2017. június 25., vasárnap

Miért élnél bilincsben..?






Az álmok, mindig elkísérnek...
Éjjel-nappal utolérnek.
Finom rezdüléssel Rád talál...
Amiről azt hitted nincs.
Mégis vártad...
Érezted, csak Rád vár...

Miért élnél bilincsben..?


Mint gyönyörű keret...

Úgy fog körbe a képzelet.
S minden tettünk...
Mit szeretetünk diktál.
Megdicsőül szenvedélyünk tüzében...
Míg lelkünk az égbe száll.
Egyetlen őszinte ölelésben...
Légből nőtt karok ölelnek.
Rád nevető ragyogó kék szemek...
Mosolyunk jelenti ...

Az ÉLETET...




                                              €$@β@

Álmodunk...







Álmodtál Rólam, kicsit, s nagyot...

Álmodtad azt is...
Veled vagyok.
Felhőket láttál szemeimben...
Ezüstben, kékben csillogott a Kincsed...
Csak néhány szó volt felületes...
Míg az érzés...
Egyszer...
Majd, lehet minden.

Álmodom Rólad, kicsit, s nagyot...

Álmodom azt is...
Veled vagyok.
Már nem futunk előle... 
S nem bánjuk, hogy egymásnak adtuk...
Frissen virágzó vágyunk...
Több is történt, mint egy álom...
Amit most élünk, mára, több... 
Mint amiről szólt hajdan az álom...

Álmodunk Egymásról, kicsit, s nagyot...

Álmodjuk azt is...
Együtt vagyunk.
Nincsenek titkok, kegyetlenek, lágyak...
Éreztük végig, hogy jön már a másnap....
Nem ígértünk semmit, csak álmodtunk róla...
Jó most a ma...
De jobb lesz a holnap.


                   €$@ß@



2017. június 15., csütörtök

Rád találtam, vagy Rám találtál...





Tudod Szívem...

Te is Én is kerestünk valakit...


Azt a Valakit...
Aki majd megadja azt...
Ami hiányzik az életünkből...
Valakit...
Aki képes társaságot nyújtani...
Az élet élvezetéhez...
Segítséget, amihez azt mondjuk van erőnk...
De valójában mégsincs...
Biztonságot, mert arra van a legnagyobb szükségünk....
S néha, ha nagyon keressük...
Megtaláljuk azt...
Aki képes mindhármat nyújtani... Igen, mindannyian keresünk valakit...
S ha nem találjuk, csak remélhetjük...
Talán majd Ő talál meg minket...


Te, Rám találtál...


Vagy, Én Rád..?

                                              €$@β@

Örök fiatal...


   

Mindegy hogyan szólítalak...

Kedvesem, Szerelmem, Szívem, Királynőm vagy Cica...


Te is, mint minden nő...
Örök fiatal maradsz...
Szemeidből lelked tükröződik vissza...
Bőröd lehet halovány, lehet feszes...
Érett vagy napbarnított...
Lehetsz magas, vagy alacsony...
Vékony vagy teltkarcsú...
Hosszú vagy rövid hajú...
Vörös, barna, szőke vagy fekete...
Egyedülálló vagy férjezett...
Ez mind nem számít...
Ereidből az erő árad szüntelen...
Dolgozol, vásárolsz...
Egyszer majd főzöl is...
S ha eljön az ideje...
Majd gyermeket hordasz a szíved alatt...
Életet adsz...
Összetartod a családod...
Mint ahogy már most is próbálod...
Összekovácsolod a széteső világot...
Nem állsz ellen semmi akadálynak...
S egyszer talán...
Te is képes leszel bármire azért a férfiért...
Aki szívéből szeret...
Már most képes vagy feladni mindent...
S közben jót cselekedsz önzetlenül...
Elviseled az elviselhetetlent...
Mert elviseled...
Ezt már most is látom...
Hétköznapi hős vagy...


Szárnynélküli angyal...


Összeroppanhatsz egy-egy feladat súlya alatt...
Hisz húsvér Nő vagy...
De az erő, amit birtokolsz...
Ami átjárja minden sejted...
Legyőzhetetlenné tesz...
Ezért is kezdtem így...


Minden Nő örök...


Te is szerelmem...

                                                   €$@β@

2017. június 9., péntek

Köszönöm...




Csupán ajándékba kaptalak...
Ajándék a tested, az elméd...
Ajándék a szíved...
S mostanra a lelked...
Ajándék a levegő melyet együtt lélegzünk be...
A napfény, a füvek, a fák, a virágok, a felhők, a szél, a víz...

Minden, amit közösen megélünk...

A nappalaink az éjszakáink...
Ajándék körülötted minden ember, állat és növény...

Ajándék az ölelésed, a csókod a simogatásod...

A pofonod és a kíméletlen szavaid is...
Ajándék az ébrenlét...
S ajándék az álom...
Ajándék minden...
Ami által Látlak, Hallak, Érezlek...
TÉGED....
Nem magától értetődő...
Nem nyilvánvaló...
Nem szóra sem érdemes...

AJÁNDÉK...

Ezért is természetes, hogy...
Őszinte hálával és rajongó szerelemmel suttogja...
Szívem minden dobbanássa...

KÖSZÖNÖM...

                                                          €$@β@




2017. június 3., szombat

Aki, a legdrágább Nekem...





                         


Szeretném, ha egyszer az lehetnék...
Aki leginkább lenni akarok.

Ha egyszer azt mondaná valaki...
Megsajnáltam a bánatod, a küzdelmed...
A reménytelennek tűnő harcod...

Hitedért Neked adom, mi legdrágább Neked...

A sorsod, az életed...
Neked adom a teremtésed.
Akkor azt mondanám...

Legyek erő...

A végtelenség örök ereje...
Aki nem néz hátra, csak előre...
S nem hallja a múlt idők dalát...

Legyek az őskor mitikus gigásza...

Aki számára nincsen vég, s határ.
Két karommal a világot rázzam...
S a hitemet, igazságomat...
A kozmosz végtelenjébe üvöltsem, kiáltsam...

Eszme legyek, kirobbanásra kész...

Szent Géniusz, hatalmas és merész...
Aki előtt a végtelen szabad..!

Erő legyek, kiben nem csak egy álom él...

Ki győzni tud a legnagyobb csatában...
Az Olimposzon a Szerelméért.
Kiben jövendő nagy világok élnek...

Igen, erő legyek, nagy alkotó erő...

Romboló, majd világokat teremtő...

Kinek szívében eszmék s lángok égnek...

S nem fél...
A Halál sötét szellemének bátran, büszkén a szemébe nézni.

Erő legyek...

Jövő ködébe látó, nagy eszmékért csatázó...
Zengjem a ködös mindenségen át...

Egy új teremtés, egy Királynő himnuszát..!

S ha egyszer majd az idő műhelyéből...
Jönnek tüzesebb hajnalok...

Tudjam, hogy volt értelme élnem, írnom, s dalolnom...

Szeretnék, az lenni Melletted...

Aki igazán lenni akarok.


                                      €$@ß@


2017. június 1., csütörtök

Egyszer volt, hol nem volt…





Egyszer volt, hol nem volt…

Sétált 12 ember a…
Mindegy hol, mindegy mikor...
Itt Veszprémben, vagy máshol...
A múltban, vagy napjainkban...

A 12 ember, 12 csillagjegy szülötte volt…

Azt hitték, leküzdöttek már minden akadályt…
Heted Hét országot, túl az Óperencián…
A hétfejű sárkányt az Üveghegyen innen…
Mikor is egy újabb akadály állta útjukat…
A leküzdhetetlennek tűnő Üveghegy…
Mi lehet azon túl...?
12 csillagjegy…
12 személyiség…
12 döntés…
Magadra ismersz..?

KOS…
Ez csak egy hegy, nem kell tőle félni…
En pontosan tudom, hogyan tudok átkelni rajta úgy…
Hogy a végén a hegy is meggondolja magát…
S inkább elkotródik az utamból önszántából…
Ti pedig, csak kövessetek engem…

BIKA…
Most először is leülünk és gondolkodunk…
Csak akkor győzhetjük le a hegyet…
Ha pontosan tudjuk…
Mikor és hogyan került ide…
Mekkorák a méretei…
Számolnunk és ismerkednünk kell vele…
Csak akkor kelhetünk át rajta…
Ha ismerjük minden titkát…
Ez pedig időbe telik…
Úgy hogy most sátrat verünk…

IKREK…
Azta, de király…
Nézzétek…
Itt van egy hegy…
Tudjátok ti, mi mindent lehet egy hegyen csinálni..?
Bújócskázni…
Hegyi patakokból inni…
Gombát szedni…
Visszhangra vadászni…
Számháborúzni…
Madarakat fürkészni…
Siessetek, senki ne maradjon ki a muriból…
Remélem jól áll a hajam egy számháborúhoz..?
Áh, biztosan jól áll, menjünk már…

RÁK…
Jézusom…
Ez egy hegy..!
Van mindenkinél túracipő..?
Bot..?
Botok azok kellenek…
Meg kötszer, fájdalomcsillapító, fertőtlenítő, ivóvíz, étel…
Nehogy valaki rosszul legyen…
Senki ne szedjen fel semmit…
Se gombát, sem virágot, nem ismerjük őket…
Lehet, hogy mind mérgező…
Van nálam kalcium, ha valakinek rohama lenne…
És sapka is kell, fúj a szél…

OROSZLÁN…
Majd én átvezetlek benneteket…
Ne parázzatok, ez csak egy hegy…
Aztán csak hálálkodhattok…
Tűrni fogom…
Viszi valaki a hátizsákom..?

SZŰZ…
Én innen, egy tapodtat sem mozdulok…
Majd a Kos szépen átkel a többiekkel…
Én itt megvárom, míg visszajöttök értem egy helikopterrel…
Vagy tudom is én mivel…
Tök jól elvagyok itt is…
Nem vagyok kíváncsi a hegy túloldalára…

MÉRLEG…
Vajon, tényleg át kell kelni, ezen nekünk..?
Nem jobb inkább ideát..?
Vagy jobb lenne odaát..?
Kell nekünk kockáztatni bármit is, amit nem ismerünk..?
Fogalmunk sincs mi vár ránk odaát…
Azt meg már pontosan tudjuk…
Tulajdonképp, jó nekünk itt is…
Akkor meg, minek is mennénk..?

SKORPIÓ…
Te Úristen…
Ekkora hegy…
Itt fogunk meghalni…
Az már biztos…
Kész-passz, vége az útnak…
Nem mehetünk tovább…
Vissza sem fordulhatunk…
Vége mindennek…
Jaj de szerencsétlenek vagyunk…

NYILAS…
Na jó, ez egy bazi nagy hegy, ti meg itt tötymörögtök…
Gyerekek, egyszer élünk…
Ne idegesítsetek már…
Van valakinél egy pakli kártya..?
Ultizunk egyet…
Van még dugi söröm…

BAK…
Át kell mennünk…
Azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk át…
Nincs apelláta…
El kell indulnunk, fegyelmezetten, pontosan, közösen…
Megoldjuk a feladatot…

VÍZÖNTŐ…
Kettő teendőnk van, hogy átkeljünk a hegyen…
1. Elindulunk…
2. Átkelünk.
Ennyi.

HALAK…
Nini, ott egy mókus…
Látod..?
De cuki…
Csak ne fájna ennyire a fejem…
Inkább álljunk meg és csináljunk tábortüzet…
Szalonnát sütünk, énekelgetünk…
Aztán majd holnap lesz valahogy…
Mindig meghatódom…
Ha a tábortűznél felhangzik a „Hív az Ohio”…
Hol a zsepim…
Jaj de megható…

                            €$@ß@


2017. május 19., péntek

Vízöntő vagyok...









De mi is a víz...
Részben olyan, mint a fény...

Tiszta energia...

Tényleg ez lennék, tiszta energia..?
A szívem tudom, hogy az…
Csupa energia…

Teli erővel, óriási életkedvvel…

A pesszimizmus nagy ívben elkerül…
S ezt tudom, tudtam is mindig magamról…
Mert, ha Én nem ismerném magam…
Akkor ki..?
Minden egyes napom így indul…
Vidáman…
Teli optimizmussal és derűlátással…

Arra születtem, hogy éljek…
Alkossak, mozgásba hozzak és tartsak…

Ami belőlem árad…
Az valahol ösztönző, motiváló hatású mindenkire…
Azt is tudom…
Ha nem viszem túlzásba…
Képes vagyok befolyásolni bárkit és bármit…
Aki általam megvalósíthatja önmagát…
Bármihez is nyúlok…
Bármibe is kezdek…

Abba élet költözik…

Sosem adom fel...
Kitartó vagyok...
Mert, ha az álmaim a cél...
S miért is lenne más..?
Akkor nincs olyan aki megingathatna.
A küzdelem és remény ami kifogyhatatlan belőlem…
Volt, hogy felpofozott az élet…
De eddig mindig felálltam, s mentem tovább…
S tudom…
Holnap is itt leszek, s menni fogok tovább…


Veled, vagy Nélküled, de menni fogok tovább...

Mert Én vagyok az életet adó Víz...


                   €$@ß@




A könnyek sokfélék lehetnek...






A testi fájdalom könnye bőséges...
De nem elég meleg.
A bánat könnye forró...
S nem cseppekben jön...
Hanem ömlik...
Zuhogva hömpölyög alá az ujjak között...
Melyekbe az arc szemérmesen eltemetkezik.

A boldogság könnye, nem rejtőzik el...

Hamarább elapad.
Ezek rokonok...
Mint, ahogy rokon...
A sírás a nevetés...
Az öröm a bánat...
A szeretet és a gyűlölet.
A düh könnye egészen picike...
S gonoszul megül a szem sarkában...
Néha csak egy van belőle.
A meghatottság könnye diszkrét...
Finoman alácseppenő...
Nagyon szép a szerelmes asszonyok zokogása...
Az anyáké...
Ezek őszinték és fájdalmasak...
Akár a gyermeké.
Az erőszakos, álnok, apró és szétfolyó könnyek...
Az álszenteskedés könnyei...
Nyögni kell, míg végre kijön.

Annál szebbek a befelé hullók...

Amelyektől ég a szem...
S elnehezedik a mell... 
Ó, azok a könnyek...
Sokfélék lehetnek...

De nem a sírás és a nevetés a lényeg...

Hanem az ember...
Aki sírt és nevetett...
Annak a valaminek a nagysága a fontos...

Ami ezen érzések mögött van.

                        €$@ß@



Avatár...








Látlak...
Zafír ékkő szemed...
Az ég igaz kékjével ragyog...

Látlak...
Pillantásod félik...
De, vágyják, az angyalok...

Látlak...
Tekintetedben ott izzik...
Hűvös tüze a jégnek...

Látlak...
Csókoltam ajkad, melled, köldököd...
Mindened, nem is kérted...

Látlak...
Testedből, lelkedből árad...
Millió illata a beteljesült vágynak...

Látlak...
Már magam sem tudom...
Mi lenne Velem, ha nem láthatnálak...



                                                           €$@ß@

2017. május 18., csütörtök

Hallgass a szívedre...






Minden morál, elvárás, szokás, illem, nevelés hamis...
Ha nem arra tanít, hogy a döntő pillanatokban...

Hallgass a saját szívedre... 

A saját lelkiismereted hangjára...

Senki másra...

Mert lehet, akitől tanácsot vársz...
Aki jót akar...
Az sem tesz jót Neked... 

Az utolsó pillanatban egyetlen tanácsadód marad... 

A saját szíved... 
Minden könyv, tanács, nevelés érvénytelen... 
Csakis a szíved súgja...

Ha meghallod a hangját...

Mit is tegyél...


                      €$@ß@



Mint ahogy Te is...






Mint ahogy Te is...
Én is megcsodálom a természet milliónyi szépségét...

Egy naplementét...

Egy hullócsillagot...
De akár egy pillangó csodálatos szárnyát...
Amit viszont ő nem láthat...
Fogalma sincs róla...
Milyen csodálatosan is néz ki...
Mi emberek, mind így vagyunk ezzel...

Talán ezért is vágyunk annyira, egy igazi Társra...

Mert meg akarjuk mutatni Neki...

Mennyire gyönyörű is valójában...


                          €$@ß@


Egy életen keresztül...






A Nő...

A szépség és az öröm forrása...
De ebből a forrásból fakad...
A gyötrelem és a szenvedés is...
S mi férfiak nem teszünk mást...
Egy életen keresztül keressük hozzá a kulcsot.. 
De, ha rá is találunk...
Sohasem tudhatjuk, mit is nyitunk ki vele... 

A mennyország vagy a pokol kapuját.



                                        €$@ß@



2017. május 14., vasárnap

Belül olyan, mint Te…






Az élet megadja, hogy megtaláld a másik feled…

De nem látnod, hanem érezned kell…

Mindegy, hogy néz ki, mennyi idős…

Ha belül olyan, mint Te…


                               €$@ß@


2017. május 13., szombat

A csend hangjai...









Nem fogok mindig mindent megmagyarázni...

Ha nem reagálok, csak csendben maradok…
Az nem azt jelenti hogy elvesztettem a vitát…
Mindössze annyit...
Tisztelem önmagam annyira, hogy...
Senki kedvéért nem veszek részt olyan csatákban...

Aminek semmi értelme...


                                           €$@ß@