Átutazók vagyunk ezen a földön,......s bár az ember - mint olyan - sokra hivatott.
De mint a legtöbben, így én se élek aszkéta életet,
én is csak apró dolgokat hagyok, mint lábnyomokat a homokban.
Egy ősi mondás szerint, ültess egy fát, s nem éltél hiába.
Én már ültettem fát, szó szerint, és nem képletesen.
Ha most meghalnék, nem maradna más utánam, három facsemete meg ez a blog, és talán néhány emlékkép néhány ismerős, barát, rokon fejében.
Nem tudtam eddig semmi maradandót alkotni.
Pedig nem arról van szó, hogy nem szerettem volna.......
Jó lett volna valami nagyot, valami szépet,
vagy legalább jobb emberré válnom.
De én nem mindig tudom úgy élni minden napom,
mint ha az utolsó lenne.
Nincs meg a hozzá szükséges lelki béke, nyugalom.
Inkább összességében próbálok meg úgy élni,
ha egyszer lepereg az életem filmje,
érdemes legyen végig néznem.
Ti mi olyant alkottatok, amire az út végén,
büszkén néznétek vissza?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése