A "mindig szépre váró" reggeli ébredés…

Ma, egy kicsit csendesebb lett minden, a fákon a levelek friss nesze…
A madarak hangja szomorúbb lett...
Más stílust váltott, egy szerelmes Veszprémi éneke.
Ma, egy kicsit minden céltalan lett…

A "mindig szépre váró" reggeli ébredés…

Egyszerre a csillagokat figyelni, hisz Te is ezeket nézed…
Az esti szél tenyerébe temetni arcom, mert a hűvösét Te is érzed.
Ma, egy kicsit minden megfakult…

Fölöttem, könnyes szemmel bámult, közömbös csillagok…

Sápadt és gyorsan tűnő telihold, alig fényesebbek a nappalok…
Ma, megint nem volt kedvük tündökölni.

Mert Te megint tétovázol, s még mindig nem vagy itt.

Tudom, nem ezen múlik...
De mondd, mennyi versemnek kell még megszületni...

Amíg nem leszel végre, végleg itt..?

                                                     €$@ß@

Ez, Szerelem... "A" Szerelem...

Amikor a Te szíved és az Én szívem rádöbbent, hogy Együtt..!

Amikor rájöttünk, hogy Benned is, Bennem is van egy  különálló...

De mégis összetartozó, széttéphetetlenül közös Élet...

S már csak ettől ver a szívünk...

Na ez "A" Szerelem.

                                              €$@ß@

Megtörve..? Nem..! Megkönnyebbülve...

É 47.1067950 - K 17.8761860

Egy Veszprémi, Gyönyörű múltra visszatekinthető Német cég…

Amit, egy Nagyszerű Vezető tett ismertté és elismertté.

Ahová az emberek, a fegyelem ellenére is örömmel mentek be, nap, mint nap…
Egy EMBER, aki emberséges volt…

MINDIG..!

20 éven keresztül…
Ebből a húsz évből 16 évig Én is érezhettem…
A nyugalom és a Béke szigete…

Volt..!

Pedig, Én is szereztem Nála, néhány feketepontot…

De még is az volt..!

Mára, minden megváltozott…
Új seprű, jól seper…

De biztos, jól seper..?

Megfélemlítés, megfigyelés, besúgás…
Soroljam még..?

Undor..!

S vannak emberek, akik erre kaphatók...
Emberek..?

Szégyenkezve írom le ezt a szót..!

Mára egy olyan céggé változott…
Ahová a dolgozók utálnak bejárni…
Sosem tudhatod, ki, miért áll a hátad mögött...
Irigykedve nézik azt, aki távozik…
Aki mer távozni…

Még akkor is, ha küldik…

Neki, már nem kell rettegnie…
A másnap reggeltől…

Csak nehogy nyolc után megcsörrenjen a telefon…

Akkor, Én magam hívtam fel azt a telefont, mielőtt megcsörrent volna...

Egy bizonyos telefon…

Mert, akkor menni kell..!
Mindenki megsiratja…

De csak a múltat, s nem a jelent..!

Az nem érdemel könnyeket…

Legfeljebb megvetést..!

                                                  €$@ß@

Ne szomorkodj... Inkább mosolyogj...

Most kell, hogy megfontolt légy, törekedj arra, hogy bátor légy…
Félelmeid felejtsd el, légy lankadatlan…

Engedd, hogy éreztessem, Nekem mennyire pótolhatatlan.
Mosolyogj, mosolyogj…

Ne várj hamis vigaszt, hitegetést, inkább simogasd szíved melegével a gyengét…
Segíts, ha hívnak, de fogadd el a segítséget…

Engem ne tagadj meg, hisz mindenkinek kell egy támasz.
Mosolyogj, mosolyogj…

Most nevess akkor is ha nem kérnek, bocsásd meg, mit ellened elkövettek…
Hallgasd a sirámkozót, vigasztald az arra rászorulót…

S értékeld egy kicsit, hogy itt vagyok Neked, a szívem csak Érted él…
Mosolyogj, mosolyogj…

Most mondd ki, Szeretlek, s ha mondod, arcom simítsd meg…
Mert a Most az Most van, soha vissza nem tér…

Ki érzi, ki tudja, Életünk gyertyája, vajon meddig ég még…
Mosolyogj, mosolyogj…

                                      €$@ß@

Gyönyörű lesz a világ...

"Gyönyörű világról" énekel a nyári szellő, jól ismert hangok… Hallgatom.

Éjjel, megint emlékeimmel lesz dolgom, tudom ma sem alhatom.
Bűbájos emlék, édes álom száll át szerelmes lelkemen…

S egy feledhetetlen, csodás hang énekli sírva... Szerelem.

Előttem állsz, fehér ruhában felém nyújtod hivogatón kezed.
S míg rajongva átölellek… Halkan füledbe súgom...

Én most is úgy szeretlek, mint ahogy egy éve már, minden pillanatban szeretlek.

                                            €$@ß@

A Végtelen ölelő karjaiban…

Tiszta lelkemmel érek Hozzád…
Szívemmel szívedbe festve, éltető álmokat.

A mélykék égboltot Eléd terítve…
Lábaid elé hintve, milliónyi csillagot.

Egy könnyem cseppje, ragyog vissza szemeidben…
Ígérve halkan, reménnyel teli boldogabb, holnapot.

Ismerős arcok mosolya jelzi, szerelmes szívünknek…
Az ég felé nyúló kezeinkkel, elértük együtt a Napot.

Isteni áldás ez, igen, hisz Általad ajándékot adott…
Olyat, mit eddig más, csak álmaiban láthatott.

Benned, Engem ringat szívedben…
Míg Én Veled, s Érted élek minden pillanatot.

                                   €$@ß@

Az igazi hűtlenség a lélekben születik...

Egy éve, még mit sem sejtettem arról...
Milyen különös, milyen különösen sérülékeny virág a hűség.

Hogy hűnek lenni ugyanúgy, mint szeretni, nem csak akarat kérdése.

Mint ahogy a virág sem akar, nem akar elhervadni...

De, ha eljön az idő mégis elhervad, ha nem szakítják le, akkor is elhervad.

A hűség se szeretne, hűtlenné lenni...

Ha egyfolytában fogják kezét, ha lépést se tesz, akkor sem lehet megóvni.

Mert az igazi hűtlenség, ugyanúgy, mint az igazi szeretet...

A lélekében születik.

                                            €$@ß@

A világ, így boldogabb...

Királynőm...

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot...
S észrevennéd az igazán fontos dolgokat.

Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág...
S hogy a hóesés is melegséget áraszt, mert így a világ boldogabb.

Szeretném, ha Velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad...
Mert így nincs az a szív, mely megszakad.

Szeretném, ha látnád, a vak ember is láthat csodás dolgokat...
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat.

Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat...
Melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

S végül szeretném, hogy egyszer ráncok borítanák arcunkat...
Azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.

                                             €$@ß@

A hűség rabságában...

Mi a hűség, s mit várunk attól, akit szeretünk..?

Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen?

S ha a hűség rabságában, nem lehet boldog...
Szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk..?
S ha, nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük...

Van-e jogunk követelni bármit is, hűséget vagy áldozatot..?

                                             €$@ß@

A szerelem, az ember végső menedéke...

A szerelem, nem ösvény a napsütötte réten, nem nyári csönd a szilvafák között...
A szerelem, szirtek, szélteperte völgyek, s a szivárvány, mely hozzád költözött.

A szerelem, egymásban arcunk keresése visszacsengő szavak fények és homály...
A szerelem, az ember végső menedéke, a legbelülre rejtett tartomány.
 

                                              €$@ß@

Édes fájdalom...

Az ajkadat akarom, kéjesen harapom minden kis zegzugát…
Kéred… Súgjak a füledbe valami esztelen buját.

Hogy sóhajom is halljad…
S Te még jobban akarjad az édes fájdalmat.

Ahogy körmeid hátamat szántja...
Görcsösen kezedbe simul, felajzott férfi vágyam.

Pilláid simítják állam, ahogy lázasan keresem vállad…
Ereidbe váj fogam a nyakadon, kéjt csókolok forró ajkadon.

Csuklód táncol csupasz derekamon, s Én Tiéden érzem a karom...
Meztelen tarkód kísérti szemem, szánkázik szemérmed felett a kezem.

Mögéd fordulva, Te Hangtalan borulsz elém…
Kezem hajadba markol, testem az öledbe vadul táncol.

Szorosan Rád hajolok, fojtogat remegésem…
Bőrödre foltokat fest meztelenségem.

Ahogy elmerülök Benned, vonaglásom vár gyönyörödre…
Sikoltva könyörögsz… Beljebb, beljebb…

Vagy legyen némaságod kulcsa a nyelvem.

                                               €$@ß@

Domino day... Van folytatás...

Amikor lágyan átöleltelek, szívem a szívedben dobogott…
Ahogy Rám nevettél, a nap ezer fénysugara Bennem ragyogott.

Átjárta szerelmem, a tested minden rejtett zugát…
Két karomban érzted, az éden csodás varázsát.

Szívedben kinyílt, száz és száz rózsaszál…
Csak nekem pompázott, ontotta édes illatát.

S Én élvezettel kortyolgattam, e gyöngyöző nektárt...
Mint szorgos méh, bejártam tested minden táját.

Hosszasan elidőztem, két lankás völgyeden...
Forró édes csókjaimmal, finoman kényeztettem.

A szíved egyre hevesebben, vadul kalapált...
Tested az izzó vágy, őrülten járta át.

Ahogy az ajkam, egyre lentebb érintette tested...
A vágy, a buja-szenvedély vadul elveszejtett.

S Te, csak Nekem  suttogtad…
Édes Istenem… De csodás Veled..!

                                               €$@ß@

" 8 "

Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől...

Az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít...

A hazug ember és a sánta kutya esete, meg a hasonlók.
De sajnos néha muszáj hazudni.

Azért hazudunk Magunknak, mert az igazság nagyon fáj.

Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni...
A hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem.
De tudjátok, mitől igaz az igazság..?
 
Hogy fáj...
 
Van, hogy Nekünk, s van, hogy másnak...
 
De sokkal jobb egyszer fájdalmat okozni, mint kétségek között tartani a másikat...
 
 

                                                   €$@ß@

 

Ne tétovázz..!

A merészség növeli a bátorságot...

A tétovázás a félelmet!

                       €$@ß@

Hitemet, senki sem győzheti le...

Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit...

Hiszünk valamiben..!

Erősebbnek érezzük magunkat a világnál...

S olyan derűs nyugalom száll meg minket...
Amely abból a bizonyosságból fakad...

Hogy hitünket, semmi sem győzheti le.

Ez a különös erő teszi...

Hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben.

S amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől.

                                                     €$@ß@

Nekem adod, amit senki se láthat...

A földön az utak hátán, az égen a szelek szárnyán...

Ha tűz van, az épp elég, mindig úton a Szívedért.

Ha kérnéd, megmutatnám...
Ha tudnád, Én is tudnám, hogy a végtelen mennyit ér.

Nem haragszom semmiért.

Minden alkalommal, egyre jobban félsz...

Nekem meg egyre jobban kellesz, minél távolabbra érsz.

Néha fogsz és a magasba viszel...
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer kis darabra hulljak...
De aztán, újra összegyúrsz...
Újra össze gyúrnak...

Nekem adod, amit senki se láthat...

S a szívemben a képek, színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak...
De nem szerelmek...

Rólunk megfestett képek..!

Mert Szerelmem, csak egy van...

S az Te Magad vagy...

                                                 €$@ß@

A szerelem művészete...

Művészet a szerelem..?

Sokan úgy vélik, hogy a szerelem a véletlen műve…
Ami felbukkan az ember életében, ha szerencséje van.
Ám ha a szerelem művészet…

Akkor ismerni kell az egyetlen, de mindennél fontosabb összefüggést…

S készen állni, hogy mindent megtegyek, ami a fenntartásához szükséges.
A legtöbb embert a szerelemnek csupán egy része érdekli…
Az, amelyet Ő kap.

Azt akarja, hogy csak Őt szeressék..!

S alig törődik azzal, vajon Ő maga képes-e szeretetet adni.
Nem szabad azt hinni, hogy nincs mit tanulni…
Hiszen a szerelem nem az egyén képességeitől…

Hanem a szerelemmel szeretett személyétől függ.

Téves elgondolás azt hinni, ha rátalálok az Igazi Páromra…
Akkor a szerelem-szeretet magától jön.

A szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok…

S mindig az adással kezdődik..!

Ez a szerelemből fakadó szeretet legnagyobb titka...

                                                       €$@ß@

 
 

Akkor vagy igazán erős, ha gyenge is tudsz lenni...

Kedvesem...

Mindig a gyengeségedre hivatkozol...

De Én tudom, hihetetlen sok erő lakozik benned...

Egy Nő akkor igazán erős, ha gyenge is tud lenni...

Amin az elmúlt időben átmentünk megerősített és nem elgyengített...

Különben nem tartanánk ott, ahol valójában tartunk... 

Benned a gyengeség mellett jelen van egy csodálatosan érzéki gyengédség...

Ami erőt adott és megerősített a hitünkben...

Maradj is a külvilágnak törékeny, gyenge Nő...

S a Benned lakozó határtalan erőt, tartogasd a megfelelő pillanatra...

                                                       €$@ß@

Gyönyörű lesz a világ...

http://www.youtube.com/watch?v=pbSJoCotgTk&feature=player_embedded

Te vagy az ki átölelt, ki ha féltett Rám figyelt....
Te vagy az ki végre Rám talált.

De a múlt még fogva tart, napfény hoz zivatart...
S titkaidnak árnyán messze szállsz.

Most végre látom, Érted túl közel van a távol...
Oda indulok és könnyek közt, majd a szívemből kiáltom.

Várj.

Gyönyörű lesz a világ, csak még egy percre várj.

Új nap vár...

Gyönyörű lesz a világ, csak még egy percre várj.

Új nap vár...

Te vagy az ki Bennem élt, ki ha féltett elkísért...
Te vagy az ki végre Rám talált.

Álmodoztunk oly sokat, kergettünk álmokat, úgy vigyáztál Rám...
Ma messze jársz.

Várj az a múlt, most Rólunk szól az éj...
De miért szállnál egyedül..?

Hisz Veled újra útra indulnék, hát várj...

Domino day...

Kezdhetném így is...

"19.-e van, egyeseknek szerencsétlen, többeknek, mint mi is, szerencsés."

Úgy vártuk ezt a napot...

Mint egy éve az "Őrült Vágy" című Blogomban ahogyan leírtam...

S úgy is alakult...

Úgy indultunk, mint egy éve, 8 óra körül...
Egymást követve haladtunk...
De most nem volt egyedül... 
Miután magára maradt...
Fehérváron egy áruház parkolójában letettük az autóját...
Majd, az Enyémmel mentünk tovább...
S itt most be is fejezem a történetem...

A többi már csak Ránk tartozik...

                                                 €$@ß@