Kedvesemnek...

Nekem, olyan vagy, mint a nap.

Akárhányszor feltűnsz, boldoggá teszel.

                     €$@ß@

Boldog Karácsonyt...

Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom...
Amint azok káprázatos, gyönyörű alakokat rajzolnak ki...

Olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek.

Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc.
A Te arcod...

Boldog Karácsonyt Kedvesem...

                                        €$@ß@

Egyetlen egy szál..!

Képzeld csak el, milyen lenne…
Ha az életünk nem lenne más…

Mint egy szál rózsa élete.

Egyetlen egy szálé..!

De ha jobban belegondolsz, pontoson ilyen.

Nekünk kell eldöntenünk…

A szépségét s az illatát élvezzük…

Vagy a tövisei miatt aggódunk…

                         €$@ß@

Neked érez, hisz és lát...

Hunyd be a szemed, míg éled az álmod…
Ne azzal törődj, mit mondanak mások.

Abban Te lélegzel, érzel és látsz…
Magadnak választottad, amit választottál.

Egy villanás az élet, ha boldogtalan vagy…
Apró örömökkel teheted boldoggá azt.

Érezd a fényt, akár a sötét éjben...
A boldogságot is, ebben a küzdelmes létben.

Találd meg a szikrát a bóbiskoló tűzben...
A Neked nyíló virágot a kiszáradt mezőben.

Halgass a lelkedre... Neked érez, hisz és lát...
Így lesz minden percedből, örökkévalóság.
 

                                €$@ß@

Egy évesek lettünk...

 

 Írhattam volna Én is…
 De a Kedvesem ajándékozott meg ezekkel a sorokkal.

"Sosem voltam az a típus, aki csak úgy odaveti, hogy...
 Szeretlek.

Mert nekem ez a legnagyobb dolog a világon.

Ezért amikor rájöttem, hogy Beléd szerettem...
Ez egyfajta csoda volt a számomra.
Minden elővigyázatosságom és fenntartásom elszállt akkor..
Amikor a szemedbe néztem.

Mert láttam, hogy ez egy életre szól.

Néha még most sem hiszem el...
Mennyire szerencsés voltam, amikor Rád találtam.

Te vagy mindaz, amire vágytam...

S amit sosem reméltem, hogy megtalálhatom.
Amikor átöleljük egymást, nem akarlak elengedni...
Mert tudom a szívemben...

Sehol a világon nem tudnék Hozzád hasonlót találni.

A boldogságod számomra minden...
Mert tudom...

Soha, de soha nem fogom még egyszer ezt érezni."

                                    Zit@

Diótörő...

Olyan vagy, mint a dióhéj...
Míg nem a megfelelő időben akartalak felnyitni...

Addig az majd lehetetlen volt.

De amikor már megértél...

Csak jó helyen kellett Hozzád érnem és könnyedén kinyíltál.

                                          €$@ß@

365 nap...

Egy év elteltével...

Talán mondanom se kell...

Még nem történt Velem, Hozzád fogható.

                                                €$@ß@

Számít..?

Nem számít minek látszunk...

A lényeget a szívünk rejti.

                                                     €$@ß@

Vigyázz minden szóra...

Vigyázok minden szóra, mit ígérek Kedvesem…
Van, hogy sír a tollam, míg írom versemet.

Mi túlcsordul belőlem, egyre hevesebben…
Szívemben jajszó nélkül, míg hullajtod könnyedet.

Vigyázok minden szóra, azt is mit nem mondok…
Maradék szemérmem némasága ez.

Görcsös gomolyba hullámzik velőmben…
Belülről rágva, mélyen megsebez.

Vigyázok minden szóra, mit kimondok félénken…
Könnyen eltévedhet, mint anyátlan kisgyerek.

Céltalan bolyongva, elárvul féltében…
Halk vágyamba bújva, mindenütt Téged keres.

Vigyázok minden szóra, mit könnyedén elejtek…
Mégis kong, mert üres, akár a csengő érc.

Néha hasztalan születik, mit hamar elfelejtesz…
S csak belém vájja körmét, mielőtt ködbe vész.

                               €$@ß@

Minden kézre szükségünk van...

Emberi méltóságunk nem azon méretik le...
Hányan vannak körülöttünk, amikor sikeresek vagyunk...
Hanem azon, hogy nem feledkezünk-e meg a kezekről...

Melyeket akkor nyújtottak felénk, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá.

                                          €$@ß@

Lehetnél, lettél...

Lehetnél víz, mely szememből távozva ajkamat csókolja…
De földemmé váltál, melybe boldogan eresztem gyökerem.

S lehetnél szél, mely könnytől fénylő arcom simítja…
De csapadékom lettél, mitől újra virágba borult szívem udvara.

S porrá váltottál minden karót, mi eddig vérző húsomat nyeste.

                                                €$@ß@

Benned...

Téged szeretni, annyit jelent…

Egyedül gyönyörködöm, egy olyan csodában…

Ami, a körülöttünk élők számára, többnyire láthatatlan...
S akadnak olyanok is akiknek mind a mai napig érthetetlen.

                              €$@ß@

Kivel, kivel..? Hát Veled..!

Goethe idézetét…
Számtalan variációban lehet fellelni az interneten…

Így vettem Én is a bátorságot…

Még ha jelen esetben, nem is annyira kis mértékben…
De saját szájízem szerint változtatni rajta.

Az életem egy angolkeringő, Mit eltáncolok a sírig...
Sorsom csupán attól függ, Kivel táncolom végig.

                                   €$@ß@

Mit magunkból alkotunk, Kedvesem...

Van egy hely, hol a lelkiismeret önnönmagával méretik…
Itt... Most... Velem.

Nincs verseimnél szebb szobám, Szavaimnál melegebb karom...
Test, mi hervadna boldogan.

Keress magadban, s ne félj, zuhanni késő már nekünk…
Nincs több elveszíthető életünk.

S ha volna, mi bátrabban megcáfolhatóbb...
Mi benne létezünk.

Ne törjön hát arcodra kétség, mikor a tornyok talpra állnak…
Mert ha égig érnek is, játékai a magasságnak.

Virradjon hát fölénk bármilyen világ…
Törvényei meg nem gyalázzák ezt a harmóniát.

Mert nincs a versnél szebb hazánk...
Mert benne szabad a képzelet.

                                €$@ß@

A legszebb vallomás...

      

         



Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár...
Hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán.
Millió féltve őrzött érzés, szomorú szivem legmélyén hever...
Mert sosem mondtam el.

Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron...
Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán, a legszebb vallomás.

Mennyi dal és mennyi féltett gondolat...
Nem maradt Csak széttépett papirdarab.
De titkom megőrzöm minden áron...
Mig legalább nem jön majd egy apró jel, hogy bátran mondjam el.

Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron...
Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán, a legszebb vallomás.

Ezentúl Én vigyázok Rád, a karjaidban töltök minden éjszakát...
S mstantól ha úgy kell, ha akarod ezerszer mondom el.

Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron...
Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán, a legszebb vallomás.

Te vagy aki kell, Rád vágyom Te vagy, aki kell minden áron...
Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán a legszebb vallomás.

Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom...
De ez az ami tán a legszebb vallomás.

Mondtam már..? Éld az Életed..!

Amikor végre a múltad, elszakad majd végleg Tőled...

Engedd, hadd menjen...

Aztán mássz le abból a toronyból...

S kezdd el végre élni az életed hátralevő részét...

Méghozzá boldogan.

                                       €$@ß@

Idövel leszakad rólunk...

Észrevetted már..?

A körülöttünk lévö emberek többsége...
Olyan mint a kedvenc farmerunk.

Akármennyire is szeretjük, idövel leszakad rólunk.

                                        €$@ß@

Hogy az lehessen, aki...

Az igazi szeretet...

Érdek nélkül vállalt feladat.

Amikor teret teremtek Neked, hogy az lehessen, aki...

                                 €$@ß@

Igen..?

Szerintetek... 

Az együtt töltött, múlandó percek kötik össze lelkeinket egymással..?

Vagy az együtt eltöltött idő, felejthetetlen emlékei..?

                                   €$@ß@

Az ember tragédiája...

Mennyire is szereti, szeretheti egymást két ember..?

Lehet ezt igazán valamivel mérni..?
Szerintem lehet..!
Még pedig, egész pontosan úgy...

Mennyire vagyunk képesek egymás hibáit megbocsátani.

S ha valamelyikünk erre nem képes...
Bármilyen fájdalmas is...

Az elsősorban a megbocsátani nem tudó tragédiája.
  

                                    €$@ß@