Vagy-vagy...

Sikeres akarsz lenni, vagy boldog...?

Boldog vagyok, mert azzal élek, akit szeretek...

Nem adtam el a lelkem se a Pénz Istenének, se a Politika Ördögének.
Boldog vagyok, mert szabadon élek, szabadon döntök.

Olyan munkát végzek, amelyben jól érzem Magam...

Annyit dolgozom, amennyi még jólesik...
Annyit alszom, amennyit a szervezetem követel.
Nem ugrálok másoknak...

S látom a munkaidőm végét.

Boldog vagyok, mert nem irigylem a gazdagok sikerét.
Elhatároztam és tudatosan vállaltam a vagy-vagy kérdést...

El tudtam dönteni, hogy jól akarok élni, vagy jó életet akarok élni.

                                                 €$@ß@

Tudom, hogy igazak... Tudom, hogy szépek...

Vannak gondolataim, melyeket Magamban...
Vagy a Blog piszkozatai között őrzök.
Nem azért, mert nem igazak...
Vagy szégyellnem kellene őket.

Mindössze azért, mert még nem érkezett el az idejük.

Szeretném, ha más is ismerné őket, de nem lehet.
Még nem lehet.

Feszítenek, kitörni vágynak, de uralkodom felettük.

Még nem engedhetem szabadjára őket.
Tudom, hogy igazak...
Tudom, hogy szépek...

S tudom, hogy a valóságról szólnak.

Egy későbbi valóságról.

Akkor kell kimondanom őket.

                               €$@ß@

Éld az Életed...

Ne foglalkozz azzal, amit mások mondanak vagy gondolnak Rólad.

Csak és csak is így élheted, a Saját Életed.

                                       €$@ß@

Mindig lesz új a nap alatt...

Amíg egy ember is akad, aki szívéből szeret…
Ne mondja senki, hogy nincs értelme az életnek.

Rohanhatnak feletted, azok a gyönyörű évek…
Csak Ő Melletted legyen, s érezd melegét kezének.

Érte még fáradtan is, érdemes reggel felkelni…
Mert van kinek, azt az illatozó kávét az ágyába vinni.

De ha mégis, magányossá változik a sorsod…
Ha a gondot, mint kéretlen terhet egyedül hordod.

Meglásd, nem csak nehézséget, de erőt is ad hozzá az élet…
De csak akkor, ha megtalálod mindenben a szépet.

Látod, a nap Rád is ugyan úgy süt, mint másra…
Arra ne is gondolj, hogy itt az idő az elmúlásra.

Nem csak a palettán van fekete és fehér…
Ez a két élettelen szín, mint a mulandóság, mindenkit elér.

Mint ahogy nincs tűz, mely örökké lobogna…
Ne hidd azt, hogy fényét más világok felé ontja.

Lásd folyó sincs, mely örökre megmarad…
Van, ami miattunk, de előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs és nem is volt olyan érzelem, mely örökké él…
A harag is érzelem, hidd el, idővel megbékél.

Mint ahogy, nincs az a szerelem, ami el nem vetél…
A gyűlöletet is, elkoptatja a szél.

Öröm, melyet nem fagyaszt jéggé a tél…
Bánat, melyből nem űz gúnyt a remény.

A fényünk egyszer kialszik, de a sötétség sem örök…
Élet és halál, lásd ők is csak eszközök.

Mert mindig is volt és lesz változás…
Ő az egyetlen, mely mindig tombol szüntelen.

Ami meg nem alkuszik soha, hiába hiszi a sok ostoba…
Minden, mi létezik, örökre úgy marad.

Mert bármit is teszünk ellene, mindig lesz új a nap alatt.

                             €$@ß@

Szeress szenvedéllyel…

Szeress szenvedéllyel…

Minden bizonnyal több fájdalomban lesz általa részed, mint örömben.
De Mi mégsem akarunk, lemondani erről az élményről.

Mert aki sose szeretett igazán, az nem is fogja megtudni, mi az Élet.

                                        €$@ß@

Nézlek, érezlek, átérezlek...

Figyelj Kedvesem...

Mikor Rád tekintek, nem csak Rád tekintek.
Ott van körülöttünk a világ, mi közben ott vagyok melletted Én.

Nem csak nézlek, érezlek, átérezlek.

Te ott vagy, egy képzeletbeli kör közepén.
Milyennek látom a világot..?
Olyannak, amit Te sugárzol a világ felé.

Ragyogj, s akkor a világot Én is ragyogni látom...

Mert ha felhő takar el, akkor számomra is sötét lesz.
Van, hogy féltelek a világtól...

Mert Te a világot, magadban hordod.

Ha csak Engem látnál, Engem hordoznál Magadban...
Akkor azt sugároznád, ami belőlem árad...

Örökké ragyognál.

                                    €$@ß@

Néha félre kell dobni a büszkeségünket...

Átlátszó gondolatok...

Ahogy múlik az idő, már nem fontos, hogy mi, miért történt...

A dolgok egyszerűen csak voltak, és kész.

Egy idő után, már nem érdekes, hogy ki volt a hibás...
Nem elemezhetünk ki mindent százszor...
Ami megtörtént...
Ki miatt..?
Miért..?
S hogyan alakultak igy a dolgok..?

Tudod Kedvesem...

Néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a kérdéseket...
Hisz rég elvesztette a jelentőségét.

Néha félre kell dobni a büszkeségünket...

Belátni, hogy mindketten hibásak voltunk és megtanulni kimondani...

Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy és leszel.

                                            €$@ß@

Szólj és Veled megyek...

Átlátszó gondolatok...

Ha egyszer még is úgy érzed, hogy ki akarsz sétálni az életemből...

Szólj és Veled megyek.

                                €$@ß@

Míg világ a világ...

Átlátszó gondolatok...

Milyen is lehet az igazi szeretet..?

Olyan talán, ami mindent megbocsát..?
Vagy talán az igaz szeretet nem hagyja magára a rosszat..?
Próbál javítani rajta..?

Nem, hiszem..!

Az igaz szeretet nem megbocsátja a rosszat...
Nem kitart fájdalom árán is a rossz mellett...
Nem javítani akar rajta.

Az igaz szeretet a rosszat is megszereti, mert ahhoz a másikhoz tartozik.

Hiába látja az egész világ rossznak, keserűnek...

Neki akkor is a legjobb marad, míg világ a világ.

                                           €$@ß@

Egy pillanatra, megáll a szív...

Ha megtaláljuk a keresett kincset, az hatalmas öröm.

De sokkal nagyobb boldogság keresés nélkül, váratlanul rátalálni.

Rég látni vágyott tájakra utazni, nagy boldogság...
De mikor váratlanul tárul szemünk elé a csoda...

Akkor földbe gyökerezik a lábunk.

Olyankor az ember megdörzsöli a szemét...
Még meg is csípi magát, ébren van, vagy csak álmodik..?

Erről a szépségről eddig senki nem mesélt.

Azt hiszem, a várt csoda, amire készül az ember, ami elé megy...
Az kicsit mindig csalódást hoz, mert a képzelet többet remél.

Felkészülten várakozni a szerelemre, az gyönyörűséges lehet.

De ha olyankor jön, amikor a képzelet nem fest róla képet...
Amikor nem remél, akkor földbe gyökerezik a lábunk...

S egy pillanatra, megáll a szívünk.

Mert váratlanul jött, nagyon megbecsüljük...
Óvjuk, dédelgetjük, nehogy tovaszálljon...
Mint a mesébe illő táj látványa.
S mert bár nem számítottunk rá, megkaptuk...

Csodássá tette az életünk.

Megváltoztatott mindent.

                                   €$@ß@

Melletted ébredni...

Jó néha sötétben a Holdat nézni...

Hosszan egy távoli csillagot idézni. 

Jó néha fázni, semmin elmélázni...

Tavaszi esőben olykor bőrig ázni.

Jó néha magamat csak úgy elnevetni...

Sírni ha fáj, s a félelemtől remegni.

Olyan jó élni, érezni, szeretni...

De mindennél jobb, szeretve ébredni.

                                       €$@ß@

Ölelni Téged örökké...

Talán ez, azaz érzés, amit nem szabad szégyellni…
Szerelmes vagyok…

Te vagy a mindenem, akár helyes, akár nem…

S talán, Neked is Én vagyok a mindened.
Szeretlek.
Egyek vagyunk, s ez ellen nem lehet mit tenni…
Nem is akarnék.

Csak ölelni Téged örökké.

Veled akarok lenni ma, holnap és egész életemben.
Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen.

Mert ez a szerelem, egész életünkre szól.

                                                    €$@ß@

Álmodj Királylány...

Kedvesem...

Gondolkodtál már azon...
Milyen érzés lehet az, ha valaki olyan érint meg...

Aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál...

Hozzád ér, Te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van..?
Mert Én tudom milyen érzés ez...
Ezért is érzek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy amikor csak tehetem...

Hozzád érjek.

                                €$@ß@ 

A többit, úgy is tudod...

Jó reggelt Kedvesem...

Mikor reggel kinyitod a szemeid...
Álmos tekinteteddel bűvölöd a kávés poharad...
S az elhatározást tett követi, hogy felhívj...

Nevezz a nevemen...

Beszélj Velem könnyed hangon, ahogy mindig is beszéltél...
Nevess úgy, ahogy önfeledt pillanataidban nevetsz...

Mosolyogva gondolj Rám...

Emlegesd fel a Nevem a nap minden órájában.
Ne árnyékolja be semmi a hangulatod, amikor szóba kerülök.
Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Az hogy nem látják Rajtad, még nem jelenti azt, hogy nem kell Rám gondolnod.

Várj Rám, itt vagyok a közeledben...

Egészen közel...

A többit, úgy is tudod...

                                       €$@ß@

Mindenek felett...

Ismerek egy erdőt egy hegyet...
Egy utcát egy teret.

Ismerek egy házat s benne egy szobát...
Egy nyikorgó ajtót egy reccsenő padlót.

Ismerem a kettőnk közötti csendet...
Azt az illatos bőröd , s azt a gyengéd kezed.

Ismerem az álmunk, melyben elmerülünk...
A vágyunk, mitől megszépülünk.

Ismerem a lélegzetvételed, a (rövid) ébredésed...
S Nekem, ez mindennél többet jelent.

                             €$@ß@

A bölcsőnktől a koporsónkig...

Időt kell szakítanunk a boldogságra...

Különben utazásunk csak egy száguldás lesz egy gyorsforgalmi úton...
A bölcsőnktől a koporsónkig.

Pedig van bőven parkolóhely a nap alatt.

                                                   €$@ß@

A hatodik napon... Nőnapon..!

Mit is nyújthatnék, ezen a Rólad, Rólatok szóló napon, Nőnapon...

Fogadjátok sok Szeretettel...

Bennem lakoztál, paraZitám voltál, oldalamon csüngve lüktettél, észrevétlen.

Vártalak...
Kitépett testemből a Mindenség Atyja.
Gyúrt és dagasztott...

Nem pihent, míg bordámból, Nőmmé alkotott.

Felemelte csípőd, belé harapott, majd felhördült ijedten...
Eredj innen szajha..!
A földhöz csapott.

De csorgott már száján, mit az imént kóstolt...

Felemelt, simogatott újra...
Tökéletes pőrén bocsátott az útra.

Már vártad, hogy ébredjek, ott álltál védtelen.

Magányom enyhítőn, húsommá váltál.
Küldött a Teremtő... 

Belém bújtál, kitöltöttél, bűnbe vétlenül vittél...

Kérges tenyerem szántja a tested, vágyam enyhítőn...

Életem lettél...

                                  €$@ß@

A többi nem érdekel...

Én már megértettem..!

Nem az a fontos, hogy az elsők, legyünk...
Hanem, hogy az Egyetlenek.

                                            €$@ß@

Oda lettünk elrendelve..?

Szoktál néha képeket nézegetni magadról, s meglátni egy idegent a háttérben..?
Ez elgondolkodtató...

Vajon hány idegennek vannak képei Rólad s Rólam. 

Hány és hány ember életének és mennyi pillanatának lettünk részesei..?
Részeseivé váltunk életüknek, mikor valóra vált az álmaik..?
Vagy ott voltunk, mikor az álmaik elvesztek..?
Próbáltunk belekerülni a képbe..?

Vagy eleve oda lettünk elrendelve..?

Vagy csak meglepetésszerűen ért minket..?
Csak gondolj bele...

Úgy lettünk életüknek része, hogy lehet, nem is tudtunk róla.

                                        €$@ß@

Mindennek ára van...

A boldogságot nem adják ingyen.
Mert ha így lenne, mindenki csak vigyorogna.

                                     €$@ß@