, már szinte nincs is, vagy csak parányi.
S amikor a szerelem még jobban kiteljesedik…
Már nem kell beszélni, csak suttogni…
Végül már suttogniuk sem kell…
 
Elég, egymás szemeinek ragyogásából olvasni…
 
Így is megértik egymást.
Ez mutatja meg…
Milyen közel is áll két ember egymáshoz…
 
Amikor szeretik egymást.
 
Ezért, amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon.
Ne mondjatok olyan dolgokat…
Amik ezt a távolságot tovább növelik.
Különben, egyszer eljő a nap…
Mikor akkora lesz a távolság köztetek...
 
A lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.
 
 
                                  €$@ß@
 


 
 

2013. január 25., péntek

Légy merész...

 
 
 



Soha ne félj, nyitva hagyni egy-egy ajtót...
Legalább résnyire....
A szívedben, a lelkedben...

Mert a csodák, így könnyebben megtalálnak.

Tudnod kell...
Veszélyes is lehet...
De csak egy kicsit...

Mert, bármi megtörténhet.

Viszont, észre fogod venni...

Pont ettől érzed, hogy élsz.

Ha régóta vagy bezárkózva...
Az biztonságosnak tűnhet...
Eltompulnak az érzéseid...
Olyan távoli minden.

Ébreszd fel hát az érzéseid...

Légy merész...
 

                                       €$@ß@
 
 


2013. január 23., szerda

Mint a mesében...







Akár, mint a mesében...

Egyszer, csak jön egy Férfi...

Fehér lován...

Aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz...

Megért, szeret, Veled van, támogat...

S elhiheted...
Nem adja fel.
Lehet, nehéz lesz Neked, Neki...
De végigcsinálja...
Mert tudja, semmit sem adnak könnyen.

Higgy Benne, és megkapod.

Akard, várd...
Ott lesz Veled.
De mikor előtted áll, mélyen nézz a szemeibe... 

Ne csak észre vedd, de lásd is...

S vigyázz, nagyon vigyázz Rá.
Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel.
Adj meg neki mindent, törődj vele...
De hagyd meg a szabadságát.
Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat...

De ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van.

Becsüld, ahogy Ő becsül Téged...

                         €$@ß@




2013. január 22., kedd

A fellegekben...


 
 
 



Mint ahogy Te is, Én is vágyom a szerelemre...

Mert a szerelem adta élmény tölt el minket mindennel...
Szó szerint mindennel...

Ragyogással, elevenséggel, tűzzel...

Újra működnek az érzékeink...
Minden belőlünk fakadó érzelem felerősödik...
A hétköznapok valósága szertefoszlik...
S végre ott járunk, ahová mindig is vágytunk...

A fellegekben.

Van kinek ez az élmény...
Csak egy pillanatig, egy óráig, egy délután adatik meg...
De mindenki azt szeretné, ha örökké tartana...
Egy pillanatig vagy őrökké...

Nem számit...

Nem von le semmit az értékéből.
Olyan emlékeket őrzünk utána...

Amiket életünk végéig becsülni fogunk.

De csak, ha így gondolkodunk...

                                €$@ß@



2013. január 16., szerda

Te is..?

 
 
 
 
 


Találkozunk, megismerjük egymást...
Együtt vagyunk...

Nem értjük egymást...
Elbúcsúzunk..

Ki tudja hányszor ismételjük életünkben ezt a körforgást...

Míg végre elmondhatjuk...

Itt maradok...
Mert itt otthon van a lelkem...
Hazataláltam...

Te is..?

                          €$@ß@