Döntéseket hozunk, élünk - halunk, dolgozunk, bulizunk.
Éljük az életünket.
A sajátunkat!
De mindig akad olyan, aki a saját problémáját nem tudja megoldani, de az én életembe megpróbál belepofázni.
Minősít és kianalizál, miközben rohadtul nem ismer.
Azt sem tudja milyen vagyok igazán.
Honnan is tudhatná, amikor még néha én sem tudom, hogy milyen vagyok.
Megpróbálok mindig másmilyen lenni.
Megbízható, néha megbízhatatlan, kiszámítható majd kiszámíthatatlan.
Ugyanolyan és mindig másmilyen, ezért is tartok néha Én is önmagamtól.
Tiszteletben tartom, mások személyes szabadságát.
Igaz, egyszer volt rá példa, hogy mégsem.
Akkor az enyémet, miért nem lehet?
Igen, néha hozok rossz döntéseket, de azok a döntések is az enyémek.
Csalódtak bennem néhányan?
Az csak egy dolog, lesza....
Én is csalódtam ezerszer, az sem érdekelt senkit.
ja,csak más nem ír a hülyeségéből
VálaszTörlés500 oldalas litániát,pláne nem hozza nyilvánosságra,
ha Te megtetted ne csodálkozz hogy mindenki rajtad csámcsog mert az alapot Te szolgáltatod hozzá!!!!
Hogy lásd milyen „fa.. a” gyerek vagyok, moderálás nélkül közlöm a bejegyzésed.
VálaszTörlésDe legközelebb, otthonról is megteheted a megjegyzés írását.
Nem kell mindjárt a Kerepesi útig utazni…
Te a sajátodat lehet, hogy annak tartod, de Én az enyémet, nem tartom „Hülyeségnek”.
VálaszTörlésEgyszerűen csak Életnek.
Azt mondod 500 oldal?
Tudod ez csak egy hónap volt, egy életem mondjuk 70 évvel számolva,
420000 oldal lenne!
Végigolvasnád?
Te mennyit tudnál írni magadról, ráférne egy A4-és papírra?
Javaslom, nézd meg a „Páros mellékhatás” című filmet, érdemes.
Ne ítélkezz elhamarkodottan, inkább gondolkodj..
Mielőtt bármit is leírsz rólam...