Lelkünk, egyé vált...

A szemed a lelked ablaka...
Melyen át kinézel a világra és így szólsz..

Nézz Reám..

De Te találtál, egy hasonlóan nyitott szemű lelket...

Aki szintén szabadon tekint a szemedbe..

Olyan csodálatos dolog történt...
Ami semmilyen más körülmények között nem..

A lelkünk találkozott és összeolvadt...

Mert a lelkünknek nincs határa...
Nincs vége, sem hossza, sem kezdete, sem vége...
Lelkünk, egyé vált...

Összeolvadt, mint csókjainknál a lélegzetünk...

                                           €$@ß@

TE vagy Nekem, maga az örök szerelem...

Mindennap elengedek valakit, vagy valamit a szívemből...

Csak TE maradsz ott, mindig mozdulatlan.

Olyan vagy Nekem mint égen a Sarkcsillag...

Örök és mozdulatlan.

Örök, ebben a kusza, állandóan változó világban...
Változatlan, ebben az állandó változásban.
Ha a lelkem tele van zűrzavarral és káosszal...

Te vagy benne a Rend.

Ha a sötétség bugyraiban járok...
Te vagy az Én lámpásom, egyetlen reményem.

Te úgy fogadtál el, amilyen vagyok...

Te sohasem ítélkezel...
Te soha nem büntetsz...
Tudom, hogy megérted bennem azt is, amit még Én magam sem.

Ha Én vagyok benned a Férfi...

Te vagy bennem a Nő...

Ha Én vagyok a Vágy...

Te vagy a Beteljesülés.

Minden vagy nekem és semmi, de egybevéve az egészet...

Behunyom a szemem és érzem, érzem az érintésed.

Soha senki így nem érintett, mint Te...
Soha senki így nem ölelt, mint Te.

TE vagy Nekem, maga az örök szerelem...

Te vagy az út, a napsugár, a fény.

Te vagy az első és utolsó reményem.

                           €$@ß@

Szívemet adtam, szívedért cserébe...

Ajkamon halk sóhajjal pillék szárnya rebben...

Ahogy Én mondom, nem mondhatja soha senki szebben...

Csak ölelj, ne engedd el a kezem...

S Én halkan súgom, forró szenvedéllyel a neved.

Napsugárral lehelek csókot a szádra...
Hopp!
Itt egy apró harmatcsepp...

Derengő hajnal, édesen kacagó lánya...

Táncoló kis szivárvány, boldog színek karneválja...
Holdfénnyel kergetőznek fényes csillagok...

Nézz rám Királynőm...

Ez mind-mind, Én vagyok.

Ne engedj el, őrizz!

Tovább nem harcolhatok... 
Szívemet adtam, szívedért cserébe...

Szerelmedért, Igaz Szerelmet Adok.

                          €$@ß@

Köszönöm, hogy vagy nekem...

Nehezen találtam Rád, csavarogtam hosszú éveken át.

Valahol mindig várt, egy álom, s egy jég hideg ágy.
Sosem kellett több ennél, nem akartam jobbat, mint ami jár.

De a Te Lelkednél, érzem megnyugvás vár.

Hidd el, ha kell, elmondom százszor...

Köszönöm, hogy vagy nekem.

A legszebb dal sem szólhat másról...

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Veled minden percem szép...

S tudom azt, hogy végleg itt maradok.

Ami volt elmúlt rég.

Köszönöm most jól vagyok.

Nehezen találtam Rád...

De most végre nálad ébredek fel.

Míg érzem benned a vágytól perzselő tüzet...

Nem engedlek el.

Hidd el, ha kell, elmondom százszor...

Köszönöm, hogy vagy nekem.

A legszebb dal sem szólhat másról.

A legszebb dal is Rólad szól.

Veled maradok még, nekem ennyi elég.

Neked érezned kell, Veled Enyém a mindenség.

                           €$@ß@

Érzések...

Az egyik legnagyobb probléma...
Hogy nagyon sok ember elveszítette a kapcsolatot...

Az érzelemvilágával.

Az érzelmek révén...

Értékes kapcsolat áll fenn belső és külső világunk között.

Sajnos azonban hozzászoktunk...
Hogy az érzelmeket is "fogyasszuk",...

Ahelyett, hogy érző lényekként élnénk ebben a világban.

Ennek oka nemritkán az attól való félelem...
Hogy "negatív érzelmeket" éljünk meg.

Nem tudjuk ezeket kezelni...

Hiszen erre senki sem tanítja meg az embert.
De ha merjük vállalni...
Hogy tudatosan érezzük azt, amit érzünk...

Maga az érzés fogja megmutatni az utat.

                                   €$@ß@

Érzések...

Ha félelemből elfojtjuk az érzéseinket...

Lelki fájdalmat érzünk.

Amennyiben hagyjuk, hogy felszínre jöjjenek az érzések...
S teljes mértékben elfogadjuk azokat...

Akkor intenzív, mámorító érzésben lesz részünk.

Az elfojtott érzések elszigetelődéshez...
Szélsőséges esetben a lélek megkeményedéséhez vezetnek.

Pedig épp a lélek köti össze a Nőt a Férfival.

Az érzéseinkre azért van szükség...
Mert végül is belőlük állítjuk elő azt a köteléket...
Amely legbelül összetartja a világunk.
Az elfojtott érzések ugyanúgy hatnak...
Mint a mérgező hulladéktárolók...

Megterhelik az érzelmi életerőnket.

                           €$@ß@

Érzések...

Az érzések olyanok, mint az időjárás, bizonyos ciklusoknak...

S állandó változásoknak vannak alárendelve.

Egy óra, egy nap vagy egy hét alatt...

Az érzelmek széles palettáját éljük át.

Kedvesem...

Magadra ismersz...?

Az érzelmek olyanok, mint a hegyi patak...
Amelynek állandóan változik a folyása.
Mi magunk pedig olyanok vagyunk, mint a kajakosok.
Ha igyekszünk megkapaszkodni...
Érzelmeink patakjának kanyarulataiban vagy szűkületeiben...
Megakadályozzuk... 

Hogy benne legyünk az élet áramlásában.

Ebben az esetben hagyjuk...

Hogy bizonyos részeink visszafejlődjenek...

Egy ötéves gyermek tudati szintjén maradjanak.

Ahelyett hogy észlelnénk az érzelmi változásokat...

S ezáltal érzelmeinket, tudatosan fordítanánk Önmagunkra.

                                                       €$@ß@

Érzések...

Az érzések annak az állandóan változó érzékelésnek a részei...
Hogyan is élünk.

Az élet változást jelent.

Változás nélkül nincs élet.

Nem fagyaszthatjuk be az érzéseinket azt remélve...

Hogy nem sérül emiatt az életképességünk.

Érzelmeink befagyasztása helyett...
Keressük Magunkban a változást...
Azt, ami mindig volt és mindig is lesz és azonosuljunk vele.
Ily módon könnyen elviselhetjük...

Sőt élvezhetjük is, hogy változnak az érzéseink.

                                                                 €$@ß@

Te vagy Én, az Összetartozás titka...

A párkapcsolat..

Valamint az azzal járó örömek és bánatok.
Soha ki nem merülő örök probléma.

Létünk alapja.

A célom, hogy végre Azzal és úgy Élhessem az Életem...

Ahogy, egy Igazi Társsal érdemes.

Mindenki ezt szeretné.
Egy nem működő kapcsolatban...

Bármelyik felet kérdezném is, a válasz ugyanez lenne.

Akkor hogy, hogy nem működik...?
Senki nem úgy választ partnert...

Hogy na, ezzel biztos nem lesz jó...

Ellenkezőleg, vele csodás lesz.

Aztán többnyire hova jutunk.

Van minek a mélyére tekinteni...
Főleg, hogy pont azt vonzod be, akit akarsz.

Pont a Te Lelki Társad.

Aggodalomra semmi ok, mindenkinek van egy Lelki Társa...

Csak meg kell találnia.

Olyan, mint minden más, ahhoz, hogy megtaláld az "Igazit"...

Először Önmagad kell megtalálni.

Ahhoz hogy Te tudj lenni az "Igazi" csak Rád van szükség.
Ahoz, hogy egy kapcsolat jól működjön...

Szintén csak Rád van szükség!

Félszer fél, az csak egy negyed.

Ha a kérdésre TE vagy ÉN?

A válasz az, hogy Te vagy Én.

Az eredmény az összetartozás lesz.

                                          €$@ß@

A tehetetlenség érzése...

Nincs kétségbe ejtőbb, mint a tehetetlenség érzése…

Az utóbbi hónapokban, többször átéltem már ezt az érzést…
A legkülönfélébb érzelmi hatásokat váltották ki belőlem…
Hogy leküzdéséhez, éppen melyik a jobb választás...
Az attól függött…

Milyen lelki állapotban voltam vagy éppen vagyok...

Az adott pillanatban.
Eddig, mindig sikerült…

Még élek!

A legfontosabb, amit megtanultam, ne hagyjam el magam…
Ne veszítsem el a lélekjelenlétem…
Ha valami nehézséggel találom szemben magam.
Lehetőségeimhez képest…
Mindig igyekeztem megtartani...

A kellemes, nyugodt, békés hangulatot…

Mert észrevettem magamon... 

Így sokkal könnyebben jönnek a kreatív ötlet megoldások…

Viszont „sajnos”, időnként előfordul...
Velem is, mint mindenkivel…

Hangsúlyozom, MINDENKIVEL!

S ez nem elítélendő emberi tulajdonság.

Éppen a szitkozódáson keresztül vezet az út, a lelki béke felé.

A szitkozódásnak viszont meg van az a hátránya…
Nem tudhatjuk előre…
Milyen könnyedén, vagy nehezen tudjuk visszatornázni magunkat…
Egy lelkileg kiegyensúlyozott szintre.
Bár a szitkozódás lehet, hogy akkor éppen jól esik…

De a békés, kreatív énünk is "meghal" egy időre!

S ez valójában így van…
Mert ha a szitkozódást megelőzően…
Érzelmi állapotunkra leginkább a remény volt a jellemző…

Akkor valóban "megöljük" a békés, kreatív énünket.

Ám, ha tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztük magunkat…
Akkor a szitkozódással...

Éppen, hogy felélesztjük kreatív, békés énünket.

Mert felszabadulunk a tehetetlenség okozta nyomás alól…
S ebben nincs semmi ellentmondás.

Minden csak nézőpont kérdése.

Szitkozódás helyett a tehetetlenségből...
Általában dühvel, akarattal, lehet kimozdulni.
Ami már egyel jobb szint, de még mindig nem a végső.
Ez is nagymértékben mozgósítja az energiákat.
De ez semmi képen ne legyen folyamatos bosszankodás…

Mert az nem vezet sehová…

Az még mindig azt az érzetet kelti...
Hogy még mindig tehetetlen vagyok.
S hogy mi található a tehetetlenség okozta kétségbeesés érzése…
Valamint a dühöt követő bosszúság között?

Mi miatt lesz a tehetetlenségből düh?

Ami az érzelmi állapotokat illeti...
Még ott lehet a fenyegetettség érzése…
A bűntudat vagy akár az irigység.
De ami még ezeknél az állapotoknál is fontosabb az…

A kettő között ott vagyok Én, a magam választásával…

Ellenállással vagy elutasítással...

Még mélyebbre taszítva magam…
A tehetetlenségbe és a kétségbeesésbe…

Vagy elfogadva...

Az akkor kialakult helyzetet, érzelmi állapotot…
Engedem magam tovább lendülni…
Egy sokkal kellemesebb érzelmi állapotok felé.

Csak, hogy világos és egyértelmű legyen…

A düh, a harag, a bosszúság…
Nem feltétlenül és nem minden esetben jelentik azt…
Hogy éppen elzárjuk a megoldás elől az utat.
Adott esetben nagyon is előfordulhat…
Éppen ezek az érzelmek jelzik azt...

Hogy újra megnyílóban vagyunk.

A düh, a harag és a hozzájuk hasonló...
Negatívnak beállított érzelmi állapotok…

Nem szándékot jelentenek.

Ezek csak jelzik azt...

Mennyire vagyunk nyitottak a megoldás előtt.

Márpedig, ha kezdetben…
Elkeseredettséget, tehetetlenséget...
Vagy bűntudatot éreztünk valamivel kapcsolatban...
Akkor a düh, a harag és a bosszankodás éppen azt jelzi…

Kezdünk jobban megnyílni…

S elindultunk az elfogadás és a kreatív, gyors megoldás felé.

Értelemszerűen…

Ha kezdetben mondjuk...
A lelkesedés, a derűlátás, vagy a remény érzése volt bennünk…
Akkor a borúlátás, csalódottság...
Majd a harag és a düh azt jelzi…
Hogy a "szelep" egyre zárul...
S nem a számunkra megfelelő irányba tartunk.

Az írásom csak arra hívja fel a figyelmet…
Hogy abban a kis résben, ahol alkalmunk nyílik a választásra…
Legyünk éberek, és az érzelmeinkre támaszkodva...
Körültekintően válasszuk meg…

Hogy merre is indulunk tovább.

Ilyen formán, Én a dühöt, a haragot, vagy a bosszankodást…
Csak akkor tekintem kerülő útnak…
Ha előtte kellemesebb érzelmi állapotban voltam.

Ellenkező esetben…

Én inkább az elfogadás és kreatív megoldás felé vezető...

Első lépéseknek tartom ezeket.

S hogy mitől alakul ki bennünk...
A tehetetlenség és az elkeseredettség érzése?

A kialakult helyzettől és Önmagunktól…

A pillanatnyi érzelmi állapotunk elutasításától.

Bármilyen helyzettől!

Az a tapasztalatom…

Nagyon sok Nő és Férfi... 

Nem csak a kellemetlen helyzeteket utasítja el...


De még az őszinte, tiszta, fenntartások nélküli szerelmet is…

Még akkor is ha mindene ezt kívánja…

Királynőm…

Csak annyit kérek…

Légy Jelen a Pillanatban!

Tudatosítsd magadban tested minden rezdülését…

Minden apró érzetét...

S ha felbukkan egy probléma, ne utasítsd el…
Hanem inkább mutass őszinte érdeklődést az irányába.
Leld meg a megoldás megtalálásában az izgalmat.

Mert ott van!


Csak tégy egy próbát!


Megéri!

                         €$@ß@

Aludj...

Míg Én csendes, szavakat gyűjtök Neked...

Aludj.

Míg Én gondolataim összeszedem...
Lelkem is lábujjhegyen jár...

Aludj.

Csendben sugallom vágyaim Feléd...

Olyan jó lenne, most elmerülni benned...
Egy szelíd szédülésben...

Szíved fölött, egy piciny menedékben.

S lélegzetet venni belőled...
Majd hagyni, hogy hallgass belém...

Utána álmaidban elbújva, hozzád simulok...

S újra álmodom, azt az augusztusi délutánt...

Amikor szerelmeddé csókoltál...

Aludj...

                       €$@ß@

Éld az Életed, ahogy helyesnek látod...

Tudod Kedvesem...

Nemet mondani másoknak...

Ez része a felébredésnek, ez gyönyörű.

A felébredés része, hogy úgy éled az életedet...

Ahogy helyesnek találod.

Értsd meg...
Ez nem önzés.
Önzés az, mikor mások azt követelik tőled...

Hogy úgy élj, ahogy Ők helyesnek látják.

Mert ez, az igazi önzés.
Egyáltalán nem önzés, ha úgy éled a saját életed...

Ahogy helyesnek látod.

                              €$@ß@

Újra kezdeném az életet Érted...

Hiányod, több mint testi vágy.

Hiányzik az arcod, a hangod, a szertelenséged...
A vérfagyasztó vesébe látásod...
A váratlanul kimondott igazságod...
Az őszinteséged...

A naivitásod, a rád törő fáradtságod, a félelmed... 

Mikor azt mondod a telefonba, hogy sok a munkád... 
A visszafoghatatlan kacagásod...
A magabiztos tehetséged...
A kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged...

Újra kezdeném az életet Érted.

                             €$@ß@

Nem érdemes mást, csak a Legtöbbet...

Egyszer.
Mindig csak egyszer.

Mindig először, mindig utoljára.

Nem a törvényt keresni.

Szabadnak lenni.

Nem alkalmazkodni.

Elhatározni.

Nem a megszokás.

A váratlan.
A kaland.
A veszély.
A kockázat.
A bátorság...

A küszöbön állni.
Folytonos átlépésben lenni.

Élve meghalni, vagy meghalva élni.

Aki ezt elérte, szabad.

S ha szabad, belátja, nem érdemes mást, csak a Legtöbbet.

                                                     €$@ß@

Soha nem csalódom másban...

 

 

Én soha másban nem csalódom...

 

Csak saját ítéletemben.

 

 

                               €$@ß@

Érints meg...

Megint elment a nap, ahogy mindig szokott.

Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.

Ami félig van kész, az ma félig marad.

Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk.
Itt már tudjuk, milyen.

Rád bízom, merre.

Ne ez a bolygó legyen.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.

Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen...

És kívánj jó éjszakát.
Ki mondja meg, vajon meddig lehet...

Hogy minden nap, mindenhol erős legyek?

A csönd volna jó.

Kicsit könnyebb napok.

Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.

Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen...

És kívánj jó éjszakát.
Elment a nap, ahogy mindig szokott.
De túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.

Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.

A szerelem az élet hatalmas ajándéka...

A Szerelem az élet egyik nagy misztériuma...

Egy hatalmas ajándék..!

Melyből a valódit átélni, csak keveseknek adatik meg.

S Én boldog vagyok, hogy közéjük tartozom…

A szerelemnek sok fajtája van...

De ebből csak Egy az ami Igaz..!

Sokan hiszik úgy, hogy szerelmesek...
De amit átélnek, az csupán birtoklási vagy szexuális vágy...
Fellángolás, érzéki csalódás, hiú ábránd, vad szenvedély.
A képzelet és az érzékek játéka.

Nem a szexuális kielégülésből fakad a szerelem...
A szerelem teszi lehetővé az igazi szexuális kielégülést.

A valódi szerelem mélyről, a lélek legmélyéről jövő...
Kölcsönös ősi misztikus, teremtő erő.
Az önátadás művészete.

Az emberi lélek és a szív műalkotása.

A Szerelem gyengéden odaadó, védelmező, simogató...
Felemelő, magasztos, biztató...

Szárnyakat adó mágikus repülés.

Tisztítótűz, eksztázis, katarzis...
Igazi megsemmisülés.

Két lélek egymásra találása...

Tanulási, ébredési folyamata...
Egymás által jobbá, magasabb rendűvé válása.
Gyönyörű, fénytől ragyogó, harmat tiszta összefonódása...

A Végtelenben, az Örökkévalóságban.

De a szerelem vak.

Amikor egyoldalú...
Amikor csak önámítás...
Amikor elvakít az érzés...
Amikor szépnek és tökéletesnek látjuk a másikat...
Holott számtalan hibája van.

Azt mondják, a szerelem elmúlik...

Tiszteletté, szereteté szelídül.

Nos, ez szerintem nem igaz...

A szerelmet is lehet táplálni, életben tartani.

Sőt kell is...! 

Én is ezt teszem, lassan egy éve...

S élvezem minden pillanatát.

                               €$@ß@

Nem kezdeni, hanem folytatni fogunk valamit...

Kedvesem, észrevetted már…?

Ha közeledben van, "Akit" szívedből szeretsz...

Mintha melegebb lenne, forrna a levegő.
A tárgyak mosolyogni kezdenek, minden ismerős lesz...
Mintha az illat is megváltozna körülötted...
Ha a közeledben van, aki számodra kedves.

Ez az összetéveszthetetlen, jelenlét érzet...

Amikor meghitté varázsolódik körülötted minden...

Na, ez a szerelem biztos jele.

Minél valódibb Benned a szerelem...
Annál távolabbra hat térben és időben.
Ha szerelemmel Rád gondolok, megjelenik nálad az üzenetem...

Mert ha igazán szeretsz, akkor előbb-utóbb, Rám találsz...

Egyszerűen azért, mert össze vagy hangolódva Velem.
Ennek az összekapcsoltságnak a legrejtélyesebb része...
Amikor először találkoztunk az életben...

S bizonyosak voltunk benne, hogy "Ismerjük Egymást."

Nem először láttalak…
S Te nem először láttál...
Mintha, nem most bukkantunk volna fel először...

Hanem visszajöttünk, s most itt vagyunk megint.

Előző életek pillanatai ezek.
Minél éberebb a lélek, annál bizonyosabb benne...

Itt most nem kezdeni, hanem folytatni fogunk valamit...

                                   €$@ß@

Álmodj velem...

Álmodni hívlak most... Gyere, álmodj Velem...
Csak hunyd le két szemed, és fogd meg lágyan kezem.

Rugaszkodj el bátran... Lelked könnyű, pihe...
S vágyad elég erős... Hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez... Mi, nem kell már, hogy fájjon...
Jövő reményihez... Hol kétség, sose bántson.

Nincsen mitől félned... Álom még, csak álom...
Minden, mi körülvesz... Szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak... Mert Én is álmodom...
Veled szállok... Képzeletből kovácsolt szárnyakon.

Míg az otthon érzés... Fel nem támad Bennem...
Vidáman harsogva... Ilyennek kell lennem!

Álom, még csak álom... A Tied, az Enyém...
Ölelő karjait... Hívón tárja felém...

Míg káprázat fényében, tündökölve ragyog...
Gyere, álmodj Velem... Mert a Tiéd vagyok.

                        €$@ß@

A múlt már nem kísért...

Belülről indult, s átfutott rajtam egy édes reszketés...

Lüktetett, ahogy elárasztott valami furcsa szédülés.

Néztelek, míg szemlesütve mondtad... 

A múlt már nem kísért.

De tudom, Te is Azt érezted, mikor a kezünk összeért.

                                               €$@ß@