Gondolatok Nő és Férfi elköteleződéséről... 1. fejezet...

A szoros emberi kapcsolatnak nem csak része...

De, alapfeltétele az elköteleződés. 

Itt megint csak korunk nagy nehézségével kerülünk szembe...

Sokan úgy próbálnak...

Szoros és meghitt emberi kapcsolatban élni...

Közben eszük ágában sincs elköteleződni... 

Elköteleződés nélkül, lehetnek meghitt élményeink...

Még az intimitás szépségét is átélhetjük...

Viszont bensőséges kapcsolatra, ne is számítsunk...

A párkapcsolatok bonyolult labirintusában...

Csak, próbáljuk megtalálni a kivezető utat... 

De bekötött szemmel...

Befogott füllel... 
Homokba dugott fejjel...

Félelmeink és frusztrációink szorításában nem jutunk előre... 

Mindössze egy helyben toporgunk... 

Az időnket pazaroljuk...

S megrekedünk az emberi kapcsolatok leült iszapjában...

Még mélyebbre húzva önmagunkat és egymást...
Törött szívünkkel csak még jobban összetörjük a másikét...

Érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság...

Azt is mondhatnám, sőt mondom is...
Tapasztalatból tudom...

Egyfolytában azon aggódni, hogy túl sok leszel...

Érzelmeinkkel elárasztva, elijesztve a másikat... 

Aki hanyatt-homlok menekül az érzelemlavina elől. 

Manapság félelmek, komplexusok...

Feldolgozatlan múlt...

Elvarratlan szálak...

Gyógyulatlan sebek tarkítják, csúfítják sokak lelkét...

A párkapcsolatba terápiát várva érkeztek...

Akár egy gyógyszanatóriumba...

Ahol energiával, életerővel töltődhettek fel...

Kiürült érzelemraktáraitokat is rendszeresen...

Gondosan újratöltjük majd. 

A párkapcsolatba manapság csak elvenni mentek...

Mintha csak egy puszibolt lenne az...

Ahol ingyen elvehető minden ami kell...

Gyöngédség, odafigyelés, szex, elismerő szavak...
A létező összes szeretetnyelv. 

S amikor széttárjuk a kezünk...

Elnézést, kifogyott a készlet...

Hozz is magaddal valamit ha elvenni akarsz...

Akkor talán még felháborodva szitkozódtok is...

Micsoda bárdolatlanság, hálátlanság...

Nagyfokú gondatlanság, felelőtlenség mindez a részünkről...

Elhiheted, egyáltalán nem az...

                               €$@ß@

Nők, akiket hosszabb-rövidebb időre ajándékba kaptam...

Vannak Nők, akiket hosszabb-rövidebb időre ajándékba kaptam...

Elkísérhettem Őket életük egy szakaszán.

Nem igazán azért, hogy birtokoljam vagy uralkodjak felettük...

Meg azért sem, hogy tanácsaimmal megfojtsam őket.

Pedig, ebben "is" jó vagyok...

Sajnos, néha úgy érzem, túlságosan is jó..!

Egyszerűen csak azért, hogy menjek mellettük...

Átláthatóan...

Belopakodtunk egymás életébe...

S a lelkünk jót ücsörgött egymásnál.

Ugyanarra a dallamra rezdültünk...

Éreztük egymást.

Az emberek azt mondják, nem szeretnek szenvedni...

Én, valamiért mégis szeretek...

Szeretem, eszeveszett hiányotok...

Olyankor, ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban...

Mindent odaadnék azért a pillanatért...

Csak, hogy újra találkozzak veletek.

Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben...

A Ti dallamotok...

A Ti rezdülésetek.

Vannak ezekben a találkozásainkban valami nagyszerű...

S megdöbbentően furcsa.

Az élet összehozott Minket...

Nem éppen hétköznapi embereket...

Mintha csupán a véletlen játéka lett volna...

Aztán összekötött Minket egy láthatatlan szövedékkel...

Azért, hogy sohase felejtsük el Egymást...

Azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt...

S azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett...

Amik ellen hiába is küzdenénk...

                                                                        €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 13. fejezet... Zárszó...

Kifogásaid jelentős részét gyermekkorodból hoztad...

Úgy is fogalmazhatnám...

A sikertelen felnőtté nevelésed melléktermékeként...

Megtanultál lemondani az álmaidról...

Korlátozni önmagad...
S másokat is...

Saját gyengeségeidet kivetítve rájuk...

Mert bizony vannak...
Sajnos, nagyon is észrevettem benned...
Te meg döbbenten áltál előttem...
S nem akartad elhinni, hogy ilyen is létezik...
Mert létezik a tieddel ellentétben egy olyan világ...

Ami az odafigyelésről a törődésről a szeretetről szól...

Ahol nincs önzés...
Ahol a Mi a fontos...
Nem pedig az Én...
Tudnám még ragozni...
De minek..?

A mai nap bebizonyítottad, teljesen felesleges...

Egy rövidke időre megtapasztalhattad...

S velem együtt élvezhetted minden egyes pillanatát...

Ez a világ káros szenvedélyektől mentes...

Sportoló létedre tudhatnád...

A drog nem megoldás semmire...
Főleg neked nem lehetne megoldás...
De te mégis..!

Az Én szememben nem érdemli meg az életet az...

Aki bárkit is képes rávezetni erre az elfajzott mocskos útra...
Kihasználva a hiszékenységed, elesettséged, tehetetlenséged...
S te meg hagytad magad sodródni az árral...

Olyan büszkén mesélted...

Ennyire megérte..?

Úgy érzed, ők azok az embernek nem nevezhető lények...
Akik között boldog lehetsz..?
Az újonnan felvett zenei irányzatod is erről árulkodik...

A tudatlan repülésről...

Tudod az út amin elindultál nem emelkedőhöz...

Hanem lejtőhöz hasonlít jobban...

Mert tudod, engem letaglózott ezen fellengzős mondatod...

Na meg azok a fotók, amik nyilvánosan keringenek rólad a Facen...

Talán cenzúrázhatnád, mit oszthatnak meg rólad a haverjaid...

Nem biztos, hogy mindenki kíváncsi a repülésedre...

Vagy inkább a beavatásodra...

Beletörődtél egy olyan életbe...

Amit nem magad választottál...
De talán nem is melléktermék ez a nevelésedben...

Hanem maga a cél...

Mert tudod, ha nincsenek igazi céljaid...

Csak befejezetlen fellángolásaid...
Esztelenül infantilis megnyilvánulásaid...
S nem próbálod a saját utad járni...

Akkor könnyen irányíthatóvá válsz...

Azt teszed, amit mondanak...

Függetlenül attól, hogy ez jó neked, vagy sem....

A szófogadó kislányból, látszólagos lázadó...
Majd szófogadó mintapolgárrá akarsz válni..?
Tudod, ha nincs konfliktus, nem lesz lázadás sem...
Nem lesz önálló véleményed...
S nem fogsz létezni Te magad sem...

Akár egy sorszámot is kaphatnál...

Mint ahogy Én megkaptam tőled...

A valódi nevelés azonban nem ezt jelenti....
Nem szabályokra kellett volna nevelni téged...

Hanem arra, hogy figyelj a Másikra...

Mert ha ezt tennéd...

Nem is lenne szükség szabályokra sem...
Ami pedig a kifogásaidat illeti...
Szerintem nem érdemes tovább őrizgetned őket...

Tudom, sok munkád volt bennük...

Részben szüleid, nevelőid...

Más részt te magad által...
Míg látszólag stabil menedékvárrá építetted...
De nem kell menekülnöd sehová...

Önmagad elől úgysem tudsz....

Ahelyett, hogy megmagyaráznád...

Miért is nem vagy képes elérni a céljaid...
Inkább állj fel és valósítsd meg azokat...
Mert végül nem az fog számítani...
Miért nem úgy Élted az Életed...

Ahogyan igazán szeretted volna...

Hanem csak az...

Tettél-e érte valamit, vagy sem...

Tudod Baby, ez ilyen egyszerű...

Ha valamit igazán el akarsz érni...

Akkor találj rá módot...

Ha nem, akkor csak válassz egyet...

A tucatnyi kifogásod közül...

Mint ahogy eddig tetted...

                                        

                               €$@β@

Azok a hülye kifogásaid... 12. fejezet...

Ilyen helyzetben vagyok...

Végezetül bemutatom azt a kifogásod...
Amit az előző 11 után a legkönnyebb volt...
Megalkotnod, befogadnod, és elhitetned másokkal is...

Nem rajtam múlik, hanem a körülményeimen...

Elhagytak, magamra maradtam, kicsesztek velem...
Stresszes az életem, túl fáradt vagyok...
Idegesít a családom, beteg a testvérem...
Meghalt a szerettem...
A sort végtelen hosszan tudnám folytatni...
Kizárólag a fantáziám szabhat határt... 
A közös tényező az önjelölt áldozatszereped felvétele...
S pont ettől vált...

A legkönnyebben alkalmazható kifogásoddá...

Ugyanis olyan szinten megpróbálod...

Kiadni a felelősséget a saját kezedből...

A végén, te magad már nem is szerepelsz benne...

Hát igen...

A körülményeinek áldozatává vált emberre...
Mindenki sajnálattal tekint... 
Te lennél az, akinek látszólag minden oka megvan rá, hogy feladd..? 

Te, akinek nem kell küzdenie, hiszen szenvedtél már eleget...

Szegény...

Ha tényleg úgy érzed...

A körülményeid ellehetetlenítik az álmaid megvalósítását...

Akkor kegyetlennek s érzéketlennek is tűnhet a válaszom...

Igen, tudom, hogy kemény életed van… 

Na és..? 

Ha van egy lék a csónakodon...

Akkor bekuporodsz a sarokba...

S várod, hogy elsüllyedj teljesen..? 
Megértem, hogy nehéz helyzetben vagy... 

De ez legfeljebb csak annyit jelenthet...

Egyszerűen, csak lassabban vagy képes elérni a célod...

S nem azt, hogy végleg lemondj róla.

Én is rengetegszer feladhattam volna... 
Rengeteg okom lett volna az évek során...

De mégsem hagytam félbe semmit, amit elkezdtem...

Ha a céljaim megvalósítása volt előttem.

De tartós döntést hoznod átmeneti nehézség miatt nagy hiba... 

Mert valójában minden nehézséged átmeneti...

S bár a kialakulása nem mindig rajtad múlik...

De hogy mit kezdesz vele...

Az kizárólag a saját felelősséged...

                              €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 11. fejezet...

Ez lehetetlen...

Az a helyzet, valamire azt mondanod, hogy lehetetlen...
Nemcsak kishitűség...

Hanem nagyfokú arrogancia is...

Igen, jól olvasod...

Arrogancia...

Ha, egyáltalán tudod mit jelent...
De, nem írom ide a jelentését...
Keress rá magad, ha tudni akarod...

Ha olvasod ezeket a sorokat, úgy is megteszed...

Mert amikor azt mered állítani valamire, hogy lehetetlen... 
Azzal azt próbálod elhitetni magadról, másoknak...
A te tudásod határtalan...
Mintha olyan jól ismernéd a világegyetemet, hogy...
Biztosan kijelenthesd bármiről is, hogy az lehetetlen... 

Pedig még önmagadat sem ismered igazán...

Sem anatómiailag, sem lelkileg...
S ebbe beletartoznak azok az érzékszerveid is...
Amelyekre hagyatkozva határozottan ki mered jelenteni, hogy...
A te érzékelésed helyes...

Én többet tudok, már most rólad...
Mint amit te valaha, tudni fogsz önmagadról...

Még ha jelenlegi tudásod szerint...

Senkinek sem sikerült megvalósítania egy adott dolgot...
Tudod vagy sem...
Az is csak annyit jelent...

Az Emberiség jelenlegi tudása nem ismer rá példát...

A legtöbb célod viszont...
Amire a lehetetlen érkezik kifogásodként...
Azt bizony valaki már megvalósította... 
Ilyenkor persze jön a folytatás...
De ő nem normális...
Szerencséje volt...
Erre csak azt tudom mondani...

Akkor Te se legyél normális...

De ne úgy, ahogy te a haverjaid a barátnőid gondoljátok...

Adj te is esélyt a szerencsének... 

Mint ahogy Én tettem a múltban...
S teszem jelenleg is minden egyes napomon...
Meg fogod látni...
A szerencse, szeret olyan helyekre bekopogtatni...

Ahonnan munkaszagot érez... 

A lehetetlen, előttem gyenge kifogás...
Ugyanolyan üres, mint a többi kifogásod...
Én a helyedben megjegyezném az utolsó mondatom...

Az én szememben a lehetetlen nem tény, hanem vélemény...

                                 €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 10. fejezet...

Félek...

Tudod, vannak, akik nyíltan bevallják...
S itt vagy te, aki megpróbálja elrejteni magában...
D a félelmed megbénít...
Ezért nem küzdesz az álmaidért...

Csak hagyod magad sodródni az árral... 

A félelmed evolúciós szempontból nagyon hasznos érzés...
Sokszor segít...
Így talán nem adsz pacsit az állatkertben egy grizzly medvének...
Nem sétálsz a viaduktunk korlátján...
Nem kortyolsz bele az evolúciós szempontból kevésbé hasznos kőolajba... 

Vagy mégis..?

Nincs a félelemmel semmi baj, egészen addig...
Amíg Te kontrollálod azt, és nem fordítva történik ez... 
Mert onnantól kezdve...
Ha utat engedsz az irracionális félelmeidnek...
S hagyod, hogy megbénítsanak...
Az a folyamat már nem érted zajlik, hanem ellened... 
Már szó sincs az életed és az egészséged védelméről...
Mindössze egy fölösleges falat húzol fel a célod és önmagad közé...

Félsz belevágni... 

Félsz, hogy mi lesz... 
Félsz a változástól... 

Ez teljesen természetes...

Közben azt a süket dumát nyomod...
Te már nem tudsz megváltozni...

Csak egy valamibe nem gondolsz bele...

A változás, maga az élet... 

Az állandóság hosszútávon sokkal veszélyesebb, mint a változás... 
Ösztönösen az állandóságra próbálsz törekedni...
Pedig a természetben ilyen nem létezik... 
Sem a Nap elektromágneses tevékenysége...
Sem a bolygók mozgása...
Sem a természeti jelenségek nem mutatnak állandóságot...

Nincs két egyforma Napkelte vagy Naplemente... 

Még a legkeményebb szikla is formálódik...
A kontinenseink is folyamatosan mozgásban vannak... 
Minden változik...

Csak pont te nem..?

Tudomásul veszed, vagy sem...
De változunk Mi Emberek is...
S Én örülök minden pozitív változásnak...

Mert lehetőségem van azt tudatosan irányítani... 

Fejlődni vagy visszafejlődni...
Te melyiket választanád..?

Meg sem fordult a fejedben a választás... 

Számodra, Én csak Április 30-ig voltam kihívás... 
Ne a változástól félj...

Hanem az állandóság illúzióját tartsd magadtól távol... 

Mert változás mindenképpen lesz...

Csak nem mindegy, hogy milyen...

                                     €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 9. fejezet...

Túl sok időbe telne...

Ezt a kifogásod azért szeretem...
Mert ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés...
Sietsz valahová..?

Soha nem mondj le az álmodról azért...
Mert sok időbe telne beteljesíteni azt...
Az idő, amúgy is el fog telni....

Az pedig már rajtad múlik, hogyan telik el az itt töltött időd...
Keseregve, beragadva a langyos pocsolyádba...
Irigykedve azokra, akik a céljaikért küzdenek...

Miközben te, "azon kívül" másra nem is vagy hajlandó koncentrálni...

Vagy pedig haladva előre...
Minden este úgy térve nyugovóra...
Ma is tettél valamit, amitől azt érzed...

Igazán élsz...

De amikor az Igazán élsz-re gondolok...
Az nem az amit most művelsz...

Annak semmi köze az Igazi élethez...

Gondolj csak bele...
Valójában mit is jelent az...
Ha azért nem teszel semmit...
Mert túl sok időbe telne elérned a célod... 
Maga a tény, hogy megszülethetett egy ilyen kifogásod...
Nagyon jól mutatja...
Az eredmény-orientált nevelésed...
Vagy inkább, elferdült gondolkodásod egyik legnagyobb hibáját...
Már csak az eredmény számít, semmi más... 

Még egy kipipálva...

Már nem tudod értékelni azt az utat, amit odáig megteszel... 
Csak görcsölsz, mikor lesz már látható eredménye annak...
Amit teszel...

Belegondolsz néha, valójában mit is teszel..?

S közben elfelejted hogy az élet nevű játékot nem az nyeri meg...
Aki minél hamarabb célba ér...
Főleg úgy, hogy magadat használod céltáblának...

Hanem az, aki az egész utazást értékelni tudja... 

Én azt mondom...
Ne foglalkozz azzal, hogy mennyi ideig tart a célod megvalósítása...
Nem számít... 
Ne törődj az eredménnyel...

Inkább tanuld meg élvezni magát az utazást...

Megéri...

Írhatnám azt is...
"Megérdemled, hogy boldog életet élj..."
De azt is tudom...

Ez a mondatom, nem lenne őszinte...

Annál te jóval nagyobb csalódást és fájdalmat okoztál...
Nekem...

                                           €$@ß@