Tőlem, Neked...

 

 

 

A naplemente, Nekem mindig gyönyörű...

De valamiért, mégis olyankor a legszebb...
Mikor szabálytalan felhők borítják az eget.
Mert csak így tárul elém az a sok szín...

Melyből egy álmodozó versei születnek.

                    €$@ß@

Még mindig bennem élsz...

 

 

Még mindig bennem él…

Az a pillanat...

 

Mikor nem tudtam Melletted csak úgy elmenni...

 

Képtelen voltam rá…

Megláttalak, s egyszerűen csak éreztem...

 

Közöm van Hozzád.

 

Nem tudtam a hogyant...

Csak éreztem...

 

Hozzám tartozol, bele az életembe.

 

Nem kellett keresnem a pillanatot...

Jött az magától.

 

Beszáguldott az életembe, s szebbé tette azt.

 

Érte éltem, s élek...

Azokért a percekért...

 

Amikor valami megmozdul.

 

Olyankor minden más.

Nem csak hittem, hogy vannak csodák...

De, be is bizonyosodott, hogy léteznek.

Amikor a Véletlen...

Egyetlen pillanatban találkozott a Sorssal...

Akkor az a pillanat...

 

Képes volt teljesen megváltoztatni és felülírni az életem..

 

S a Tiéd is.

 

                      €$@ß@

 



Egyfolytában...

 

 

 

 

Mi volt Benned...

Olyan mulatságosan, megvesztegetően, lefegyverzően jelentéktelen...
Amire rögtön oda kellett figyelnem...
Az érdekes, szép, hangos és rikító nők között..?

Valami volt Benned...

Valami szótlan és sugárzó.
Rádpillantva...
Egyszerre megértettem...
Eddig didergtem...
De most már elég odaülni melléd....
S már nem fázom.
Igaz...
Nem perzsel különösebb forróság a környezetedben...
Nem lángolsz...
De melegítesz...
Mint egy cserépkályha...
Mely tél elején illatos fahasábok lángjától langyosodott át...
S csendesen parázslik tavaszig.
Ezért melléd ültem...
Különösebb remények vagy igények nélkül...

S Te azóta is melegítesz...

                             €$@ß@

 

 

 



Mert Te Én vagyok...

 

 

 

 

Ha van lelkünk, az a szerelmünkből van…

Amit nem halványít az idő…

S nem tép szét a halál…

Mindig is kerestelek…

Tudtam, egyszer majd velem leszel…

Mert ismertelek…

Hiszen Te…

Én vagyok…

 

                             €$@ß@

A Teremtés, Éva szemszögéből...

Édeni történet...

Egy napon az Édennek nevezett kertben...
Így szólt Éva az Úrhoz...

Uram...

Gondban vagyok...

Tudom, miként teremtettél s ajándékoztál meg...

E gyönyörű kerttel...

Eme csodás állatsereglettel...

Még azzal a mocskos kígyóval...

De ennek ellenére, nem vagyok boldog.
Miért Éva..?

Szól a hang fentről.
Uram...

Egyedül vagyok...

S elegem van már az almából is.
Ebben az esetben Éva...

Tudok egy megoldást.

Megteremtem neked a Férfit.
Mi az a Férfi..?
E teremtményt tökéletlenre teremtem, számtalan hibával...

Hazudni és csalni fog...

Hiú lesz és dicsekvő.

Nagyobb és erősebb Nálad...

Igaz, örömmel fog vadászni és ölni.

Viszont, vicces látványt fog nyújtani, ha izgalomba jön.....

Na de mivel panaszkodsz...

A kedvedért úgy fogom megalkotni,hogy...
Kielégítse testi szükségleteidet.

Igaz, kissé bolondos lesz...
S számtalan felesleges dolgokkal fog foglalkozni...

Úgy, mint a birkózás, s különböző labdajátékok.
De ne aggódj miatta...

Nem lesz egy briliáns elme...
Nem úgy, mint Mi...

Szüksége lesz a tanácsaidra...

S neked fő feladatod...
Helyes irányba terelni gondolatait.
Szuper..!
Mondta Éva...

S ironikusan felhúzta a szemöldökét...
De hol itt a gubanc, Uram..?
Ahogy mondtam...
Beképzelt lesz, arrogáns, léha és egoista.

Tehát el kell hitetned vele...
Őt teremtettem először.

Ne feledd...
Ez a Mi titkunk marad...

Tudod...

Köztünk...

Nők között..!

                              €$@ß@

Nem csak ígéret...

 

Az eljegyzés, a házasságra való ígéret...

A házasság előszobájának is tekinthető.
Régebben fontosabb szerepe volt...
Manapság kevésbé meghatározó a jelentősége.

Eljegyzés nélkül is lehet házasságra lépni...

De a felkészülés...
Az egymás komolyabb megismerését szolgáló időszak...

Sok esetben igen hasznosnak bizonyulhat.

Az eljegyzési szertartás keretében...
A jegyesek általában jegyajándékot adnak egymásnak.
Ezek különfélék lehetnek...
Okirat, ajándék, gyűrű.
Leggyakrabban vagy jegygyűrűt adnak egymásnak...
Ami általában kettő darab egyforma...

Nemesfémből készült karikagyűrű...

De néhány esetben csak a férfi ad gyűrűt a nőnek.
Ez a hagyomány az angolszász kultúrkörből ered...
Az ilyen gyűrű általában ékkövet tartalmaz...
S kísérőgyűrűnek hívják.

                         €$@ß@

 

 



Mint megannyi...

 

Egy-egy jól megfogalmazott gondolat...

Néha többet ér, mint megannyi könyv.
Az érzés miközben szétárad benned...

Megtermékenyít, eggyé válik veled, segít élni.

Egyszerre csak azt veszed észre...

Jobban megismered önmagad, a társad...

S talán az életed is.

                                        €$@ß@

A Nő illata...

 

 

Millió és millió illat száll naponta szerte a világon...
S ezen tengernyi illat közül választhat egy Nő...
Amivel beborítva...
Még vonzóbbá teheti lényét.

Bár egy Igazi Nő illat nélkül is tökéletes...

Mégis, megtalálja azt az egyet, amely pontosan hozzá illik.
S valahogy azt is megérzi...

Ezt az illatot bizony szeretni fogja a férfi is.

A férfi, akinek fontos Ő...
Aki Őt szereti.

Mert ez a férfi, a harmóniát látja meg benne.

Test és lélek...
Szépség és intelligencia...
Mosoly és hang csodálatos egységét.
Amihez ez az illat tartozik.
Ami éppen olyan, mint Ő...

Az Ő egyéniségéhez illő.

Mint a mosolya, a hangja...
A gondolatai, az érzései...
Kopogó léptei, a ruhája...
Amelyekről bárhol, bármikor felismeri...

A Kedvest...

S az illata...
Amely ízléséről árulkodik...
Arról a kellemes Nőről, akit az illatfelhő magában rejteget.
S a férfi tudja, kit rejt az-az illat.
A Nőt.

Az Igazit.

 

                                        €$@ß@

Ősibb, mint a hit vagy a szerelem...

 

 

 

 

 

Észrevettétek..?

Ma már ritkán szeretünk egy fát, egy virágot, egy állatot.

Pedig ha Ti is jobban belegondolnátok...
Ez a féle szeretet...
Ősibb, mint a hit vagy a szerelem.

Sajnálni egy szomjazó, vagy öregedő fát...

Végignézni lassú pusztulását és a halálát...

Szívszorító.

Néha egy kutyust vagy egy macskát is úgy gyászolunk...
Mint a gyerekünket.
Titokzatos rokonság ez...
Nem az ember és természet rokonsága...

Hanem az élet rokonsága minden Létezővel.

Egyek lennénk..?
Talán igen. 
A meséknek van igazuk...

A fáknak lelkük van.

A kutyák pedig nagy tanítómestereink lehetnének.
Sokat tanulhatunk tőlük.
Bizonyos keleti felfogások szerint...
Egy-egy guru, kutyának születik a tanítványa mellé...

Azért, hogy megtanítsa Őt a szeretetre.

Ott baktat mellette szótlanul, bölcsen, vagy koldul vele az utcán.
Elvárja, hogy az gondozza, időt áldozzon rá.

Néha többet, mint egy gyerekre.

Cserébe hűséges, és feltétlen szeretetet ad.
Egy kutya ritkán ábrándul ki a gazdájából azért, mert az megrúgta.
Szomorú miatta, néha bűntudatos...
De nem azért, mert rossz fát tett a tűzre...

Hanem azért, mert a gazdája ilyen hitvány és ostoba.

Gonosz ember kutyája, ritkán lesz gonosz.
Legfeljebb harapós...
Azt is inkább önvédelemből.
De a legtöbb kutyus...

Jó.

Olykor valóban bölcs is...
Egy nagy lélek.
A vakvezetők például ilyenek.

Néha egy négylábú több dologra tanít...

Mint egy egyetemi professzor.

S ha látod, hogy egy Nő nem jól bánik a virágokkal...

Nem ápolja őket...
Ha észreveszed, hogy nem szereti az állatokat...
S közönyösen bámul egy lihegő kutyusra...

Ne vedd el feleségül.

Előbb-utóbb kiderül, hogy nem tud szeretni.
Nem működik az a legbensőbb összetartozás-élménye...

Ami tartósan összeköthet vele.

Csiszolatlan gyémánt...

 

Alázat..?
Szerénység..?
S, hogy elkerült az erénység..?
Ezeken...

Még mindig csak mosolyogok.

Fejjel a falnak rontottam...
Valamit mindig elrontottam...

De a hibáim az Enyémek.

Nem Én voltam...
Kit, kikerült az igenlés...
A fejbólintás...
A kitérés.

Más lettem..?

Lehet.
De nem idegen...
Nem holmi összeszokott nyúl...
Köztetek az ólban.
Bennem is nyomot hagy az ostorsuhintás...
Nem mindig kőkemény...
Mind, ki...

Csiszolatlan gyémánt.

Bár...
Még mindig lobbanok...
Nem méricskélek.
Egészen...

Tele pohárral adom énem.

S ha Én is telt pohárral kapok...
Kinek-kinek a magáét adom.
Tehetetlen gőgöm egoista fajta...

Ki mindenért a mindent akarja.

                           €$@ß@

 

 



Mert Nők vagytok...

 

 

 

 

Nők...

Vannak napok, amikor megtörtök...
Vannak sebeitek, amiket óvtok...

Vannak álmaitok...

Reményeitek...

Amik éltetnek.

Érhetnek Bennetek csalódások...
Amik elbizonytalaníthatnak...
De van szívetek...
Amit sosem veszítenétek el.

Angyalok vagytok egy ördögi világban...

De ha kell, az ördöggel is cimboráltok.
Van egy csodálatos képességetek...

A Női megérzés...

Ami sokszor segítségetekre siet...
Van kisugárzásotok, büszkeségetek...
S van bennetek egy belső erő...
Ami mindig tovább visz...

Mert Nők vagytok...

                         €$@ß@

 

 



Én, Én vagyok...

 

 

 

Ruhád az éj sötétje, bele szőve alkony fénye...
Smaragd románca, belopva szemed íriszébe...
Tekintetedben a visszapillantó búcsúzó nap...
Hajadban font sárga pitypang...
Gondolatod ringatózó fűágy...

Lelked magasba szálló szabad madár...

A valóság ébred szempilládon...
Pillantásod elillanó tarka álom...
Angyal mosoly kerekedő ajkadon...
Éned álomképe, fantáziámban ragyog.
Ez is Te vagy...
Míg Én...
Én vagyok...

S az is maradok...

€$@ß@

Meglátni benned...

 

 

 

Mint minden szenvedéllyel átitatott megnyilvánulásunk…

Úgy egy csók is annyira egyszerű dolog…

Sokaknak szinte már fel sem tűnik.
De ha jobban szemügyre vesszük…
Megláthatná mindenki…

Minden csóknak megvan a maga sajátos jelentése.

A művészet nem a csókolózásban rejlik...
Hanem, hogy meg tudjuk fejteni a jelentést.

A Csók…

Minden embere számára másfajta jelentés tartalommal bír.
Mert nincs két egyforma csók.
A jelentőségét csak az tudja értékelni…
Aki a csókot adja…

S aki a csókot a másikban meglátja.

Csókolózni mindenki tud…
Vagy idővel…
Ha sokat gyakorolja…
Főleg ha van kivel…
Akkor megtanulja.
Hiszen a csók aktusa mióta világ a világ...
Semmit sem változott.
Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását…
Egy feleség mélységes megbánását…
Lehet jelképe az anyai szeretet növekvő aggodalmának…
De legfőképp…

Egy szerelmes szív lángoló szenvedélyének.

De akármit is akarunk kifejezni vele…
Egy alapvető emberi szükségletet tükröz...

A Társunkhoz való kötődés igényét.

S ez a vágy olyan elemi erejű…
Legbelül mindig megdöbbenünk…

Mikor az akit elhalmozunk vele, mégsem érti ezt meg..!

                             €$@ß@

Orange...

 

 

 

 

 



Apróságok jelentik az életet...
 
Zagyván összekeverve bennünk.
Egy festmény lényegét sem a rajta szereplő alakok alkotják...
Hanem a vonalak hajlása. s a színek kevert árnyalata.
A világ színeit és fényeit láthatjuk a szemünkkel.

De e színek és fények...

Igazából...

Csak a szívünkben kelnek életre.

Narancssárga...
Leírva egészen másképp hat...
Mint a szemeink tükrében...
Csak egy szín lenne a palettán..?

Vagy "A" szín...?

Egy szín, ami csillapítja a lobbanékonyságot...
Bátorítja a becsületességet a jóságot.
Elősegíti az önuralmat...
Támogatja a kitartást igénylő erőfeszítéseket.

Ez a szín rendkívül pozitívan hat a kezdeményezőkészségre...

Felébreszti az érzékeket...
Jó közérzetet és jó kedvet teremt.
A buddhizmusban a megvilágosodás fénye...
Míg más vallásokban...
A szeretet kinyilatkoztatása...
A boldogság megfestője.

Ez a szín a lelkesedők színe...

Tökéletes választás a depresszió és a pesszimizmus ellen.
Nyugalmat, örömöt, optimizmust vált ki az emberekből.
A nyitottság az életkedv az önbizalom színe...

Fiatalság árad belőle.

Egy narancssárgába öltözött Nő számára...
Fontos a fantázia szabad szárnyalása a kreativitás.
Ezt a színt viselve szavak nélkül is...
Ünnepelteted az életet.

Ez a szín számos szituációban pozitív jelentést hordoz...

Azonban jelenthet könnyelműséget és felszínességet is.
 

                          €$@ß@

Szép...

 

 

Kire vagy mire utalhattak e szavunk megalkotói..?
Szép...

Eredetileg Nőt jelentett...

S ami benne a lényeg, az bizony meg is maradt.
Szép az, ami nem több, mint az a magnetikus vonzalom...

Ami egy kívánatos Nő lénye.

A szépségében, mind a mai napig...
Ha valaki megérinti...

Elemi erotikus láng csap fel.

A férfit megsemmisítő tehetetlenség...

A Nő szépségében megnyilatkozó csodával szemben.

                        €$@ß@

Azok az átkozott Nők... :)

 

 

 

Ó azok a vállak...

Ha most tényleg nyár lenne...
S nem csak a naptárra...
Na meg erre a grafikára tekintve hinném ezt el...
Akkor...
De minek is ragozom tovább azt...
Amit inkább látni, érezni kell... 

Egy Nő válla.

Hát igen...
Akárhogy is nézem...

Minden misztérium határvidéke.

S az a nyak...
Mert ha igazán együtt él a vállal...
Ugyanolyan titokzatos...
Mint maga a határváros.
A Senki földje.

Egy igazi élettel teli hullámzó csatamező...
A lélek és a test között.
 

                        €$@ß@

 

 

 



Én..? Én..!

 

Igen...
Mindenki változik...
Így, Én is.

Nem vagyok olyan kedves, mint amilyen voltam..?

Lehet...

Talán mert nem akarom hogy átgyalogoljatok rajtam.

Eddig sem bíztam meg mindenkiben...
S ezután sem fogom mindenkinek elmondani a titkaimat.
Mert sajnos még így is sok a kamu mosoly...

Ami mögött kétszínű embereket találok.

Megváltoztam..?
De meg ám...
Mert rájöttem...

Az egyetlen Ember akire számíthatok...

Az saját magam.

                                      €$@ß@

 

 



Esős délután...

 

Megint egy esővel áztatott nap...

Régebben, nem szerettem az esős napokat...
De mostanság, ez valamiért megváltozott...

Van benne valami burkolt érzékiség...

Az esőcseppeken átszűrődő fények mögött megbúvó sejtelmes báj...
Az a nedves melegség...
A síkos úttest...

Csupa-csupa erotika...

Szobáink ablakai az esőfüggöny mögött...
Az esőhöz öltözött Nők...
Mert az eső öltöztet...
Ő is csak egy divatdiktátor...
Vízhatlan köpenyeivel, kalapjaival...
Divatosnál-divatosabb csizmáival, esernyőivel... 
S az a titokzatos sietés.
Észrevettétek már...

Esőben a város egészen más...

Mintha az egész város,  temérdek lakosával...
Fiatalokkal, idősekkel...
Nyomorultakkal és szerencsésekkel...
Tudna...
Valamilyen rejtett találkáról...

Az öröm csillog a szemeikben...

Mélyen a köd s az esőfelhők mögött...
Melegség, játékosság, elrejtőzés...

Testi-lelki cinkosság...

Névtelenül...
Házszáma és telefonszám nélkül...
Bizalmasan, kedvesen...
Céltalanul...
Mint egy könnyű szerelem.
Pedig nem több ez az egész...

Mint egy esős délután.

                                  €$@ß@

     

A Te szíved...

 

 

 

Nem csak a madárnak van fészke.

De a lelkemnek is.

Igen...
Van egy fészek, ahol Ez a lélek, ugyanúgy otthon lehet.

Ahonnan szárnyra kelhet s ahová visszatérhet.

Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést.
Nyugalmat...
Egy ölelő érzést...
Otthont...
Biztonságot...
Új erőt...
A szárnyalásához.
Igen...
Van Nekem egy ilyen fészkem...

A Te szíved.

                                  €$@ß@

Csütörtök van...

 

Tudnunk kell tétlennek lenni...
Ami korántsem lustaság.

Mert a fizikai tétlenség, szabadjára enged valami mást...

Az álmodozását...
Ami viszont üdítően hat a fáradt gondolatainkra...
Akárcsak ez a mostani eső az udvarunkon letaposott fűre...
Valahol azt olvastam...

Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.

Pedig még csak csütörtök van...
Vagy inkább...
Már csütörtök van..?

€$@ß@