Minden Veled töltött pillanat, ajándék...

Kedvesem...

Nekünk, az Egymásnak ajándékozott pillanatokkal kell törödnünk...
Az órák, a percek, a mindig rohanó idő, majd törödik magával.

                                   €$@ß@

A szerelem, amely belőlünk fakad...

Milyen hamar belemerültünk a díszletek felállítgatásába...
De közben nem feledkethetünk meg arról...

Ami kapcsolatunk, gyémánt értékű lényege..!

Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk...
Hogyan szerettünk, jól csináltuk-e..?

Milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt..?

                                              €$@ß@

Jöjj Velem...

Egy augusztusi napon érkeztem, s megfogtam kezed...

Szemeidbe nézve azt mondtam.. 
Jöjj Velem..!

Jöjj Velem, s megmutatom, valóban ki vagy...

Megmutattam, hogy fényt szülhet az alkonyat.
Sötét mélyből, égbe vezetlek...
Fel a végtelenbe...
Ahol csillagok táncolnak, ahol szól az égi zene... 
Te csak ragyogsz...

S érzem, csillag lehetek Én is, ha Veled vagyok.

Eltűnő nappal érkeztem, s megfogtam kezed...
Ki vagy?

Honnan jöttél Királynőm..?

Kérdezem...
Mit mondanak szemeid nekem?

Csak néztél Rám, vad táncot keltve szívemben.

Némán szóltam hozzád, szemeim Rád szegezve...
Lágy szellő vagyok, ki elvisz innen a fellegekbe...
Esti fuvallat, ki simogat, s mindig, csak becéz Téged...

Aki boldogságot hoz, ha szomorú a szíved.

Elviszlek messzire, de csak ha önként tartasz Velem...
Fogd a kezem, a Te kezed, már Én sem engedem.
Így megyünk az álmaink felé, ami meseszép...

Ketten, mindig együtt, ragyogó csillagként.

                                                                   €$@ß@

Az Én világom...

Azt mondják, csak egy világ létezik, hogy nincs több világ...

Ez, akár igaz is lehet...

Vagy mégsem..? 

Mindenkinek van egy saját világa, egy egész, saját világa...
Az osztásnál kinek kisebb, kinek nagyobb jutott.
Akié a nagyobb rész, azé a nagyobb felelősség.

Az Én világom annyi, amennyit a szemem, a szívem befogad...

Benne is vagyok, kívül is vagyok...
Alakítom, és néha passzív szemlélődöt játszom. 
Mindenki az Én világomba tartozik...
Akit szeretek, s akit nem...
Aki engem szeret, s aki nem.
Közömbösek is vannak a világomban, jók is, rosszak is.
Olyanok ők, mint egy sziget lakói...
Én vagyok a sziget, ők pedig a lakók.
Ha egyszer elmegyek...

Többé senki nem fogja őket olyannak látni, mint mikor itt jártam.

Az a világ megszűnik létezni.
Egy olyan világ szűnik meg, amilyennek Én látom a világot.
Ha innen elmúlok, eggyel kevesebb világ lesz a világon...

S Rajtam múlik, hogy hiány lesz Mögöttem...

Vagy több lesz a világ Nélkülem.

Mert majd akkor, Velem is egy világ múlik el.
  

                                                           €$@ß@

Hiányzol...

Hiányod mindenhova követ, beszélek hozzá, de nem felel...

Megérinteném, de a nincs neki teste, így szája sincs, hogy megcsókolhatnám...

Mégis mindig itt érzem a közelemben...

Ott van a gondolataim mögött.
Nem akar elszakadni tőlem...

Nem hagyja, hogy végképp egyedül maradjak.

Hűséges Hozzám...

Kitart mellettem, amíg csal élek.

                                                  €$@ß@

Ott, legbelül...

Mögötted vonaglik a csend, éhes ujjaim bőrödbe égnek...
Nincs eleje a végnek, s már vége sincs...

Végtelen utakra térnek csókjaim.

Gyengéden sodródnak Rád feszült karjaim...

Combjaidba ékelődve, forrongva dőlök lágy habjaidba.

Elcsukló hangomra, legszebb éneked hevül.
Erdőddé válok, lelkeddé...

Vágyaddá, ott...

Legbelül...

                                               €$@ß@

A "mindig szépre váró" reggeli ébredés…

Ma, egy kicsit csendesebb lett minden, a fákon a levelek friss nesze…
A madarak hangja szomorúbb lett...
Más stílust váltott, egy szerelmes Veszprémi éneke.
Ma, egy kicsit minden céltalan lett…

A "mindig szépre váró" reggeli ébredés…

Egyszerre a csillagokat figyelni, hisz Te is ezeket nézed…
Az esti szél tenyerébe temetni arcom, mert a hűvösét Te is érzed.
Ma, egy kicsit minden megfakult…

Fölöttem, könnyes szemmel bámult, közömbös csillagok…

Sápadt és gyorsan tűnő telihold, alig fényesebbek a nappalok…
Ma, megint nem volt kedvük tündökölni.

Mert Te megint tétovázol, s még mindig nem vagy itt.

Tudom, nem ezen múlik...
De mondd, mennyi versemnek kell még megszületni...

Amíg nem leszel végre, végleg itt..?

                                                     €$@ß@

Ez, Szerelem... "A" Szerelem...

Amikor a Te szíved és az Én szívem rádöbbent, hogy Együtt..!

Amikor rájöttünk, hogy Benned is, Bennem is van egy  különálló...

De mégis összetartozó, széttéphetetlenül közös Élet...

S már csak ettől ver a szívünk...

Na ez "A" Szerelem.

                                              €$@ß@

Megtörve..? Nem..! Megkönnyebbülve...

É 47.1067950 - K 17.8761860

Egy Veszprémi, Gyönyörű múltra visszatekinthető Német cég…

Amit, egy Nagyszerű Vezető tett ismertté és elismertté.

Ahová az emberek, a fegyelem ellenére is örömmel mentek be, nap, mint nap…
Egy EMBER, aki emberséges volt…

MINDIG..!

20 éven keresztül…
Ebből a húsz évből 16 évig Én is érezhettem…
A nyugalom és a Béke szigete…

Volt..!

Pedig, Én is szereztem Nála, néhány feketepontot…

De még is az volt..!

Mára, minden megváltozott…
Új seprű, jól seper…

De biztos, jól seper..?

Megfélemlítés, megfigyelés, besúgás…
Soroljam még..?

Undor..!

S vannak emberek, akik erre kaphatók...
Emberek..?

Szégyenkezve írom le ezt a szót..!

Mára egy olyan céggé változott…
Ahová a dolgozók utálnak bejárni…
Sosem tudhatod, ki, miért áll a hátad mögött...
Irigykedve nézik azt, aki távozik…
Aki mer távozni…

Még akkor is, ha küldik…

Neki, már nem kell rettegnie…
A másnap reggeltől…

Csak nehogy nyolc után megcsörrenjen a telefon…

Akkor, Én magam hívtam fel azt a telefont, mielőtt megcsörrent volna...

Egy bizonyos telefon…

Mert, akkor menni kell..!
Mindenki megsiratja…

De csak a múltat, s nem a jelent..!

Az nem érdemel könnyeket…

Legfeljebb megvetést..!

                                                  €$@ß@

Ne szomorkodj... Inkább mosolyogj...

Most kell, hogy megfontolt légy, törekedj arra, hogy bátor légy…
Félelmeid felejtsd el, légy lankadatlan…

Engedd, hogy éreztessem, Nekem mennyire pótolhatatlan.
Mosolyogj, mosolyogj…

Ne várj hamis vigaszt, hitegetést, inkább simogasd szíved melegével a gyengét…
Segíts, ha hívnak, de fogadd el a segítséget…

Engem ne tagadj meg, hisz mindenkinek kell egy támasz.
Mosolyogj, mosolyogj…

Most nevess akkor is ha nem kérnek, bocsásd meg, mit ellened elkövettek…
Hallgasd a sirámkozót, vigasztald az arra rászorulót…

S értékeld egy kicsit, hogy itt vagyok Neked, a szívem csak Érted él…
Mosolyogj, mosolyogj…

Most mondd ki, Szeretlek, s ha mondod, arcom simítsd meg…
Mert a Most az Most van, soha vissza nem tér…

Ki érzi, ki tudja, Életünk gyertyája, vajon meddig ég még…
Mosolyogj, mosolyogj…

                                      €$@ß@

Gyönyörű lesz a világ...

"Gyönyörű világról" énekel a nyári szellő, jól ismert hangok… Hallgatom.

Éjjel, megint emlékeimmel lesz dolgom, tudom ma sem alhatom.
Bűbájos emlék, édes álom száll át szerelmes lelkemen…

S egy feledhetetlen, csodás hang énekli sírva... Szerelem.

Előttem állsz, fehér ruhában felém nyújtod hivogatón kezed.
S míg rajongva átölellek… Halkan füledbe súgom...

Én most is úgy szeretlek, mint ahogy egy éve már, minden pillanatban szeretlek.

                                            €$@ß@

A Végtelen ölelő karjaiban…

Tiszta lelkemmel érek Hozzád…
Szívemmel szívedbe festve, éltető álmokat.

A mélykék égboltot Eléd terítve…
Lábaid elé hintve, milliónyi csillagot.

Egy könnyem cseppje, ragyog vissza szemeidben…
Ígérve halkan, reménnyel teli boldogabb, holnapot.

Ismerős arcok mosolya jelzi, szerelmes szívünknek…
Az ég felé nyúló kezeinkkel, elértük együtt a Napot.

Isteni áldás ez, igen, hisz Általad ajándékot adott…
Olyat, mit eddig más, csak álmaiban láthatott.

Benned, Engem ringat szívedben…
Míg Én Veled, s Érted élek minden pillanatot.

                                   €$@ß@

Az igazi hűtlenség a lélekben születik...

Egy éve, még mit sem sejtettem arról...
Milyen különös, milyen különösen sérülékeny virág a hűség.

Hogy hűnek lenni ugyanúgy, mint szeretni, nem csak akarat kérdése.

Mint ahogy a virág sem akar, nem akar elhervadni...

De, ha eljön az idő mégis elhervad, ha nem szakítják le, akkor is elhervad.

A hűség se szeretne, hűtlenné lenni...

Ha egyfolytában fogják kezét, ha lépést se tesz, akkor sem lehet megóvni.

Mert az igazi hűtlenség, ugyanúgy, mint az igazi szeretet...

A lélekében születik.

                                            €$@ß@

A világ, így boldogabb...

Királynőm...

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot...
S észrevennéd az igazán fontos dolgokat.

Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág...
S hogy a hóesés is melegséget áraszt, mert így a világ boldogabb.

Szeretném, ha Velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad...
Mert így nincs az a szív, mely megszakad.

Szeretném, ha látnád, a vak ember is láthat csodás dolgokat...
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat.

Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat...
Melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

S végül szeretném, hogy egyszer ráncok borítanák arcunkat...
Azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.

                                             €$@ß@

A hűség rabságában...

Mi a hűség, s mit várunk attól, akit szeretünk..?

Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen?

S ha a hűség rabságában, nem lehet boldog...
Szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk..?
S ha, nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük...

Van-e jogunk követelni bármit is, hűséget vagy áldozatot..?

                                             €$@ß@

A szerelem, az ember végső menedéke...

A szerelem, nem ösvény a napsütötte réten, nem nyári csönd a szilvafák között...
A szerelem, szirtek, szélteperte völgyek, s a szivárvány, mely hozzád költözött.

A szerelem, egymásban arcunk keresése visszacsengő szavak fények és homály...
A szerelem, az ember végső menedéke, a legbelülre rejtett tartomány.
 

                                              €$@ß@

Édes fájdalom...

Az ajkadat akarom, kéjesen harapom minden kis zegzugát…
Kéred… Súgjak a füledbe valami esztelen buját.

Hogy sóhajom is halljad…
S Te még jobban akarjad az édes fájdalmat.

Ahogy körmeid hátamat szántja...
Görcsösen kezedbe simul, felajzott férfi vágyam.

Pilláid simítják állam, ahogy lázasan keresem vállad…
Ereidbe váj fogam a nyakadon, kéjt csókolok forró ajkadon.

Csuklód táncol csupasz derekamon, s Én Tiéden érzem a karom...
Meztelen tarkód kísérti szemem, szánkázik szemérmed felett a kezem.

Mögéd fordulva, Te Hangtalan borulsz elém…
Kezem hajadba markol, testem az öledbe vadul táncol.

Szorosan Rád hajolok, fojtogat remegésem…
Bőrödre foltokat fest meztelenségem.

Ahogy elmerülök Benned, vonaglásom vár gyönyörödre…
Sikoltva könyörögsz… Beljebb, beljebb…

Vagy legyen némaságod kulcsa a nyelvem.

                                               €$@ß@

Domino day... Van folytatás...

Amikor lágyan átöleltelek, szívem a szívedben dobogott…
Ahogy Rám nevettél, a nap ezer fénysugara Bennem ragyogott.

Átjárta szerelmem, a tested minden rejtett zugát…
Két karomban érzted, az éden csodás varázsát.

Szívedben kinyílt, száz és száz rózsaszál…
Csak nekem pompázott, ontotta édes illatát.

S Én élvezettel kortyolgattam, e gyöngyöző nektárt...
Mint szorgos méh, bejártam tested minden táját.

Hosszasan elidőztem, két lankás völgyeden...
Forró édes csókjaimmal, finoman kényeztettem.

A szíved egyre hevesebben, vadul kalapált...
Tested az izzó vágy, őrülten járta át.

Ahogy az ajkam, egyre lentebb érintette tested...
A vágy, a buja-szenvedély vadul elveszejtett.

S Te, csak Nekem  suttogtad…
Édes Istenem… De csodás Veled..!

                                               €$@ß@

" 8 "

Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől...

Az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít...

A hazug ember és a sánta kutya esete, meg a hasonlók.
De sajnos néha muszáj hazudni.

Azért hazudunk Magunknak, mert az igazság nagyon fáj.

Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni...
A hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem.
De tudjátok, mitől igaz az igazság..?
 
Hogy fáj...
 
Van, hogy Nekünk, s van, hogy másnak...
 
De sokkal jobb egyszer fájdalmat okozni, mint kétségek között tartani a másikat...
 
 

                                                   €$@ß@

 

Ne tétovázz..!

A merészség növeli a bátorságot...

A tétovázás a félelmet!

                       €$@ß@