Azok a hülye kifogásaid... 3. fejezet...

Nem is olyan fontos ez...

Persze, minek is küzdjél...

Ha van egy jó kifogásod...

Hiszen annyira nem is vonzó az a cél... 

Régen az volt, de mára meggondoltad magad...

Mert ez így megy, ugye..? 

Eleinte még nagyon vágysz rá...

Aztán csak telik az idő, fogy az energiád...

Egyre jobban elhalványodik a hited...

S végül meggyőződ magad...

Igazából nem is kell ez Neked... 

A meggyőzésben sokszor besegítenek mások is körülötted...

Az a szétrobbanthatatlan hármas...

Emlékszel..?

Használd ki amennyire csak tudod, aztán dobd...

Persze elképzelhető, hogy képes lennél változni...

S így változtak a prioritásaid is... 

Előfordul az ilyen...

Csak a legtöbb esetben nem erről van szó... 

Mert hiába mondod, hogy boldog vagy így is...

Ha közben rossz érzések töltenek el...

Egész egyszerűen csak próbálod eltemetni magadban a kudarc tényét... 

De nem valószínű, hogy ez menni fog... 

Ezt a terhet egész életedben cipelni fogod... 

Más az elfogadás, és más a beletörődés... 

Ha boldog vagy és új céljaid vannak... 

Akkor lépj tovább nyugodtan, és küzdj értük... 

Ha viszont kicsit is fáj a kudarc... 

Akkor ne próbáld elhitetni senkivel, hogy nem fontos ez Neked... 

Legfőképpen önmagaddal ne... 

Mert úgysem fog sikerülni.

                                  €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 2. fejezet...

Ismerős a következő kérdő mondatom..?

Na, ez volt a másik kifogásod, amivel kurvára teli volt a tököm...

Mit fognak gondolni rólam..?

Tudod, minden csoda három napig tart...
Ha használtad volna az eszed...
Akkor most egy felelősségteljes, megbecsült nő lehetnél...
De azzal amit tettél...
Pont az ellenkezőjét érted el...
Az hogy mit mondanak a szemedben és a hátad mögött...

Kizárólag a te döntéseden alapult...

Az előző fejezetem kifogása igen népszerű a hozzád hasonló...
Céljaikat feladók körében... 

Pedig jó példa volt előtted...
Számtalanszor találkoztál már az ellentétével is...
Volt egy igazi családod...
A sportolók családja...

De csak volt..!

A kisgyerekkorod óta beléd nevelt megfelelési kényszer...

Nem csak a te...
De a legtöbb ember életének, szinte minden területén jelen van...
Én sem vagyok kivétel...
Nem is akartam azzá válni...

Vajon mit gondolnak majd rólad mások..? 

Számtalanszor mondtam...
Mi van akkor, ha nem követed őket a sorban...
Hanem kiállsz, magadért...
S egy olyan dolgot képviselsz, amivel egyedül maradsz...

Akkor most megint elmondom, mi lett volna... 

Elmondom neked, s azoknak akik a hibáidból talán tanulnak...
Ha már neked, eszed ágában sincs tanulni belőle...
Inkább folytatod, amit abba sem hagytál...
Én nyitott szemmel járok, s így, csak egy irányba kell néznem...
Míg neked folyamatosan forgatni a fejed...

Először egy magányos szélmalomharcnak érezted volna...

De, ahogy egyre magabiztosabbá válsz... 

S teljesen fel mered vállalni önmagad, az érzelmeid... 

Egyre több olyan embert ismernél meg... 

Aki hozzád hasonlóan gondolkodik.

Talán majd egyszer te is megérted...
S megtanulod...

Egyáltalán nem kell mindenkinek megfelelned... 

Talán lesznek még az életedben igazán fontos, értékes emberek...

Én tudom, hogy az voltam...

A többiek véleményét pedig egész nyugodtan leszarhatod...

Mert nem azért vagy itt a Földön, hogy olyan életet élj... 

Amilyet mások elvárnak Tőled... 

Hanem azért, hogy megtaláld azt... 

Ami igazán boldoggá tesz... 

S közben lehetőleg ne árts másoknak...

                                          €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 1. fejezet...

Kifogások...

Szereted őket...

Ragaszkodsz hozzájuk...

Mérhetetlenül kreatív tudsz lenni...

Ha a megalkotásukról van szó....

Sokszor használod őket...

Arra, hogy megmagyarázd...

Miért nem teszel meg azonnal...

Igen is fontos...

Napirenden lévő dolgokat..

Gyakran annyira őrizgeted őket saját gyermekedként...

Már magad is elhiszed, hogy van alapja...

Így válik a valóságoddá...

S előbb vagy utóbb a végzeteddé...

Íme néhány gyakori kifogásod...

Ami pont attól válik nagyon veszélyessé...

Mert könnyen tűnhet jogosnak még önmagad számára is.

Emlékszel még rá..?

Mert Én igen...

Én ilyen vagyok...

Az egyik leggyakrabban használt kifogásod..!

Ami a médiában gyakran felcsendülő...

Légy önmagad...

Című hangzatos tanáccsal...

Látszólag tökéletes összhangban van veled.

Öntudatosnak, vagy annak látszónak tartod magad..?

Tudod, ez a csoport az aki...

Előszeretettel lobogtatja ezt a zászlót...

Ismerős..?

Hát én ilyen vagyok, nem tudok megváltozni...

A legegyszerűbb a genetikára hivatkoznod...

Ezt kaptam...

Ebből tudok gazdálkodni...

Változtatni rajta úgysem tudok...

Ugye milyen érdekes..?

Az eleve elrendeltség érzése baromi kényelmes tud lenni...

Ez egy bármikor előhúzható adu ászod..

Cáfolhatatlan tűnő érved...

Ami ellen úgy gondoltad nehéz vitába szállnom...

Hát, rosszul gondoltad...

S bár természetesen van némi igazságalapja...

A „légy önmagad” is gyakran hasznos tanács tud lenni...

Azonban ez csak az érméd egyik oldal...

Mert hiába vagy önmagad, ha megállsz a fejlődésben...

Akkor semmit nem ér a fene nagy öntudatot... 

Tudod, vagy sem...

De ha nem fejlődsz előre, akkor elindulsz visszafelé... 

Ez mindig így van...

S ebben te sem leszel kivétel...

A fejlődésed nem a lepedő akrobatizmussal...

Valamint kifinomult nyelvérzékeddel kell bizonyítanod...

Ha csak ebben látod a fejlődést...

Akkor rossz szakmát választottál...

Az elektronikában csak akkor ribancozunk, kurvázunk...

Ha megbasz minket a villany...

Viszont a legfontosabb, hogy nem ragad rajtunk...

Ami pedig a genetikád illeti...

Való igaz, hogy személyiség jegyeidet... 

S fizikai tulajdonságaidat is befolyásolja a génállományod...

Azonban ez közel sem jelent rád nézve kizárólagosan meghatározó tényezőt...

Ha akarnál fejlődni, minden esetben képes lennél rá...

A mindent neked kell szétválasztanod...

A befektetett munkád mindig eredményt hoz... 

Nagyon jó, ha szereted önmagad úgy, ahogy vagy... 

Bár az „én ilyen vagyok” típusú kifogások hangoztatóira...

Ez szinte soha nem igaz...

De az életed nem attól válik tartalmassá...

Ha megragadsz egy adott szinten...

S akárhogy is nézem, te most megragadtál...

Hanem attól, ha az alapértékeidet megőrizve...

Folyamatosan egyre jobbá, többé válsz...

Te döntöd el, mit jelent neked ez a két kifejezés...

Jobbá, többé...

                                              €$@ß@

Éld meg úgy, ahogy Mi megéltük...

Napjaink fejlett technológiája megteremtette a lehetőséget...

A számunkra fontos pillanatok megörökítésére...

S korlátlan visszanézésére...

Bár ha jobban belegondolsz, észreveszed...

Sokszor egyes fotókat nem látsz többet viszont...

Vagy maximum csupán egyszer-egyszer...

Ez amúgy is lehetetlen küldetés.... 

Egy átlagos felhasználó napi szinten annyira sok képet készít...

Fizikai képtelenség folyton nézegetni a fotókat...

Mindannyian az...

Én ott voltam...

Rabjaivá váltunk... 

Gyakran úgy kattintgatunk, hogy...

Nem hagyjuk magunknak megélni a pillanatot... 

A saját memóriánk helyett a telefonét használjuk...

Ráadásul a XXI. század rákényszerít arra...

Fizessünk az emlékeinkért...

Próbáld, Te is megtalálni az egyensúlyt...

Persze képek kellenek... 

De ne engedd, hogy a pillanat anélkül ússzon el, hogy megélnéd...

Éld meg úgy, ahogy Mi megéltük...

Élvezd ki, szeresd, amennyi jár...

Mert sosem tudhatod meddig jár...

                                             €$@ß@

A lélek fájdalomcsillapítói... 8. fejezet...

Természetesen van, amikor hasznos...

Vagy akár szükséges is lehet a fájdalomcsillapító. 

Van, amikor tényleg túl nagy a fájdalom...

S átmenetileg elviselhetőbb valami fájdalomcsillapítóval az élet... 

Ha tört már el nagyobb csontod...

Vagy szenvedtél már el komoly sérülést...

Akkor tudod, miről beszélek... 

Ugyanígy a lelki fájdalmaink esetében is előfordul...

Néha bizony szükség lehet fájdalomcsillapítóra...

Túl nehéz lenne még szembenéznünk a tényekkel...

Ezért áltatjuk még magunkat egy kicsit...

Azonban van egy nagy különbség...

A fizikai és a lelki fájdalomcsillapítók között... 

Testünk gyógyulásra törekszik...

Akár teszünk érte valamit, akár nem... 

Ez egy automatikus mechanizmus...

Amit fájdalomcsillapító mellett...

S annak ellenére is képesek vagyunk megvalósítani... 

A törött csont beforr, a vágott seb begyógyul...

Akár szedünk rá gyógyszert, akár nem...

A lelki sérülések azonban máshogy működnek... 

Azok maguktól nem gyógyulnak...

Csak ha kezdünk velük valamit... 

Ezért van az, hogy sokan...

Egész életükön keresztül hurcolják magukkal a terhüket...
Ami nemhogy könnyebb nem lesz idővel...
De még rájuk is telepedik.

Ezért nem érdemes túl sokáig lelki fájdalomcsillapítókat szedni. 
Hozzászokik a szervezeted, egyre csak növeled az adagot...
De az életed közben picit sem változik... 
Ami fáj, azt megpróbálhatod csillapítani...
De jobban jársz, ha szembenézel vele...

Megéled a fájdalmat, és nem hazudsz tovább magadnak...

Mert kétféle út van a padlóra kerülés után...

Egyre erősebb fájdalomcsillapítókat szedve...
Ott éled le az egész életed...
Vagy felállsz, mész tovább...
S megkeresed, mit tudsz a tapasztalataidból hasznosítani... 
Ne csak passzívan szemléld az eseményeket...
Hanem legyen értelme annak, ami történt veled...
S olyan életet élj, amilyenre a szíved mélyén vágysz...

Ezt a döntés, senki nem fogja meghozni helyetted...

                             €$@ß@

Az érzelmi intelligenciám hátrányai…

A körülöttem élők tudatában, kevésbé fontosnak ítélt tulajdonságom…

Az érzelmi intelligenciám...

Tapasztalatból tudom, a hatékony kommunikációm...

S a mindent behálózó kapcsolati tőkém...

Elengedhetetlen a stabil életszínvonalam fenntartásához…

Nagyon is lényegessé vált, ezen képességem fejlettsége...

A saját és mások érzéseinek érzékelésére...

Feldolgozására és befolyásolására vonatkozó adottságom ugyanolyan fontos...

Mint a letisztult, logikus és hatékony gondolkodásom, problémamegoldásom...

Ugyanakkor a magas érzelmi intelligenciámnak...

Amennyi előnye, annyi hátránya is van... 

Erre az Életem a legjobb példa...

Mindent sokkal intenzívebben érzek, élek át... 

Ez, a személyemet ért pozitívumoknál jó dolog...

Sokkal jobban tudok örülni a legkisebb apróságoknak is, mint mások...

Emellett azonban, ha csalódok, ha átvernek...

Visszaélnek a szeretetemmel, jóindulatommal vagy bármivel...

Akkor ezerszer nagyobb fájdalmat élek át, mint egy átlagember...

Már csak azért is...

Pontosan belelátok annak a gondolataiba, érzéseibe, lelkébe, aki megbántott...

S nem csak a saját fájdalmam érzem... 

Hanem a másikban megbújó színtiszta rosszindulatot, masszív önzőséget is...

Nagyon könnyen kiismerem, kielemzem az embereket...

Igaz a rózsaszín köd miatt, néha csak utólag...

Jó példa erre a napokban megosztott néhány szösszenetem... 

Ez egyfelől jó...

Másfelől viszont, mindezt empatikusságomnak köszönhetem...

Azért megy tehát ez a része olyan könnyedén...

Gyakorlatilag a másik ember bőrébe, fejébe, lelkébe tudom magam helyezni... 

Abszolút azonosulni vele...

Ha valami fájdalom éri, azt úgy élem át...

Mintha velem történt volna meg...

Meglátom mások nehézségeit...

Nem tudnék félrenézni...

Homokba dugni a fejem...

Mert akkor magamat hagynám cserben... 

Az átlagon felüli érzelmi intelligenciám magánnyal is jár... 

Lehet rengeteg barátom, ismerősöm...

Mégis kilógok a sorból...

Sokszor borzasztóan egyedül tudom magam érezni...

Nagyon könnyen átlátok másokon...

Egyszerűen olvasok a kommunikációs jelekből, gesztusokból és gesztikulációkból...

Emiatt gyakran már-már untatnak az emberek...

Szinte előre meg tudom jósolni, ki, mit és miért tesz...

Nem mindig előny úgy látnom az emberek közötti kommunikációt...

Mint egy képletet...

Idővel monotonná tud válni, vagy éppen idegesítővé...

Tudom nagyon jól, hogy minden ember más...

Mindenkiben van jó és rossz...

Azt kellene most írnom...

Soha senkit nem vetek meg, nem ítélkezem...

De ismerve magam...

Sajnos néha mégis megteszem...

S azt is tudom magamról...

Nekem jobban fájnak a szavaim, mint akihez szólnak...

Viszont a jóindulatom hajlamosak kihasználni...

S leterhelnek minden gondjukkal, bajukkal...

Mert a körülöttem élők tudják nagyon jól...

Én mindent megoldok...

Nem hagyná a lelkiismeretem, hogy bárkit is ott hagyjak a bajban...

Lehet nagyképűségnek hangzik elsőre amit most írok...

Minden jóindulatom és hibám ellenére...

Rendkívül értékesnek tartom magam...

De igazából a magam fajta nincs megbecsülve... 

Pontosan azért, mert nekem természetes...

Sajátomként kezelem mások problémáit, és nem várok cserébe semmit...

Nem elhidegülve élek a világban...

Nem úgy, mint szinte mindenki más...

Ösztönösen ott segítek, ahol csak tudok...

                                             €$@ß@

A lélek fájdalomcsillapítói... 7. fejezet...

Végül. említést kell tennem egy olyan fájdalomcsillapítóról…

Amelynek látszólag nincsen káros hatása…

Ám azért válik mégis veszélyessé, mert zsákutcába vezet…

S mire az emberek többsége rájön erre…

Addigra már nem sok maradt az életéből...

Ez egy olyan fájdalomcsillapító, amely a…

Nem produktív hitre épül…

Vagyis olyan „igazság-halmazra" ami nem viszi az életüket előre…

Tudod, amikor egy-egy „kiválasztott” elmondja…

Mit üzennek neked az angyalok…

Megmondja, hogy mit kell tenned a tuti boldogságért…

S mik azok a személyedre szabott…

Mégis mindenkire igaz…

Kizárólagos és csak náluk elérhető módszerek, termékek és útmutatások…

Amik megváltoztatják az életedet…

Amivel hol agresszíven, hol finoman…

Szinte észrevétlenül mossák az agyadat…

S tudod, miért van ennyi ilyen hírnök..?

Azért, mert van rá igény…

Az emberek jelentős része ugyanis bármit bekajál…

Ami boldogságot ígér számára…

Lelkesen követi az instant csoda módszereket…

Issza az önjelölt megváltók szavait…

Energiát, időt, pénzt nem sajnálva hagyja, hogy simogassák a lelkét.

Mert akkor nem fáj annyira…

S mert a közhely szerint a remény hal meg utoljára...

Elképzelhető, hogy így van…

Csak van valamiről, amiről megfeledkeznek…

Az ember lelke sokkal hamarabb meghal, mint a remény…

Sokan a nem produktív hitüket őrizgetve élnek napról napra…

Észre sem veszik, hogy már rég feladták az álmaikat…

Már rég nem a saját életüket élik…

Hanem azét, akinek egy helyben toporgásukért még fizetnek is...

A bennük élő remény pedig már nem más…

Mint kiszolgáltatott várakozás…

                               €$@ß@

Bogi... Csak rajtad múlik mit hoz neked a holnap…

Egy 4 nappal ezelőtti befejezetlen köszöntőm így zárult...

Az ösztöneid, tudatod, lelked, betegséghajlamaid....

Mind itt vannak...

Mind közölni akarnak valamit...

Mint ahogy most Én...

Ösztön… 

Nálad az ösztön két kategóriára, vagy inkább szintre osztható...

Elvi szintre…
Ahol is az erőszakosság az, ami a legjellemzőbb kifejezés Rád nézve
Valamint…
Fizikai szintre…
Ahol a sport…
S azon belül is a versenyszerű sport az, amiben kiélheted…
Agresszivitásod, durvaságod, támadási hajlamod…
De, ehhez a szinthez tartozik a türelmetlenséged is…

A következő, amiről beszélnem kell, az nem más, mint a…

Tudat…  

Ami a kezdeményező, szervező készségedet illeti…

Az most még, amolyan egyet előre kettőt hátra…

Pedig benned van…

De valamiért elfojtod, hogy a felszínre törjön az a…
Vállalkozó szellemű igazi forradalmár...
Nem veszed észre…

De a bántóan szatirikus viselkedéseddel...

Párkapcsolataidban konfliktust konfliktusra halmozol...

S jön az utolsó amit korábban említettem a…

Lélek…

Ha egy másik korban éltél volna…

Úgy jellemezhetnélek…
Az elveiért mindent vállaló…
Amolyan hittérítő vértanú lennél…
Akiből sugárzik az átütő életerő, a lelkesítés...
De meg, vagy le ne égesd magad…

Van még valami amiről sokan nem szeretnének hallani…
De attól még meghatározza a jövőnket...
Így sajnos a tied is...

Betegséghajlamok…

S ezek most kizárólag Rád vonatkoznak...

Nem muszáj elhinned…
Elég, ha bogarat ültetek a füledbe…
S talán, előbb vagy utóbb észhez térsz...

Vagy inkább, felnyitod a szemeid ezzel kapcsolatban…

-A gyorsaságod, vakmerőséged, ösztönösséged...

Kisebb-nagyobb balesetekhez…
Rosszabb esetben…
Súlyos lefolyású betegségekhez fognak vezetni...
-Az időnként előtörő akaratgyengeséged...
Felemésztik belső energiáid, s vérszegénységre utaló jeleket produkálnak…
-A kordában nem tartott vágyaid, akaratosságod…

A kihívások féktelen, vagy inkább esztelen hajszolása…

Komoly vérnyomásbeli problémákat okozhatnak…

Ami akár agyvérzéshez is vezethet...
Te is tudod, a hajlam benned van...
-Lázadni, nem csak a rendszer ellen lehet…
Nálad a belülről jövő lázadás…
A testeden, végtagjaidon, gyulladás formájában jelentkeznek…
-Ha nem állsz ki magadért…
Azt bizony a fogaid bánják…
-Mind a túlzott, mind az elfojtott szexualitás és agresszivitás is…
Hajlam a fejfájásra…
De van rá gyógymód…
Egyszerűen csak tanulj meg mértéket tartani…

Mértékkel élni...

-Ha nem állsz ki magadért, s hagyod, hogy uralkodjanak rajtad…
Az szorongáshoz, viccesen mondva, körömrágáshoz vezet…
-Sajnos, vagy nem...
De van még jócskán olyan betegség...

Amire a hajlam, nagyon is meg van benned…

Ha csak, már nem vagy tudtodon kívül is a hordozója…

Ilyenek a fej, izom, szembetegségek, epehólyag-problémák…
Vashiány, nem múló pattanás, láz, allergia, égési sérülés…
Orrfolyás, könnyezés, szenvedélybetegségek, függőség…
Sajnos meg kell említenem a meddőséget is…
Ami, talán nem is zavar majd annyira…

Ismerve az életfilozófiádat...

Viszont a nemibetegségek terjesztésének veszélye…
Nagyon is fennáll nálad…

Csak rajtad múlik mit hoz neked a holnap…

Én, szóltam...

Ennél többet nem tehetek...

                             €$@ß@