Azok a hülye kifogásaid... 5. fejezet...

Még túl korai...

Nincs olyan, hogy túl korai...

Ehhez én kevés vagyok...

Vagy túl sok...

Nem vagy egyedül...

Rajtad kívül még nagyon is sokan várnak...

Vársz, hogy úgy érezd, készen állsz... 

Vársz a megfelelő alkalomra... 

Vársz, hogy a körülményeid jobbra forduljanak...

S egyszer csak azt fogod észrevenni, az egész életed várakozással telik el...

Édesanyád volt rá az élő példa...

Tervezgetett, álmodozott, várakozott...

Aztán jött egy stroke a semmiből... 

Túl későn jött rá, hogy amit ma nem tesz meg... 

Azt holnap már nem biztos, hogy meg fogja tudni tenni...

Én az utolsó percig HITTEM benne...

Annyi területet érinthet egy agyi infarktus...

Amivel még teljes életet élhetett volna...

De amennyi meg volt írva, annyi járt neki...

Nem mindig tudsz annyit megtenni egy nap alatt, amennyit szeretnél...

De jó, ha tudod... 

Ha nem haladsz a céljaid felé, akkor távolodsz tőlük...

Az itt töltött időd neked is véges... 

S ez egészen más perspektívát kell, hogy adjon a halogatásaidnak...

Te késlekedhetsz, de az idő nem fog...

Van, hogy tényleg korai még megtenned egy bizonyos lépést...

Vagy meghoznod egy komoly döntést...

De készülni rá bármikor el tudsz kezdeni...

S nem foggal-körömmel, badarságokat beszélve küzdened ellen...

Csak arra figyelj...

Soha ne akarj teljesen készen állni... 

Mert ilyet, jó eséllyel úgysem fogsz érezni... 

Inkább indulj el készületlenül...

Apró lépésekkel, következetesen haladj előre a céljaid felé...

S nem mindenkin keresztülgázolva...

Tudod, annak még sosem volt jó vége...

                                       €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 4. fejezet...

Ehhez béna vagyok...

Ez az egyik legnevetségesebb kifogásod...

Amivel valaha találkoztam... 
Az benne a legviccesebb, hogy általában igaz is...
S pont attól vált igazzá, mivel az agyadban született... 
Mert ha elhiszed magadról, hogy béna vagy valamihez...
Akkor bizony azzá is válsz... 
Ha bemesélnéd magadnak, hogy hülye vagy a matekhoz...
Akkor hamar átvernének a vásárlásnál...
Vagy emlékszel..? 
Az autó vezetésre...

S láss csodát, mikre nem voltál mellettem képes...

Ne ebben a tudatban éld az életed...
Mert akkor tényleg így is fogsz viselkedni... 
S ha elhiszed, hogy képtelen vagy megvalósítani az álmaid... 
Akkor valóban azzá válsz... 
Ezt hívják úgy...

Tanult tehetetlenség...

Mert nem így születtél, csak megtanultál így élni... 
Amikor még pelenkában totyogtál...

Pont leszartad, hogy miben vagy béna...

Vagy mit nem tudsz még megcsinálni... 
Tudod itt a még-en volt a hangsúly... 
Addig próbálkoztál, amíg nem sikerült...
Tudod...

Akik a hegy tetején vannak, nem oda estek...

Nem az a baj, ha alul vagy még...
Hanem az, ha ott is maradsz... 

Ha valami igazán fontos számodra... 
Akkor ne hivatkozz arra, hogy béna vagy hozzá... 

Mert ez nagyon gyenge érv... 

Csak indulj el a cél felé... 
S ha folyamatosan próbálsz egyre jobbá válni... 
Akkor az utad során, fel tudsz szedni minden szükséges tudást... 
Megtalálsz minden eszközt ahhoz, hogy el is érd a célodat...

De ez az út nem vezethet mások kihasználásán keresztül...

Mert az mindig megbosszulja magát...
S a bosszú, mindig csak az egyik félnek édes...

                                       €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 3. fejezet...

Nem is olyan fontos ez...

Persze, minek is küzdjél...

Ha van egy jó kifogásod...

Hiszen annyira nem is vonzó az a cél... 

Régen az volt, de mára meggondoltad magad...

Mert ez így megy, ugye..? 

Eleinte még nagyon vágysz rá...

Aztán csak telik az idő, fogy az energiád...

Egyre jobban elhalványodik a hited...

S végül meggyőződ magad...

Igazából nem is kell ez Neked... 

A meggyőzésben sokszor besegítenek mások is körülötted...

Az a szétrobbanthatatlan hármas...

Emlékszel..?

Használd ki amennyire csak tudod, aztán dobd...

Persze elképzelhető, hogy képes lennél változni...

S így változtak a prioritásaid is... 

Előfordul az ilyen...

Csak a legtöbb esetben nem erről van szó... 

Mert hiába mondod, hogy boldog vagy így is...

Ha közben rossz érzések töltenek el...

Egész egyszerűen csak próbálod eltemetni magadban a kudarc tényét... 

De nem valószínű, hogy ez menni fog... 

Ezt a terhet egész életedben cipelni fogod... 

Más az elfogadás, és más a beletörődés... 

Ha boldog vagy és új céljaid vannak... 

Akkor lépj tovább nyugodtan, és küzdj értük... 

Ha viszont kicsit is fáj a kudarc... 

Akkor ne próbáld elhitetni senkivel, hogy nem fontos ez Neked... 

Legfőképpen önmagaddal ne... 

Mert úgysem fog sikerülni.

                                  €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 2. fejezet...

Ismerős a következő kérdő mondatom..?

Na, ez volt a másik kifogásod, amivel kurvára teli volt a tököm...

Mit fognak gondolni rólam..?

Tudod, minden csoda három napig tart...
Ha használtad volna az eszed...
Akkor most egy felelősségteljes, megbecsült nő lehetnél...
De azzal amit tettél...
Pont az ellenkezőjét érted el...
Az hogy mit mondanak a szemedben és a hátad mögött...

Kizárólag a te döntéseden alapult...

Az előző fejezetem kifogása igen népszerű a hozzád hasonló...
Céljaikat feladók körében... 

Pedig jó példa volt előtted...
Számtalanszor találkoztál már az ellentétével is...
Volt egy igazi családod...
A sportolók családja...

De csak volt..!

A kisgyerekkorod óta beléd nevelt megfelelési kényszer...

Nem csak a te...
De a legtöbb ember életének, szinte minden területén jelen van...
Én sem vagyok kivétel...
Nem is akartam azzá válni...

Vajon mit gondolnak majd rólad mások..? 

Számtalanszor mondtam...
Mi van akkor, ha nem követed őket a sorban...
Hanem kiállsz, magadért...
S egy olyan dolgot képviselsz, amivel egyedül maradsz...

Akkor most megint elmondom, mi lett volna... 

Elmondom neked, s azoknak akik a hibáidból talán tanulnak...
Ha már neked, eszed ágában sincs tanulni belőle...
Inkább folytatod, amit abba sem hagytál...
Én nyitott szemmel járok, s így, csak egy irányba kell néznem...
Míg neked folyamatosan forgatni a fejed...

Először egy magányos szélmalomharcnak érezted volna...

De, ahogy egyre magabiztosabbá válsz... 

S teljesen fel mered vállalni önmagad, az érzelmeid... 

Egyre több olyan embert ismernél meg... 

Aki hozzád hasonlóan gondolkodik.

Talán majd egyszer te is megérted...
S megtanulod...

Egyáltalán nem kell mindenkinek megfelelned... 

Talán lesznek még az életedben igazán fontos, értékes emberek...

Én tudom, hogy az voltam...

A többiek véleményét pedig egész nyugodtan leszarhatod...

Mert nem azért vagy itt a Földön, hogy olyan életet élj... 

Amilyet mások elvárnak Tőled... 

Hanem azért, hogy megtaláld azt... 

Ami igazán boldoggá tesz... 

S közben lehetőleg ne árts másoknak...

                                          €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 1. fejezet...

Kifogások...

Szereted őket...

Ragaszkodsz hozzájuk...

Mérhetetlenül kreatív tudsz lenni...

Ha a megalkotásukról van szó....

Sokszor használod őket...

Arra, hogy megmagyarázd...

Miért nem teszel meg azonnal...

Igen is fontos...

Napirenden lévő dolgokat..

Gyakran annyira őrizgeted őket saját gyermekedként...

Már magad is elhiszed, hogy van alapja...

Így válik a valóságoddá...

S előbb vagy utóbb a végzeteddé...

Íme néhány gyakori kifogásod...

Ami pont attól válik nagyon veszélyessé...

Mert könnyen tűnhet jogosnak még önmagad számára is.

Emlékszel még rá..?

Mert Én igen...

Én ilyen vagyok...

Az egyik leggyakrabban használt kifogásod..!

Ami a médiában gyakran felcsendülő...

Légy önmagad...

Című hangzatos tanáccsal...

Látszólag tökéletes összhangban van veled.

Öntudatosnak, vagy annak látszónak tartod magad..?

Tudod, ez a csoport az aki...

Előszeretettel lobogtatja ezt a zászlót...

Ismerős..?

Hát én ilyen vagyok, nem tudok megváltozni...

A legegyszerűbb a genetikára hivatkoznod...

Ezt kaptam...

Ebből tudok gazdálkodni...

Változtatni rajta úgysem tudok...

Ugye milyen érdekes..?

Az eleve elrendeltség érzése baromi kényelmes tud lenni...

Ez egy bármikor előhúzható adu ászod..

Cáfolhatatlan tűnő érved...

Ami ellen úgy gondoltad nehéz vitába szállnom...

Hát, rosszul gondoltad...

S bár természetesen van némi igazságalapja...

A „légy önmagad” is gyakran hasznos tanács tud lenni...

Azonban ez csak az érméd egyik oldal...

Mert hiába vagy önmagad, ha megállsz a fejlődésben...

Akkor semmit nem ér a fene nagy öntudatot... 

Tudod, vagy sem...

De ha nem fejlődsz előre, akkor elindulsz visszafelé... 

Ez mindig így van...

S ebben te sem leszel kivétel...

A fejlődésed nem a lepedő akrobatizmussal...

Valamint kifinomult nyelvérzékeddel kell bizonyítanod...

Ha csak ebben látod a fejlődést...

Akkor rossz szakmát választottál...

Az elektronikában csak akkor ribancozunk, kurvázunk...

Ha megbasz minket a villany...

Viszont a legfontosabb, hogy nem ragad rajtunk...

Ami pedig a genetikád illeti...

Való igaz, hogy személyiség jegyeidet... 

S fizikai tulajdonságaidat is befolyásolja a génállományod...

Azonban ez közel sem jelent rád nézve kizárólagosan meghatározó tényezőt...

Ha akarnál fejlődni, minden esetben képes lennél rá...

A mindent neked kell szétválasztanod...

A befektetett munkád mindig eredményt hoz... 

Nagyon jó, ha szereted önmagad úgy, ahogy vagy... 

Bár az „én ilyen vagyok” típusú kifogások hangoztatóira...

Ez szinte soha nem igaz...

De az életed nem attól válik tartalmassá...

Ha megragadsz egy adott szinten...

S akárhogy is nézem, te most megragadtál...

Hanem attól, ha az alapértékeidet megőrizve...

Folyamatosan egyre jobbá, többé válsz...

Te döntöd el, mit jelent neked ez a két kifejezés...

Jobbá, többé...

                                              €$@ß@

Éld meg úgy, ahogy Mi megéltük...

Napjaink fejlett technológiája megteremtette a lehetőséget...

A számunkra fontos pillanatok megörökítésére...

S korlátlan visszanézésére...

Bár ha jobban belegondolsz, észreveszed...

Sokszor egyes fotókat nem látsz többet viszont...

Vagy maximum csupán egyszer-egyszer...

Ez amúgy is lehetetlen küldetés.... 

Egy átlagos felhasználó napi szinten annyira sok képet készít...

Fizikai képtelenség folyton nézegetni a fotókat...

Mindannyian az...

Én ott voltam...

Rabjaivá váltunk... 

Gyakran úgy kattintgatunk, hogy...

Nem hagyjuk magunknak megélni a pillanatot... 

A saját memóriánk helyett a telefonét használjuk...

Ráadásul a XXI. század rákényszerít arra...

Fizessünk az emlékeinkért...

Próbáld, Te is megtalálni az egyensúlyt...

Persze képek kellenek... 

De ne engedd, hogy a pillanat anélkül ússzon el, hogy megélnéd...

Éld meg úgy, ahogy Mi megéltük...

Élvezd ki, szeresd, amennyi jár...

Mert sosem tudhatod meddig jár...

                                             €$@ß@

A lélek fájdalomcsillapítói... 8. fejezet...

Természetesen van, amikor hasznos...

Vagy akár szükséges is lehet a fájdalomcsillapító. 

Van, amikor tényleg túl nagy a fájdalom...

S átmenetileg elviselhetőbb valami fájdalomcsillapítóval az élet... 

Ha tört már el nagyobb csontod...

Vagy szenvedtél már el komoly sérülést...

Akkor tudod, miről beszélek... 

Ugyanígy a lelki fájdalmaink esetében is előfordul...

Néha bizony szükség lehet fájdalomcsillapítóra...

Túl nehéz lenne még szembenéznünk a tényekkel...

Ezért áltatjuk még magunkat egy kicsit...

Azonban van egy nagy különbség...

A fizikai és a lelki fájdalomcsillapítók között... 

Testünk gyógyulásra törekszik...

Akár teszünk érte valamit, akár nem... 

Ez egy automatikus mechanizmus...

Amit fájdalomcsillapító mellett...

S annak ellenére is képesek vagyunk megvalósítani... 

A törött csont beforr, a vágott seb begyógyul...

Akár szedünk rá gyógyszert, akár nem...

A lelki sérülések azonban máshogy működnek... 

Azok maguktól nem gyógyulnak...

Csak ha kezdünk velük valamit... 

Ezért van az, hogy sokan...

Egész életükön keresztül hurcolják magukkal a terhüket...
Ami nemhogy könnyebb nem lesz idővel...
De még rájuk is telepedik.

Ezért nem érdemes túl sokáig lelki fájdalomcsillapítókat szedni. 
Hozzászokik a szervezeted, egyre csak növeled az adagot...
De az életed közben picit sem változik... 
Ami fáj, azt megpróbálhatod csillapítani...
De jobban jársz, ha szembenézel vele...

Megéled a fájdalmat, és nem hazudsz tovább magadnak...

Mert kétféle út van a padlóra kerülés után...

Egyre erősebb fájdalomcsillapítókat szedve...
Ott éled le az egész életed...
Vagy felállsz, mész tovább...
S megkeresed, mit tudsz a tapasztalataidból hasznosítani... 
Ne csak passzívan szemléld az eseményeket...
Hanem legyen értelme annak, ami történt veled...
S olyan életet élj, amilyenre a szíved mélyén vágysz...

Ezt a döntés, senki nem fogja meghozni helyetted...

                             €$@ß@

Az érzelmi intelligenciám hátrányai…

A körülöttem élők tudatában, kevésbé fontosnak ítélt tulajdonságom…

Az érzelmi intelligenciám...

Tapasztalatból tudom, a hatékony kommunikációm...

S a mindent behálózó kapcsolati tőkém...

Elengedhetetlen a stabil életszínvonalam fenntartásához…

Nagyon is lényegessé vált, ezen képességem fejlettsége...

A saját és mások érzéseinek érzékelésére...

Feldolgozására és befolyásolására vonatkozó adottságom ugyanolyan fontos...

Mint a letisztult, logikus és hatékony gondolkodásom, problémamegoldásom...

Ugyanakkor a magas érzelmi intelligenciámnak...

Amennyi előnye, annyi hátránya is van... 

Erre az Életem a legjobb példa...

Mindent sokkal intenzívebben érzek, élek át... 

Ez, a személyemet ért pozitívumoknál jó dolog...

Sokkal jobban tudok örülni a legkisebb apróságoknak is, mint mások...

Emellett azonban, ha csalódok, ha átvernek...

Visszaélnek a szeretetemmel, jóindulatommal vagy bármivel...

Akkor ezerszer nagyobb fájdalmat élek át, mint egy átlagember...

Már csak azért is...

Pontosan belelátok annak a gondolataiba, érzéseibe, lelkébe, aki megbántott...

S nem csak a saját fájdalmam érzem... 

Hanem a másikban megbújó színtiszta rosszindulatot, masszív önzőséget is...

Nagyon könnyen kiismerem, kielemzem az embereket...

Igaz a rózsaszín köd miatt, néha csak utólag...

Jó példa erre a napokban megosztott néhány szösszenetem... 

Ez egyfelől jó...

Másfelől viszont, mindezt empatikusságomnak köszönhetem...

Azért megy tehát ez a része olyan könnyedén...

Gyakorlatilag a másik ember bőrébe, fejébe, lelkébe tudom magam helyezni... 

Abszolút azonosulni vele...

Ha valami fájdalom éri, azt úgy élem át...

Mintha velem történt volna meg...

Meglátom mások nehézségeit...

Nem tudnék félrenézni...

Homokba dugni a fejem...

Mert akkor magamat hagynám cserben... 

Az átlagon felüli érzelmi intelligenciám magánnyal is jár... 

Lehet rengeteg barátom, ismerősöm...

Mégis kilógok a sorból...

Sokszor borzasztóan egyedül tudom magam érezni...

Nagyon könnyen átlátok másokon...

Egyszerűen olvasok a kommunikációs jelekből, gesztusokból és gesztikulációkból...

Emiatt gyakran már-már untatnak az emberek...

Szinte előre meg tudom jósolni, ki, mit és miért tesz...

Nem mindig előny úgy látnom az emberek közötti kommunikációt...

Mint egy képletet...

Idővel monotonná tud válni, vagy éppen idegesítővé...

Tudom nagyon jól, hogy minden ember más...

Mindenkiben van jó és rossz...

Azt kellene most írnom...

Soha senkit nem vetek meg, nem ítélkezem...

De ismerve magam...

Sajnos néha mégis megteszem...

S azt is tudom magamról...

Nekem jobban fájnak a szavaim, mint akihez szólnak...

Viszont a jóindulatom hajlamosak kihasználni...

S leterhelnek minden gondjukkal, bajukkal...

Mert a körülöttem élők tudják nagyon jól...

Én mindent megoldok...

Nem hagyná a lelkiismeretem, hogy bárkit is ott hagyjak a bajban...

Lehet nagyképűségnek hangzik elsőre amit most írok...

Minden jóindulatom és hibám ellenére...

Rendkívül értékesnek tartom magam...

De igazából a magam fajta nincs megbecsülve... 

Pontosan azért, mert nekem természetes...

Sajátomként kezelem mások problémáit, és nem várok cserébe semmit...

Nem elhidegülve élek a világban...

Nem úgy, mint szinte mindenki más...

Ösztönösen ott segítek, ahol csak tudok...

                                             €$@ß@