Miért viselkednek a férfiak úgy, ahogy?
Teszik föl a kérdést főként a nők - újra meg újra.Aligha van olyan nő, aki ne töltött volna már hosszú órákat a férfilélek elemzésével: milyen is érzelmileg, testileg, szexuálisan, és hogyan lehetne jobban megérteni, jobban kezelni őt.
És bár sok nőnek meggyőződése, hogy jobban érti a férfiakat, mint a férfiak önmagukat, néhány férfivonáson még ők is megütköznek.
Tíz tény, hogy miért olyanok a férfiak, amilyenek.
A harci szellem
Az életben mind a fiúk, mind a lányok születésüktől kezdve rendelkeznek bizonyos energiával, amit érvényesülésre és a környezet feltérképezésére, megváltoztatására fordítanak.
Ezt az energiát a legtöbb férfi másként használja, mint a nők zöme.
Úgy tűnik, hogy a különbségek egy része egyszerűen veleszületett. A nők alapenergiája többnyire a gondoskodás szelleme felé terelődik, a férfié pedig a harci szellem felé.
Ez a harci szellem formálható és irányítható, hiszen eredetileg pusztán nyers energia, amely végtelenül sokféle formába terelhető.
Ez lehet erőszakos és romboló, de lehet igen békés is, ami az életet szolgálja.
Mi az oka annak, hogy a fiúkat versengésre, dominanciára és igazi vagy szimbolikus harcra nevelik?
Először is azt kell megértenünk, hogy a férfiakban meglévő harci szellemet a nevelés úgy alakítja, hogy ez az erő segítse őket sikeresssé válni.
A támadó, versengő, uralkodásra törő szellem békeidőben a munkára és a sikerre irányul.
Az erőszakos idők viszont úgy formálják át ezeket a vonásokat, hogy a férfi képes legyen ölni és életben maradni.
Ez emberemlékezet óta így van.
A régmúlt időkben a férfiak közötti agresszió ritka volt.
Erőszakot kizárólag a törzs védelmében és vadászaton alkalmaztak, de még a vadászatoknál is volt bizonyos spirituális gyakorlat. A zsákmányállatot például csak azután ölték meg, miután megköszönték a szellemeknek és magának az állatnak is, hogy életét adta a vadászok jóléte, életbenmaradása kedvéért.
Ebben az ősi korszakban annyira tisztelték az anyaságot és a nők hozzájárulását a jóléthez, hogy aszerint ítéltek meg minden ember hatalmat, hogy mennyire képes életet teremteni és táplálni.
Ebben a korai civilizációban a férfiak szabadabban kifejezhették szerelmüket, a nők pedig szexualistásukat.
Férfi és nő kölcsönös tiszteletének és egymás kiegészítésének oly sok nyoma lelhető föl az emberi őstörténetben, mely arra utal, hogy ez az egyedüli természetes állapot.
Ez a harmoknikus életmód máig fennmaradhatott volna, ha nem következik be egy nagyon fontos drámai változás.
Ez nemcsak az emberi társadalmat módosította, nemcsak nő és férfi egyenrangu kapcsolatát tette tönkre, hanem katasztrofálisan hatott a férfi önmagával való kapcsolatára is, és olyanná formálta harci szellemét, amilyennek manapság látjuk.
A változás pedig nem egyéb, mint az ERŐSZAK fellépése.
Ezzel eljutottuk a következő tényezőhöz.
folyt.köv.
