Mindig...

Szeretlek akkor is...
Amikor, lehet meg sem érdemled...
Mert tudom...

Akkor van a legnagyobb szükséged rá...

 

                                    €$@ß@

Édesanyádnak... :)

 

 

 

 

 

 

Csak addig menj haza...

Míg haza várnak...

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak...

Amíg könnyes szemmel várnak haza Téged...

Amíg nem kopognak üresen a léptek.

Addig menj haza, amíg haza mehetsz...

Amíg neked suttognak a hazai szelek...

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak...

Nem engednek tovább...

Vissza - vissza tartnak..!

Két karod kitárva...

Ahogy a szél, neki fut a fáknak...

Vállára borulhatsz az...

Édesanyádnak..!

Elmondhatod neki a Jót…

De a rosszat el ne mondd..!

Ne tetézd azzal, nagy kazlát a gondnak..!

S ha majd az a ház. már nem vár haza Téged...

Mikor üresen kopognak a léptek...

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak...

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted...

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

De addig menj, ne gondolkodj máson...

Amíg haza várnak...

Míg vállára borulhatsz az...

Édesanyádnak..!

 

Ez így igaz...

 

 

 

 

 

 

Zene és a belőle megszülető Tánc nélkül...

 

Az Életünk...

 

A Teremtés legnagyobb tévedése lenne.

 

 

                             €$@ß@

 

Minden mást...

Homlokot csókol a Barátság...

 

Ajkat a Boldog Szerelem...

 

Tenyeret a remegő Vágy...

 

Minden mást az Őrület...

€$@ß@

Kérdeznéd..?

Ha kérdeznéd..?

Miért ragaszkodom ennyire Hozzád..? 

Lehet...

Csak magamban válaszolnék...

Talán ezért...

Talán másért...

De egy valamiért, biztosan...

Te voltál az...

Aki megmutatta azt a világot...

Ahol érdemes szeretni...

                      €$@ß@

Hozzád...

Fáj, a                hiányod

bárhogy is            palástolom...

Érintésed s az édes, huncut mosolyod.

Vigyázom a parazsat, az égető szavakat.

Távol vagy..! Érzem, gondolatod követel...

Mint a vonat, zakatolva, úgy távolodtál el...
Magad mögött hagyva, a havas tájakat...

Erdőket, bokrok, minden álmunkat...

Kerekek csattogva egyre dalolják

Szavaimat, miket itt hagytál.

Szeretlek, érezlek, ölellek

Ölellek, ölellek, ölellek

Vágyakozva tekintve

Utánad a távolba.

Érintésed mit

szívemben

hagytál

izzón

szóló

dal
.
.
.

 

                                                   €$@ß@





Nagy utazás...

 

 

Születésem pillanatától az elmúlásomig...

Életem egy folyamatos utazás...

A tájak, az emberek és a vágyaim is változhatnak...
Miközben utam, megállíthatatlanul halad tovább...

Az Életem, maga az utazás...

Nem az állomás.

€$@ß@

Hozzád...

 

 

Szeretlek...
Mint egy folyó…
Magányosan útnak induló...
Hegyen, völgyön átkúszó…
Más folyókhoz, csatlakozva duzzadó...
Nem volt oly szikla, torlasz, gát…
Mi akadályként elémbe állt...
Leküzdve mind…
Eljutva oda...
Hova..?


 

                         €$@ß@

Hét csoda....

 

 

 

 

Tudod mi a hét csoda..?

Egy újszülött kis homloka.

Falevélen az az ér...
Mely a gyökerekig ér.
Szó, mely idejében jött.
Egy darab ég a csönd fölött.

Egy kéz mely utánad kapott...

Mikor csillagod a földre hullt.
Télen egy jó meleg szoba...
Ha szépen érkezel...

Oda.

 



A legszebb mozdulat...

 

 

Ha meg kellene fogalmaznom...
Mit is jelent egy...
Vagy inkább...
A...
Mosoly...
Azt mondanám...

A legrövidebb út, két ember között...

S ha, azt kérdeznéd...
Mit is jelent nekem a tánc..?
Azt válaszolnám...
A legszebb mozdulat...

Ami összeköti a lelkünket...

 

                                  €$@ß@

Az az egy...

Nem az számít, Ki táncolt...
Hanem, hogy Veletek...

Értetek táncolt.

S ne azt nézd...
Hány férfi ált közétek...
Mert nem tudhatod...
Az az egy...

Mennyit érhet..?

Lehet...
Tizet, százat, ezret...
S az is lehet...

Csak egyetlen egyet.

Bár azt mondják...
"Egy fecske nem csinál nyarat."
De bízzatok benne...
Ez is...
Mint sok egyéb bölcselet...
Talán változik...

S nem lesz mindig igaz..!

            €$@ß@

 

 



A smaragd románca...

 

 

 

Könny leszek a szemedben...

Meghalok az ajkadon...
Szívedben születő...
Égető Fájdalom.
Csodát vártál..?
Az lettem...
Mi a gyengeségedből fakadt...
Lelkedben leomlasztottam...
A felhúzott falakat.
Gyengeség..?
Égető fájdalom..?
Nevem, lelkedbe...
Igazi vérrel, már beírtam.
Nem kell, hogy hívj, írj, szeress...
Minden szívdobbanásodban...
S könnyedben ott vagyok...

Először ott keress..! 

                                €$@ß@

 

Valentin-nap..?

 

 

 

Néhány éve...

Beszivárgott hazánkba e népszokás...
Évünk, egy Februári napján...

Szerelmesek köszöntgetik fel egymást.

Soha sem szerettem...
Mikor naptár szabja ünnepem.
Úgy érzem, tiszta szívből...

Egész évben kimutatom szerelmem.

Jöhet Nekem Valentin-nap...
El is múlhat felőlem.

Szívemnek Ő ne diktáljon...

Aznap mit kell éreznem.
Nem veszek piros szívecskét...
Masnis ajándékdobozt.
Nem kívánok mosolyogva...
Boldog Valentin-napot.

Megölelem Kedvesemet...

Mint az év többi napján.

Szeretem Őt tiszta szívből...

Bármit mutat a naptár.

               €$@ß@

 

 

 



Megtaláltalak...

 

 

 

 

Az ember szüntelen...
Fut...
Lohol...
Szalad.

S míg szíve átalussza...
Ezeréves álmát.

Elméjével űzi azt...
Mint valami vadat...

Az Élet, két part közti...
Ködhomályán át.
Ó, hány gyönyörű álmot...
Űztem eddig Én is..!

S mikor némelyikre...
Utam pora szállt.

Újra kiástam...
Mint valami bálványt...

Számon se tartva...
Bukásuk dús sorát.
Ma már nem ások...

Nem kell régi álom.

Peregjen mindre...
Rozsdás fűzfa-bánat.

Ragyogjon a vén Nap...
Végre új csodákon.

Melyekben Téged...

 

Téged megtaláltalak.

 

 

                  €$@ß@

Ezer illat éget...

 

 

 

Gyere...

Játszd Velem, hogy élünk.

Játsszuk...

Életünk minden percét, önmagáért éljük.

S ha elménk is érzi...

Mily csodás, merni..!

Nem lesz soha senki...

Ki ezt Tőlünk, el tudná majd venni.

Reggel...

Ha bódító csókodtól, vágyódva ébredek.

S ha két szemed tükre...

Könnycseppet rejteget.

Tudni fogom…

Mennyit ér' Benned a szeretet.

Miért ad a szerelmed…

Napról napra szebbeket.

Mikor gyűrött lepedőnkön…

Ott látszik az élet.

Izzadt testünk nyomában…

Ezer illat éget.

Érzem, szerelmes szívem…

Még ezer tettre képes.

Hisz, ha mámorral dobban...

Nem lesz olyan vétek.

Mi elvehetne tőlem...

Addig amíg élek.

€$@ß@

 

18+... De tényleg...

Abbahagyjam..?

Kérded…
Ne..! 

Válaszom rövid, de érted…

S tovább kényezteted érzékeimet.
Nyelved, kezed…
S mindened azért mozdul...

Nekem, s Neked örömet szerezzen.

S’ a pillanatban...
Mikor finom mozdulattal megfogom fejed...
Már érzed ajkaid közt testem "mézédes" nedveit.
Ahogy, lüktetve árad szét. 

Ölelő ajkaid mögött.

Nyelved finom simításával...
Nyújtod még…
Fokozod a kéjt.
Szinte felfalsz...

Csókolsz, ízlelgetsz...

Mindaddig…
Míg testem elcsitul…

S' aztán az élvezetre, könnyű álom vetül...

                                    €$@ß@

 

De ott ám...

 

Higgy Önmagadban...

Is..!
Mert a Bennem vetett bizalom...
Ott született Benned…

Legbelül…

                                €$@ß@

Miért is..?

 

 

 

Észrevetted..?

 

Gyakran olyan apróságokon bosszantjuk fel magunkat...

Amelyekkel nem szabadna  törődnünk.

 

Egyszerűen, el kellene felejtenünk.

 

Itt vagyunk ezen a földön...

 

Csak néhány évtized az Életünk.

 

S mi mégis...

Számtalan visszahozhatatlan órát fecsérelünk el...

Olyan semmiségeken töprengve...

 

Amihez, talán semmi közünk.

 

S különben is...

Egy év múlva már sem mi...

Sem más nem fog emlékezni rá.

 

 

                                        €$@ß@

 

 

 



Hangtalan mesék...

 

 

Kedvesem...
 
Ujjam, édesen ajkadra teszem...
Ne mondj semmit, mert elég a fény...
A szemünkből...
Mi látni enged Téged...
A mozdulatból...
Mellyel Hozzád lépek...
S mikor elérlek...
Ajkad lezárom.
Ajkam, ajkadra teszem...
A hang nem sodor majd el Tőlem...
Tőled.
A szó ne takarjon el Előlem...
Előled.
Most a csend beszél Nekem...
Neked.
Valami kezdődik Életem...
Életed.

                         €$@ß@

                

Nézd... Apa Rólad írt... :)

 

 

 

 

 

 

Ó, ha tudnánk, ha érezhetnék...

Újra meg újra.

 

Mily szívet melengető...

Mikor két pici kéz átkarol..?

 

Nőnek s Férfinak éreznie kell...

Szíve mélyén, valahol.

 

Gyermekünk ölelése, Neki...

Egy rövidke pillanat.

Ahogy átkarolja nyakunk...

Egy tovatűnő mozdulat.
 

De amit az érzés, belőlünk kivált...
Anyának, Apának éreznie kell...
Ő szeretetért kiált.

Ölelj gyakran...

Kéri..?
Követeli..! :)

 

Ölelj...

Míg csak teheted.

Mert, hamarosan felnövök...
Ölelésem másnak adom...

S lehet, vissza is kapom.

De amit Ti adtatok...

S Én adtam cserébe...

 

Azt sohasem feledem...

 

 

                              €$@ß@